Florence, a hurrikán összesen negyvennyolc ember életét követelte az Egyesült Államokban. Sokan otthonukat, szeretteiket, addigi életüket vesztették el a természeti katasztrófa következtében. „Az emberek pánikba estek, rettenetes időszakot éltünk át” – nyilatkozta egy érintett lakos. Cikkünkben a természeti katasztrófáról és a gyászfeldolgozás szakaszairól számolunk be. Továbbá egy helyi lakostól megtudtuk, milyen helyzet uralkodott az elmúlt hetekben Dél-Karolinában.

A Florence hurrikán 2018 szeptemberében tombolt az Egyesült Államokban. A vihar az elmúlt évek legveszedelmesebb természeti katasztrófájának számít, ami hatalmas viharral és özönvízzel sújtott le az államok keleti partján. A hurrikán többek között Dél-Karolina, Észak-Karolina és Virginia államokat érintette. New Jersey és Florida államokban trópusi viharokat okozott, nagy széllökésekkel. A vihar lecsengése után több városban – többek között Richmondban – tornádó fenyegette az ott élőket. Ebben az időszakban az iskolák bezártak, önkéntesek figyelmeztették az embereket, hogy hagyják el otthonaikat.

Több államból kitelepítették az embereket és menedéket biztosítottak számukra.

A vihar több mint harminchatmilliárd dollárnyi kárt okozott, sokan elvesztették vízzel elárasztott otthonukat, értékeiket. Mégis a legnagyobb kárt azok szenvedték el, akiknek valamelyik hozzátartozója hunyt el. Florence következtében nagyjából egymillió embert telepítettek ki és több mint félmillió ember maradt áram és víz nélkül. Összesen negyvennyolc ember vesztette életét.

Vihar utáni állapot Dél-Karolinában.

Krízishelyzet

Vannak úgynevezett normatív krízisek, melyek személyiségfejlődésünk velejárói. Ezen kívül a krízist kiválthatják külső tényezők, mint egy baleset, természeti katasztrófa vagy munkahelyünk elvesztése. A krízisállapot lélektani jellemzője az érzelmi zaklatottság, a gondolkodás és kommunikáció beszűkülése, valamint a személy társas kapcsolatainak elhanyagolása. Ezeken kívül a személy minden erejével a megoldandó helyzetre koncentrál. A krízis Caplan megfogalmazása szerint olyan pszichológiai állapotot jelent, melyben a veszély elkerülhetetlen, a személy számára az esemény fontos, így minden erőfeszítésével a megoldásra koncentrál, de nincs megfelelő eszköze számára, hogy azt megoldja. A krízis erősségét befolyásolják az esemény jellemzői (váratlan, érzelmileg mennyire megterhelő eseményről beszélünk), és a kontextus, valamint a személy jellemzői egyaránt.

Az anyagi károkon túl – a gyászfeldolgozás szakaszai

Haláleset vagy tárgyveszteség – például saját lakás elvesztése – elfogadása során az emberek különböző módon reagálnak:

  • Tagadás: ebben a szakaszban a személy tagadja mindazt, ami vele történt.  „Ez nem velem történt meg.”
  • Agresszió: a veszteség élménye haragot, dühöt vált ki.
  • Alkudozás: „Bárcsak lenne még egy esélyem.”
  • Lesújtottság: depresszió és kétségbeesés jellemzi ezt a szakaszt.
  • Elfogadás: a személy beletörődik helyzetébe, elfogadja veszteségét.

A hurrikán áldozatai is ezeken a szakaszokon mennek keresztül, különböző intenzitással. A feldolgozás szakaszai személyenként változhatnak. Egyes szakaszok megelőzhetik egymást, míg mások kimaradhatnak.

A 220 km/h-ás szél fákat döntött ki és házakat rongált meg.

Mary E. F., egy Dél-Karolinában élő lakos beszámolója a katasztrófáról

Milyen helyzet uralkodott Karolinában? Tudna beszélni az elmúlt hetek eseményeiről?

Mary E. F.: Borzalmas volt. Önkéntesek jártak házról házra és értesítettek mindenkit arról, hogy ha tehetik, hagyják el otthonukat. Néhányan elmentek, többek között mi is. Mások viszont otthon maradtak. Akik maradtak, rettenetes napokat éltek át. A szél és az egyre emelkedő vízszint mindenkit sokkolt. Sokan maradtak víz, étel és áram nélkül. A víz elöntötte a házakat és a berendezések nagy részét tönkretette.

Az emberek pánikba estek.

Akiknek nem volt árvízre biztosítása, őket teljesen ellehetetlenítette a hurrikán. Mindenüket elvesztették. A hurrikán nemcsak házakat, de családokat is tönkretett. Sokan a szeretteiket vesztették el.

Kaptak külső segítséget a károsultak? Hogy képzeljük ezt el?

Mary E. F.: Rengeteg szervezet segítette a károsultakat étellel, ruhával, pénzzel. Ezen kívül a helyiek is összefogtak. Mivel mi a szerencsések közé tartoztunk – egy fa dőlt rá a házra –, így tudtunk segíteni a rosszabb helyzetben lévőkön a gallyakat elhordani, pakolni. Emberségről és összetartásról adtak tanúbizonyságot az emberek.

Mit gondol, mennyi ideig tart a károkat rendbe hozni?

Mary E. F.: A környék újjáépítése sok ideig tart majd. Nem tudom elmondani milyen borzasztó időszakot éltünk át. De hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek.

A hallottak alapján is összességében elmondható, hogy a hurrikán nagy pusztítást végzett. A katasztrófa után mind az anyagi veszteségeket, mind pedig a pszichológiailag elszenvedett megrázkódtatást is helyre kell hozni. A károk rendbetétele évekig eltarthat, mint ahogy a veszteség feldolgozásának folyamata is.

 

Felhasznált irodalom: Deranieri, J. T., Clements, P. T., & Henry, G. C. (2002). When catastrophe happens: Assessment and intervention after sudden traumatic death. Journal of psychosocial nursing and mental health services40(4), 30-37. Kübler-Ross, E., & Kessler, D. (2005). On grief and grieving: Finding the meaning of grief through the five stages of loss. Simon and Schuster. Rapoport, L. (1962). The state of crisis: Some theoretical considerations. Social Service Review36(2), 211-217. Foa, E. B., Stein, D. J., & McFarlane, A. C. (2006). Symptomatology and psychopathology of mental health problems after disaster. J Clin Psychiatry67(Suppl 2), 15-25. További források ittitt és itt