A hatalom korrupttá tesz? – Így változtatja meg gondolkodásunkat a hatalom

„Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat.” – mondta Abraham Lincoln. A kijelentés óta számos pszichológiai kutatás is foglalkozott azzal, hogy mi történik az emberi pszichével, ha az illető hatalomhoz jut. A kutatások zöme azt találta, hogy a hatalom birtoklása hatással van a kognícióra (észlelési és gondolkodási folyamatok), az érzelmekre és a viselkedésre is. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy mi történik, amikor valakinek a „fejébe száll a hatalom”, és mit tehetünk a hatalommal való visszaélésekkel szemben.

Hogyan határozhatjuk meg, mi az a hatalom? Pszichológiai értelemben azt nevezzük hatalomnak, ha valaki képes megváltoztatni egy másik személy körülményeit vagy lelkiállapotát úgy, hogy erőforrásokat biztosít vagy épp von meg tőle – például pénzt, munkahelyet, tudást, ételt, szeretetet –, vagy olyan büntetést szab ki, mint például a fizikai bántalmazás, vagy a társadalmi kiközösítés.

Milyenné válunk, ha hatalmat kapunk?

Több tanulmány is igazolta, hogy a hatalommal bíró emberek általában magasak, de ha mégsem, akkor pedig annak képzelik magukat. Azok a kísérleti alanyok, akik valamiféle hatalmat kaptak a kísérleti helyzet alatt, mindig hajlamosak voltak túlbecsülni a saját magasságukat. Ez a vélhetően evolúciós hagyaték abból eredhet, hogy a hatalmat és a nagyságot az agyunk szorosan együtt kezeli, épp úgy, mint a gyengeség és a kicsiség fogalmát. Magyarul ez a hasonlóság még szembetűnőbb, hiszen a hatalmas (nagy) szavunk a hatalom szóból származik.

További kutatások azt is megállapították, hogy a hatalom arra ösztönzi az egyéneket, hogy saját szeszélyeik és vágyaik szerint cselekedjenek.

Hajlamosabbak az etikai vétségekre is, mert valamilyen módon immunisnak érzik magukat a büntetésekkel szemben. A hatalommal felruházott emberek ezért nagyobb valószínűséggel érintik meg embertársaikat a nem megfelelő módon és helyen, és közvetlenebbül flörtölnek. Ezen kívül, a hatalommal rendelkezőknek csorbul az empátiás és mentalizációs (egy másik ember gondolatainak, érzéseinek, vágyainak megértése) képességük, sokszor nem is látják, hogy a tőlük függő egyéneket hogyan érintik az ő döntéseik.

Nagyobb valószínűséggel szakítanak félbe másokat, ritkábban néznek rá a beszélgetőtársaikra, és hajlamosak megalázó és kötekedő módon beszélni a barátaikkal és a kollégáikkal. Összességében tehát azt mutatják az eredmények, hogy a hatalom valamiféle feljogosítottság, kiváltságosság és felsőbbrendűség-érzést válthat ki az emberekből. Ráadásul ezek a megállapítások nemcsak a szemérmetlenül gazdagokra és befolyásosokra igazak, hanem bárkire, aki egy kevés időre is akár, de valamilyen hatalomhoz jut.

Jól összegzi ezt egy, a Kalifornai Egyetemen végzett szellemes kísérlet, melyet azóta csak a „Cookie Monster” (sütiszörny) néven emlegetnek. A kísérleti alanyoknak háromfős csoportokban kellett elvégezniük valami mondvacsinált, unalmas feladatot. A kísérletvezetők minden csoportban véletlenszerűen kineveztek valakit csoportvezetőnek. Egy kis idő elteltével egy tányért hoztak a résztvevőknek, rajta négy darab csokis keksszel.

Először mindhárman elvettek egyet-egyet, így egy darab süti maradt a tányéron, hiszen senki nem akart az az udvariatlan alak lenni, aki megeszi az utolsó kekszet. A kutatási kérdés tehát a következő volt: vajon ki veszi el végül a negyedik kekszet? Nos, szinte minden esetben a csoportvezető ette meg az utolsó sütit, méghozzá úgy, hogy hajlamosabb volt nyitott szájjal enni, és még össze is morzsázta a ruháját.

A fenti eredmények arra engednek következtetni, hogy a hatalommal rendelkező emberek nemcsak azért veszik el, amit akarnak, mert büntetlenül megtehetik, hanem azért is, mert ösztönösen úgy érzik, hogy joguk van hozzá.

Ezzel szemben azok az emberek, akiknek nincs hatalmuk, nemcsak azért nem szerzik meg, amire szükségük van, mert nem szabad nekik, hanem, mert ösztönösen úgy érzik, hogy nincs hozzá joguk.

A hatalom korrupttá tesz?

A hatalmat röviden úgy is definiálhatjuk, mint a mások feletti befolyás gyakorlásának képessége. A korrupció pedig ezzel a rábízott hatalommal való visszaélés a személyes haszon érdekében. A korábban említett kutatások igazolták, hogy a hatalom önzőbbé, normaszegőbbé és érzéketlenné teheti az embereket. Ilyenkor még talán a józan ész is azt sugallja, hogy az érintettek a hatalmukat – legalábbis bizonyos mértékig – a saját céljaik érdekében fogják használni. Ennek értelmében tehát a hatalom és a korrupció kéz a kézben járhatnak.

Az egyik ilyen kutatás különösen fordulatos eredményt mutatott be: a kísérlet elején nyilatkozottak alapján a hatalommal bíró emberek kevésbé tolerálták a csalást, mint a kisebb befolyással bíró társaik. Ám amikor lehetőséget kaptak a csalásra, nevezetesen, hogy több pénzt vihessenek haza a kísérlet végén, akkor a nagyhatalmú emberek nagyobb valószínűséggel éltek ezzel a lehetőséggel. Ez alapján tehát a hatalmat gyakorlók nem csak korruptabbak, de képmutatóbbak is lehetnek.

A kutatások többségében korrelációs vizsgálatok voltak, ami azt jelenti, hogy ez alapján a hatalom és a korrupció közötti kapcsolat irányát – hogy melyikből következik a másik – nem állapíthatjuk meg, csupán a kapcsolat erősségét. Ezért aztán felmerülhet a kérdés, hogy vajon a hatalom korrumpál, vagy a korruptabb embereket alapvetően jobban vonzza a hatalom? Kísérletek alapján inkább az előbbi. Hosszútávon zajló vizsgálódás során ugyanis arra a jelenségre lettek figyelmesek a kutatók, hogy éppen

azok a fontos tulajdonságok és képességek, melyek segítenek kiépíteni a bizalmat, elősegítik az illető hatalomra jutását, és a hatékony vezetést, a hatalom megszerzése után rendre erodálódnak, ez pedig végül a hatalom elvesztéséhez is vezethet.

Tehát, ha például valaki empátiáról, együttműködésről és nagylelkűségről tesz tanúbizonyságot, akkor ennek köszönhetően felruházzák valamilyen hatalommal. Ám egy bizonyos idő után a hatalom és a dicsőség valóban „az ember fejébe szállhat”, és pont az említett tulajdonságai mentén egyre rosszabbul teljesít. Ezt a jelenséget nevezték el „hatalomparadoxonnak”.

További rossz hír, hogy az őszinteség sem véd meg a hatalom okozta korrupciótól. Egy utánkövetéses vizsgálat azt találta, hogy azok a személyek, akik a tanulmány elején magas eredményt értek el az őszinteség skálán, később közel ugyanolyan valószínűséggel váltak korrupttá, mint a kezdetben kevésbé őszinte társaik.

Az persze egyáltalán nem mindegy, hogy ki milyen alaptulajdonságokkal indul, de idővel a legtöbben így is, úgy is – egy bizonyos mértékig – a hatalom jellemromboló áldozatául esnek.

Hogyan érinti a korrupció a kívülállókat?

A hatalmi korrupció annyira belefolyt a mindennapjainkba, hogy már szinte meg sem lepődünk rajta, csak legyintünk egyet. Aljas főnökök, képmutató politikusok, lefizetett rendőrök, orvosok és bírók. Az életnek szinte minden területén lehet hallani korrupciós ügyekről. A korrupcióban részt vevőkben nem is feltétlenül fogalmazódik meg, mi is a baj ezzel a jelenséggel, ám ha az egész társadalom szemszögéből nézzük, egyértelművé válik a korrupció közösségellenes jellege.

A korrupció miatt egyesek kevésbé egyenlőek, mint mások, mert nem ismerik a megfelelő embert, vagy épp nincs elég pénzük, és így valaki mindig befurakszik eléjük a sorba.

Mit tehetünk a korrupcióval szemben?

A korrupció megakadályozása – csak úgy mint maga a korrupció – anyagilag és pszichológiailag is igen költséges dolog lehet. A hatalom kedvében járni általában kedvező, míg ellenszegülni kockázatos. Ha le akarunk leplezni egy hatalmi korrupciós ügyet, a végén még mi járhatunk rosszul, mert például kirúgnak a munkahelyünkről, vagy kiközösítenek. Ezért, akinek nincs hatalma, annak nem éri meg szembeszegülni a hatalommal.

A hatalommal való visszaélés megakadályozása sokszor nagyobb pszichológiai költséget jelent, mint az a lelki teher, ami abból fakad, hogy szemet hunyunk a normaszegés felett.

Akkor mégis mit lehet tenni? Pszichológusok szerint az egyik legfontosabb tényező a csoporttal való azonosulás. Ez ugyanis azzal jár, hogy hajlandóak vagyunk jutalmazni vagy büntetni a csoportunk érdekében, még akkor is, ha ez egyéni szinten veszteséget jelent. A társadalmat érintő korrupció visszaszorítása viszont csakis széleskörű összefogással érhető el, az egyéni akciók nem vezetnek – nem vezethetnek – sikerre.

Egy ilyen módszer a korrupció megakadályozására, ha meggátoljuk a korrupciós struktúrák kiépülését. Egy kísérlet arra mutatott rá, hogy jelentősen csökkent a megvesztegetések valószínűsége, ha az alanyok időnként cserélődtek a kísérleti játék során. Ez az eredmény is jelzi, hogy milyen fontos szerepe van a korrupciós ügyekben a személyes ismeretségnek és a bizalomnak. Érdemes tehát olykor rotálni a személyeket olyan területeken, ahol a megvesztegetési ügyek nagyon elszaporodni látszanak.