A hibáid nélkül (is) szeretlek!

„A hibáiddal együtt is szeretlek” – ez az a mondat, amelyet egyetlen perfekcionista szájából sem hallhatunk túl gyakran. Hogyan működnek a tökéletességre törekvő személyek egy párkapcsolatokban? Létezik egyáltalán olyan, hogy egy perfekcionista elégedett legyen a kapcsolatával? Cikkünkből kiderül!

Bizonyára minden olvasó ismertségi körében van legalább egy olyan személy, akiről azt gondolja, hogy számára egy nap legalább harminc órából áll, hiszen sikeres a munkában, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, sőt még rendszeresen sportol is. Természetesen nem ennyiből lehet valakiről megállapítani, hogy perfekcionista, azaz mindent a lehető legmagasabb szinten teljesít, de jó esélyünk van rá, hogy bizony egy perfekcionistával van dolgunk.

Ennek létezik egy adaptív, úgynevezett pozitív  és egy maladaptív változata. Röviden összefoglalva úgy különböztethetjük meg e kettőt egymástól, hogy az utóbbi ismertetőjegye a nem reális mércék felállítása, és az arra való képtelenség, hogy a saját teljesítményéből elégedettséget tudjon meríteni. Ezzel szemben a másik oldalon az adaptív perfekcionista magas, ugyanakkor teljesíthető célokat tűz ki saját maga számára, és képes a teljesítménye elismerésére.

Az adaptív és maladaptív tökéletességre törekvőkön kívül megkülönböztethetünk énorientált, másokra irányuló és szociálisan előírt típusokat. Az utóbbi három változat között az elsődleges különbség az, hogy kire irányul a perfekcionista elvárása. Az énorientált perfekcionisták irreálisan magas célokat tűznek ki maguk elé, és a nárcisztikusakhoz hasonlóan rendkívül érzékenyek a kritikákra (Sherry, Gralnick, Hewitt, Sherry, & Flett, 2014). A másokra irányuló perfekcionisták másokkal szemben támasztanak teljesíthetetlen elvárásokat, és természetesen nem hagyják szó nélkül, ha az illetőnek nem sikerült ezt a szintet nyújtania. A szociálisan előírt perfekcionisták pedig úgy érzik, hogy a társadalom vár el tőlük túl sokat, sőt meggyőződésük, hogy nyomást gyakorolnak rájuk a minél hibátlanabb működésre, és kevésbé tartják őket szerethetőnek, ha nem hozzák ki magukból a maximumot. Összefoglalva tehát az énorientált személy azt várja el, hogy ő maga legyen hibátlan, a másokra irányuló másoktól várja el ezt, míg a szociálisan előírt perfekcionista úgy érzi, környezete elvárása, hogy ne találjanak benne kivetnivalót.

Mondd szívem, létezik jobb kapcsolat, mint a miénk?

A párkapcsolatok alakulásának egyik meghatározója nem más, mint az, hogy mennyire elégedettek a felek egymással és a kettejük között lévő viszony egészével.

A párkapcsolattal való elégedettség hatással van az általános jóllétre,

a lelki egészségre és a kapcsolat stabilitására.

Az intimitás – mely egyaránt magába foglalja a partner iránt érzett szolidaritást és a kölcsönös érintkezéseket, mint például egy ölelés vagy egy csók – az egyik legfontosabb prediktora a kapcsolattal való elégedettségnek (Safarzadeh, Esfahaniasl & Bayat, 2011). A magasabb fokú intimitással bíró párok általában magasabb párkapcsolati elégedettségről számolnak be, és sokkal rugalmasabban képesek nézeteltéréseik kezelésére, szemben azokkal a párokkal, ahol alacsony a köztük lévő intimitás.

Tükröm, tükröm, mondd meg nekem, hogyan legyen tökéletes a kapcsolatom!

A tanulmányok nagy része arra jutott, hogy a perfekcionizmus általában alacsony párkapcsolati elégedettséggel jár. Ez azzal magyarázható, hogy a magas elvárások beteljesületlenül maradnak, mely elégedetlenséget eredményez, ezáltal destruktív hatással lehet a szerelmesek viszonyára. Egy mindenben a kiválóságra törekvő személy partnere természetesen nem tud eleget tenni ezeknek a követelményeknek,

így a perfekcionista gyakran elégedetlen lesz a partnerével és a kapcsolatukkal,

ami konfliktusok sokaságát váltja ki. Azok, akik nem engednek párjuknak alkalmat a hibázásra, legtöbbször a másikat hibáztatják, érzéketlenek társuk érzéseire és igényeire, valamint elutasító érzéseket küldenek feléjük. A szociálisan előírt perfekcionisták esetében általában annak van negatív hatása a kapcsolatra, hogy heves indulatot és dühöt mutatnak azután, hogy a párjuk – legtöbbször pusztán általuk észlelt – elvárásainak nem tudnak eleget tenni. Nem csupán magukat vádolják a kudarcokért, hanem a partnerüket is, hiszen „miatta történt minden” (Flett, Hewitt, Shapiro & Rayman, 2001). Safarzadeh és munkatársai (2011) a perfekcionizmus és a párkapcsolati elégedettség tanulmányozása során arra jutottak, hogy minél magasabb a tökéletességre való törekvés, annál kevésbé kielégítő az illető számára a párkapcsolat.

A perfekcionizmus három változata közül egy mégis eredményezheti azt, hogy a tökéletességre való törekvés ellenére elégedett párkapcsolattal rendelkezzen az illető. Ez nem más, mint az énorientált perfekcionizmus. Ők azok, akik rendszerint magasabb párkapcsolati elégedettségről számolnak be. Igaz, hogy ők saját maguktól várják el a hibátlanságot, ez azonban közvetve hatással van a kapcsolatukra, hiszen elgondolásuk szerint ezen a területen is a lehető legjobb formájukat kell nyújtaniuk, nem engedhetik meg, hogy rossz és boldogtalan legyen a párjukkal való viszonyuk. Extra erőbedobással arra törekednek, hogy egy tökéletes kapcsolatban éljenek. Ám talán csak arról van szó, hogy akkor sem merik maguknak/másoknak bevallani, hogy nem elégedettek kapcsolatukkal, ha legbelül így is érzik, hiszen akkor az egyet jelentene azzal, hogy kudarcot vallottak e téren.

Van élet a tökéletességen túl?

A válaszunk határozottan igen. Cikkünk remélhetőleg segítséget nyújtott annak beazonosításában, hogy kire irányul a perfekcionizmusunk – önmagunkra, másokra vagy épp úgy érezzük, mások várnak el tőlünk sokat –, mely felismerés a változtatás első lépése lehet. Tudatos odafigyeléssel, ha legközelebb észrevesszük, hogy kudarc esetén ostromolni kezdenénk magunkat vagy a párunkat, jusson eszünkbe, hogy nem dől össze a világ egy-egy hibázás után!

Egy perfekcionista párkapcsolati elégedettség paradoxonja pedig az, hogy a folytonos hibáztatás, elégedetlenség egy tökéletlen kapcsolathoz vezet. Kedves perfekcionisták, megértéssel és elfogadással lesz tökéletes a párkapcsolatotok!