A hűtlen viselkedés vékony szeletei – mi buktatja le a megcsalókat?

A hűtlenség vezető oka a szakításoknak. Nemcsak az evolúció szempontjából, de mai modern kultúránkban is nagyon előnyös, ha ki tudjuk szűrni lehetséges partnereink közül a megcsalásra hajlamosabbakat. Vajon létezik erre képességünk? Ha igen, hogyan működik? Cikkünkből kiderül.

Korábban már írtunk olyan kutatásról, amelyben nagyon rövid megfigyelések, a viselkedés „vékony szeletei” alapján kellett ítéletet hozniuk a résztvevőknek. A megfigyelők néhány másodperces videók alapján el tudták dönteni, van-e romantikus érdeklődés a randizók között. Vajon a hűtlenségnek is vannak kívülről felismerhető jelei?

A megcsalás felismerése ösztönös képesség

A hűtlenség az egyik leggyakoribb szakító- vagy válóok, a legkárosabb probléma a párkapcsolatokban. A megcsalt fél szorongást, dühöt és csalódottságot érez, önértékelése csökken. A hűtlen partner szintén alacsony önbizalommal rendelkezik, gyakran érez bűntudatot. Mindkét félre jellemző lehet a depresszió, és mindketten ki vannak téve a szexuális úton terjedő fertőzések kockázatának. A hűtlenséggel járó súlyos negatív érzelmi és fizikai következmények elkerülése már önmagában elég nyomós érv amellett, hogy idejében fel akarjuk ismerni, ki hajlamos a megcsalásra. Mindemellett arra is erősen motiválva vagyunk, hogy

sikeres monogám kapcsolatokat tartsunk fenn.

A hűtlenség azonosítása evolúciós szempontból is igen előnyös. A férfi nem szeretné erőforrásait olyan utód gondozására pazarolni, aki valójában nem az ő leszármazottja, így nem örökíti tovább a génállományát. A nő pedig szeretné elkerülni, hogy más nőkkel és azok gyermekeivel kelljen osztoznia a férfi erőforrásain; ha pedig elhagyják, az ősi környezetben ő és utódja nagyon kiszolgáltatottá válnak.

Mi buktathatja le a hűtlenkedőket?

Shackelford és Buss (1997) több olyan specifikus viselkedéses jegyet azonosított, amelyek alapján a partner (vélt vagy valós) hűtlenségét gyaníthatjuk. Ilyen például a túlzott törődés, a hirtelen megnövekedett szexuális érdeklődés, az érzelmi elzárkózás, a passzív elutasítás vagy az, ha partnerünk túlságosan kritikussá, veszekedővé vagy egykedvűvé válik. Árulkodó jel továbbá, ha megváltoznak a szokásai, ha vonakodva tölt velünk időt vagy elzárkózik attól, hogy egy bizonyos személyre terelődjön a beszélgetés.

Más kutatásokból az is kiderül, hogy bizonyos személyiségjellemzők – mint a magas extroverzió, az alacsony barátságosság és az alacsony lelkiismeretesség – hajlamosítanak a hűtlen viselkedésre. Vannak azonban olyan jellegzetességek, amelyeket akár vadidegen emberek is észrevehetnek.

Elköteleződés és megbízhatóság, mint a hűtlenség prediktorai

Nathaniel M. Lambert, Seth Mulder és Frank Fincham amerikai kutatók 2014-ben számoltak be vizsgálataikról. 3-4 perces videókat készítettek párokról, majd ezeket a felvételeket értékelték a megfigyelők. A videókon az egyik személy bekötött szemmel rajzolt, míg partnere instrukciókkal látta őt el. A megfigyelők meglepő pontossággal voltak képesek hűtlenként azonosítani azokat, akik saját bevallásuk szerint ténylegesen megcsalták korábban romantikus partnerüket. Az ítéletekben szerepet játszott az is, hogy

mennyire tekintették a megfigyelők elkötelezettnek és megbízhatónak a látott személyeket.

Az elköteleződés mértéke bejósolja a párkapcsolat minőségét, jobb kommunikációval és hosszú távú stabilitással áll kapcsolatban. Fontos befolyásoló ereje van a „menni vagy maradni” döntések meghozatalában, és erős összefüggést mutat az érzelmi és fizikai hűtlenséggel. A legtöbb elkötelezett kapcsolatban jelen van a hűség mint elvárás. A hűtlen viselkedés egyértelmű törést jelent a bizalomban, aláássa az alapokat, melyekre korábban a kapcsolatot helyezték. A titkolózás és a megtévesztés gyakran jár együtt megcsalással.

Mind az elköteleződés, mind a megbízhatóság negatív kapcsolatban áll a hűtlenséggel. Úgy tűnik, a kívülről észlelt megbízhatóság és elköteleződés fontos előrejelzője annak, hűtlen típusnak tekintünk-e valakit.

Embert a hangjáról…

Nem gondolnánk, de hangunk elképesztő információkat szolgáltat rólunk. A hangmagasság különösen „beszédes”: még a testalkatra is következtetni lehet belőle! Egy 2009-es kutatásban a résztvevők helyesen párosították össze a hangokat férfiak és nők sziluettjével, mivel a hangmagasság alapján meg tudták becsülni a személyek testének arányait. O’Connor, Re és Feinberg (2011) pedig a hangmagasságok manipulációjával kísérleteztek. A nők hűtlenségre hajlamosabbnak tartották a mélyebb hangú férfiakat, míg a férfiak ugyanígy vélekedtek a magasabb hangú nőkről. Mindez a tesztoszteron és ösztrogén hormonokkal hozható összefüggésbe. A férfiasabb hangú férfiak és a nőiesebb hangú nők hevesebb féltékenységi reakciót váltanak ki az azonos nem tagjaiból, ugyanis gyakrabban tekintik őket riválisnak.

Ezen információk figyelembevételével 10 férfi és 10 nő hangmintáját válogatták össze egy 2017-es kutatásban, és e hangok alapján kellett eldönteni, mennyire hajlamosak a személyek hűtlen viselkedésre. Susan M. Hughes és Marissa A. Harrison kizárták a hatását az olyan jellemzőknek, melyek a beszélő kívánatosságáról árulkodnak, így olyan hangok kerültek a vizsgálatukba, melyek nem különböztek a hangmagasság vagy a hang vonzósága szempontjából. A hangok tulajdonosai hasonló testméretekkel és párkapcsolati háttérrel is rendelkeztek.

A kutatás résztvevői csupán beszédhangok alapján hoztak ítéletet arra vonatkozóan, mennyire gondolják valószínűnek, hogy az illető hűtlenséget követett el a párkapcsolatában.

Az értékelők valóban azokat a személyeket tartották hűtlenkedésre hajlamosnak,

akik korábban megcsalták partnerüket. Elmondható tehát, hogy az értékelők nem az alapján döntöttek, mennyire számít értékesnek, magas vonzalmat kiváltónak a hang gazdája. A kutatók azonban nem tudták megállapítani, pontosan milyen akusztikai tulajdonságok segítségével történik az azonosítás. Akár az is lehetséges, hogy a beszédhangon keresztül nyilvánulnak meg bizonyos személyiségjegyek, melyek hajlamosítják a hűtlen viselkedést.

Láthatjuk, hogy nagyon kevés információ alapján is viszonylag pontosan meg tudjuk állapítani, jellemző-e valakire a megcsalás. Ez a képesség intuitív, többnyire automatikusan működik, érdemes tehát ösztöneinkre hallgatni. Nem szabad azonban összetéveszteni ezt az előnyös képességet azzal, ha valaki túlzott módon gyanakvó és képtelen megbízni partnerében.