A jóllakottságon túl – miért eszünk többet, mint ami belénk fér?

Itt vannak az ünnepek és ezzel együtt a kajadömping is. Ilyenkor hajlamosak vagyunk még akkor is falni, amikor már réges-régen jól laktunk. Különleges alkalmakkor gyakran járunk így, de olykor még a hétköznapokban sem tudunk megálljt parancsolni önmagunknak, és engedünk az ínycsiklandozó falatoknak. Milyen pszichológiai jelenségek állhatnak emögött? Cikkünkből kiderül.

A ünnepi időszakban sokunknak ismerős az a helyzet, amikor már a nadrágunk gombjáért nyúlunk, hogy még egy kis helyet szorítsunk a desszertnek. Ilyenkor végképp jellemző lehet ránk, hogy többet eszünk, mint amennyi jól esik. Hiszen tele van az asztal jobbnál jobb és finomabbnál finomabb ételekkel, amiket ráadásul szeretteink körében fogyaszthatunk el. Lefekvéskor pedig átkozzuk magunkat és ígéretet teszünk, hogy soha többé nem eszünk ennyit. Vajon miért nem bírjuk türtőztetni magunkat?

Fontos a tálalás

A különleges alkalmakat szeretjük nagy családi összejöveteleken vagy éttermekben megünnepelni, hiszen mi sem ünnepibb egy ízletes ebédnél vagy egy kellemes vacsoránál. Mindez hatással lehet arra, hogy mennyi ételt préselünk magunkba. A michigani egyetem kutatói étkezéssel kapcsolatos hívó ingereket vizsgáltak, mint a gyorsételeket bemutató képek, az étel illata vagy az éttermi környezet hatása. Eredményeik szerint ezek az ingerek éhséget stimulálnak, ezáltal

ösztönzik az embereket, hogy olyan ételeket is megegyenek, amikre nem is igazán vágynak.

A kutatásban résztvevő egyetemisták egyik csoportját egy étteremnek álcázott laboratóriumban, míg a  másik csoportját egy neutrális laboratóriumban vizsgálták, a fentebb említett hívó ingerek jelenlétében. Érdekes módon, akiket éttermi környezetben értek ezek az ingerek, éhesebbnek érezték magukat, és általánosan kétszázhúsz kalóriával többet fogyasztottak a másik csoportnál, függetlenül attól, mennyire ízlett nekik az étel. Az eredmények alapján a kontextus fontosabb, mint az ételek tényleges élvezeti értéke. Így az ehhez hasonló kontextuális hívó ingerek hozzájárulnak a túlevéshez.

Emellett ne feledkezzünk meg az ételek „vizuális ízéről” sem. Egy másik érdekes kutatásban azt találták, hogy azok, akik bekötött szemmel ettek, szignifikánsan kevesebb ételt fogyasztottak, sőt teljes mértékben jól lakottnak is érezték magukat. A bekötött szem hatására az étel elveszítette „vizuális ízét”, ami nélkül a kisebb adagok is pont annyira kielégítőek voltak, mint a nagyobbak.

A komfortos társaság hatása

Általában a fontos összejöveteleken szeretteink körében jó a hangulat, csak úgy repül az idő, és épp ilyen gyorsan fogy a feltálalt étel is. De mégis mennyire örülhet ennek a gyomrunk? Sajnos a rossz hír az, hogy

hajlamosak vagyunk több ételt fogyasztani, ha társaságban vagyunk,

mint akkor, amikor egyedül fogyasztjuk el a vacsoránkat. Talán sokaknak ismerősen csenghet a következő a mondat: „na jó, adj még egyet nekem is!”. Ez sem véletlen, hiszen társaságban tudattalanul össze is hangoljuk az elfogyasztott étel mennyiségét a velünk egy asztalnál ülőkével. Ez lehet olykor az egymásra hangolódás jele is, de másrészről a kutatók szerint arra is utalhat, hogy ezzel szeretnénk jó benyomást tenni a társaságra azáltal, hogy hasonlóan étkezünk, mint ők.

Összességében egyáltalán nem tragédia, ha ünnepi alkalmakkor valamivel többet fogyasztunk annál, mint amit valójában igényelne a szervezetünk. Ám fontos elfogadni és tudatosítani ezeket a hatásokat, melyek könnyedén vezethetnek túlevéshez, hiszen ezáltal talán nagyobb akarattal leszünk képesek megálljt parancsolni önmagunknak, és megkímélni magunkat egy egész éjszakás forgolódástól!