Bár a kreativitás a legtöbb esetben mint vágyott tulajdonság jelenik meg, nem ritka, hogy a kiemelkedően kreatív személyek „kilógnak a sorból”. De lehet-e őket emiatt deviánsként címkézni? Hogyan tud érvényesülni egy kreatív személyiség a jelenlegi oktatási és társadalmi rendszerben? Ha a szorult helyzet és a mostoha körülmények rákényszerítik az embert a kreatív megoldásokra, mi a helyzet azzal, ha valaki mindent megkap? Egyes élettörténeti hatások, események és személyek hogyan hatnak a kreativitásunk kiteljesedésére? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat Dr. Kőváry Zoltánnal márciusi szegedi Pszicho-Kávéházunkban.
Dr. Kőváry Zoltán korábbi szegedi oktató, jelenleg az ELTE Pszichológiai Intézetétének munkatársa. Kutatásaiban a kreativitás mélylélektani elméleteit és személyiségpszichológiai meghatározóit vizsgálja, valamint a pszichobiográfia mint kutatási módszer neves képviselője.
Mi is az a pszichobiográfia?
A pszichobiográfia olyan pszichológiai módszer, amely általában pszichoanalitikus megközelítés segítségével, közéleti vagy történelmi személyek, művészek élettörténeti elemzésével foglalkozik. Azzal, hogy
mik azok az élettörténeti hatások, fontos személyek és kritikus életesemények, amik hozzájárultak a személyiség alakulásához,
jelen esetben a kreatív személyiség formálódásához. Kőváry Zoltán egy korábbi, Librarius magazinnak adott interjújában így beszélt a módszerről: „Amikor művészekkel foglalkozunk, mindig felmerül a kérdés, hogy honnan származik az ő titkuk, az ő zsenialitásuk. A pszichobiográfia pont arra keresi a választ, hogy hozzáférhető, objektív dokumentumok alapján, milyen lehetséges értelmezéseket lehet kialakítani, ami valamilyen összefüggést ki tud mutatni az élettörténetük, a személyiségük és az alkotásaik között.” Szegedi előadásában olyan nagy alkotókról volt szó, mint Sigmund Freud, Salvador Dali vagy akár Csáth Géza.
Milyen is a kreatív ember?
Kőváry Zoltán előadásában és az azt követő kerekasztal-beszélgetésben is szó esett arról, hogy milyen személyiségjegyekkel ruházható fel a kreatív személyiség. Sokan azt hiszik, hogy a magas intellektus magas szintű kreativitással jár. Ez azonban egyáltalán nem magától értetődő. Egy bizonyos intelligencia szint könnyen járhat együtt alacsony és magas kreativitással is. Ugyanis nemcsak a problémamegoldó képesség kapcsolódik szorosan ehhez a tulajdonsághoz, hanem például az érzelmi kreativitás is. Természetesen nem lehet biztosan általánosítani, de mégis körülírható egy-két olyan személyiségjegy, ami nagyobb mértékben fordul elő a magasabb kreativitással rendelkező személyek esetében, mint a kevésbé kreatív személyeknél. Például a fokozott nyitottság, az érdeklődés a világ dolgai felé, a nagyobb fokú impulzivitás és a kihívások felé való különös odafordulás. Emellett jellemző, hogy a kreatív személyek nem szeretnek megfelelni az adott társadalmi rendszer igényeknek, elvárásoknak például az oktatás vagy egy későbbi munkahely esetében. Legyen az a tudomány, a művészetek vagy a technika területén megnyilvánuló kreativitás,
ezek a személyek megélik az adott tevékenység örömét:
azért teszik, mert önmegvalósítást élnek meg, nem azért mert meg kell.
Nonkonform, kreatív személyiség = deviáns viselkedés?
A konformitásra, azaz az adott társadalom vagy csoport által megalkotott szabályok betartására való törekvés hiánya, azaz a nonkonformitás valóban jellemző a magas kreativitással élő személyekre. Ennek ellenére mégsem tehető egyenlőségjel a deviáns viselkedés és a kreatív személyiség között.
Érdekes nézőpont került szóba ezzel kapcsolatban a szegedi kerekasztal-beszélgetés során. Mihalik Árpád szociálpszichológus szerint a kreativitás nonkonform viselkedésben való megjelenése gyakran előfordul az iskolákban is. Jó példa a jelenségre, hogy a jelenlegi, sablon választ elváró, egy bizonyos típusú viselkedést preferáló
oktatási rendszer nem tud mit kezdeni a kiemelkedő kreativitást mutató gyermekekkel,
és sokszor magatartási zavarként címkézik az iskolai nonkonform viselkedést. Valóban nagy kihívás az, hogy ebben a rendszerben hogyan lehet olyan lehetőségeket teremteni, hogy egy bizonyos helyzetben valaki úgy adhasson kreatív választ, hogy nem szegi meg a szabályokat. Hogy nem azzal újít, hogy ki akarja játszani a rendszert, hanem, hogy úgy ad valami újszerűt, hogy az a rendszeren belül marad és mások számára is hasznos.
Csíkszentmihályi Mihály szerint a kreatív személy paradox. Sok tekintetben nem lehet egyik vagy másik kategóriába helyezni. Introvertált, de extrovertált is, csak nem mindegy mikor és éppen milyen kontextusban nézzük. Szabálykövető, a saját tevékenységének szabályait tiszteli, de egyszerre feszegeti is őket. Ez magyarázhatja, hogy sok az ellentmondás személyiségjegyekkel kapcsolatos a kutatásokban, és részben azt is, hogy ezek az emberek miért nem illenek a konform rendszerekbe.
Mítoszok és a valóság: van-e bármi köze a kreativitásnak a pszichopatológiákhoz?
Bár a kreativitás és bizonyos mentális betegségek valóban rendelkeznek közös idegrendszeri háttérrel, mégsem evidencia a kettő együttjárása. Egy fontos gátló funkció, egyfajta tanult szűrő felel azért, hogy megvédje az agyat a túlterheléstől. Ha ez a védelem összeomlik, ahogyan pszichotikus állapotokban is, akkor a gátlás csökkenése egyfajta nyitott állapotot eredményez.
Megfelelő kognitív kontroll mellett ez akár produktív is lehet,
felfokozott kapcsolat jöhet létre a két félteke között, ami gazdagabb reprezentációkat és megnövekedett kreativitást hozhat létre.
Nem meglepő tehát, hogy előadásunk során is szóba került a kettő kapcsolata. Dr. Rafael Beatrix klinikai szakpszichológus szerint, egy kiemelkedően kreatív személy esetében mindenképp érdemes mérlegelni, hogy a személy rendelkezik-e pszichopatológiai tünetekkel, de ehhez fontos kontextusba helyezni az adott személyt. Meg kell értenünk, milyen környezetben nyilvánulnak meg a tünetek, azok ugyanis nagy mértékben függenek a mikro és a tágabb környezettől is. Helyezzük bele az egyént abba a térbe, ahol ő tevékenykedik, és ott mérlegeljük azt, hogy a viselkedése mennyire deviáns, mennyire jellemezhető patológiásként. Kőváry Zoltán szerint
„nem a patológia miatt, hanem annak ellenére lesz valaki kreatív.”
Ha adott egy kidolgozott, erős személyiségrendszer, akkor az az egész személyiséget magára tudja venni, és amíg ez a stabilitás tart, addig nem kerekedik felül a patológiára való hajlam, így a kreativitás kerülhet előtérbe.
„Elkényeztethető-e” a kreativitásunk?
A kreativitás többek között az adott helyzetre adott válasz újszerűségében is tetten érhető. A hétköznapokban is megfigyelhető jelenség, hogy
a mostoha körülmények mondhatni rákényszerítik az embert ezekre az újszerű válaszokra.
Sok esetben az egyén kénytelen kreatív megoldásokat használni egyes nehezebb helyzeteket megoldására. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez az ösztön hogyan csillapodik, ha nincs szükségünk a kreatív megoldásokra. A tökéletes környezeti adottságok és lehetőségek igenis veszélyeztethetik a kreativitást. Például ha mindent megadunk gyermekünknek, ezért soha nem kényszerül saját, újszerű megoldások alkalmazására, a későbbiekben csökkenhet a kreatív válaszai száma. A mostoha körülmények tehát egyértelműen serkentik a kreativitást.
Kőváry Zoltán, aki a magánéletben maga is zenészként tevékenykedik, testhezálló példát hozott ennek szemléltetésére. Gyakori, hogy sikeressé válik egy zenekar, aztán egyre rosszabb lemezeket jelentet meg, mire a közönség reakciója sokszor: persze mert már csak a pénzért csinálják. Ez azonban az előzőekkel sokkal inkább magyarázható. "Befutásuk előtt hitelesnek és autentikusnak tűnnek, mert akkor még valóban létszükségként élték meg azt, hogy igazán jó produktumot hozzanak létre. A sikeressé válás után később jóval kevésbé érzik a helyzetüket kilátástalannak, kevésbé vannak rákényszerülve, így csökken a kreativitásuk is. Ezen túl pedig ismert a szenvedésnyomás jelensége is... Lehet, hogy Kurt Cobain számai mégsem voltak olyan szinten kiemelkedőek, de megszenvedte az életét, ez pedig felmagasztalja azt, amit csinált. Ez egy kikapcsolhatatlan emberi dolog, amivel megítéljük a körülöttünk zajló dolgokat.”
Következő Pszicho-Kávéházunk május 31.-én dr. Forgács Attila gasztropszichológiai elődásával várja a szegedi közönséget.
