A krízisekről szakmailag a Gran Torino című film alapján

A Gran Torino című filmet nagyon régen láttam már, és most újra megnéztem. 2008-ban készült, rendezője, a zeneszerzők és producerek egyike, majd főszereplője is Clint Eastwood. A film elgondolkodtató, így igazi elmélkedős estékre ajánlom. Ha még nem láttad a filmet, kérlek ne olvass tovább, hanem először nézd meg, és térj vissza a cikkhez újra.

Miről szól a film

A Gran Torino Walt Kowalski-ról szól, aki a koreai háborúban szolgált, és a frontvonalban, parancsra embereket is ölt. A film elején a főhős feleségének temetésén egybegyűltek gondolataiba láthatunk bele, és kirajzolódhat előttünk a férfi kritikussága másokkal szemben, érzelmeinek teljes elnyomása, amit fiaival és ismerőseivel szemben is érvényesít. Élete magányossá válik párja elvesztése után, aki a halálos ágyán még megígérteti a fiatal pappal, hogy bírja gyónásra a férjét. A pap ezek után, mint a férfi lelkiismerete jelenik meg a filmben. A magányos férfi szomszédságába délkelet-ázsiai bevándorlók költöztek, akiket Kowalski rossz szemmel néz, amit ki is fejez feléjük. Egy városi banda kényszerítő hatása miatt a család fia, Thao, el akarja lopni az egykori koreai veterán és nyugdíjas autószerelő Kowalski féltve őrzött kocsiját, a 1972-es Gran Torino-t, amit persze a férfi megakadályoz.

Ezek után Walt megmenti a fiút a bandától, és a család, a többi szomszéddal együtt, hálája jeléül szeretné, hogy Thao a férfinak dolgozzon egy hétig, bűnbánat gyanánt.

Megkedvelik egymást, amiben fontos szerepe van a koreai család lánygyermekének, Sue-nak. A banda azonban nem hagyja békén a családot, és egy alkalommal szétlövik a házukat és elrabolják a lányt, akit megverve, erőszak után engednek vissza hozzájuk. A férfi előkészített, jól átgondolt tervet visz véghez. Megcsináltatja a halotti öltönyét, levágatja a haját, a maga módján elköszön mindenkitől, a szeretett kutyáját a szomszédos Lor családra bízza, majd ártatlanul, fegyver nélkül elmegy a bandához, ahol kiprovokálja, hogy mindenki, aki a bandához tartozik tüzet nyisson rá, és lelője őt. Így már a rendőrök bizonyítékkal, jogosan tehetik rács mögé az elkövetőket, és a szomszédos koreai család békességben élhet. Hagyatéki tárgyalásán a gyermekeit háttérbe szorítva értékes és féltett dolgait is rájuk hagyja, mintegy vezekelve háborús bűnei miatt.

A krízis

A filmben sok krízis és abból származó trauma látható, mint például (i) a koreai háború alatt parancsra elkövetett gyilkosságok; (ii) a családi kapcsoltok hiánya; (iii) a gyászfeldolgozás krízise Walt felségének halála miatt és annak feldolgozása. Jelen cikkben elsősorban a film végén található akcidentális krízis elméleti hátterére térünk ki.

Akcidentális krízisnek nevezzük azokat az kríziseket, amelyeket véletlen veszélyeztető helyzetek okoznak. Az itt is megfigyelhető krízisállapotnak 4 szakaszát különítjük el, mint:

• Találkozás a kritikus helyzettel, ami fokozott megoldáskeresést indukál. Ezt először a már jól bevált módszerekkel próbálja megoldani a személy, amelyek eddig működtek a tapasztalatai során. Azonban ez erős stressz állapotot eredményez, amelyet a személy szeretne elkerülni és egyensúlyi állapotát visszanyerni.
• A küzdelem fázisában nyilvánvalóvá válik, hogy a megszokott megoldások nem működnek, és a stressz még elviselhetetlenebb lesz. Ekkor kapkodás, csökkenő önbizalom tapasztalható.
• Kapkodás alatt a stressz már elviselhetetlen mértéket ölt. Itt már külső segítséget is kérhet, hiszen már tartalék erőforrásait kell mozgósítania. Szokványostól eltérő stratégiákkal, számára nem megszokott eszközökkel próbálkozik csökkenteni a stresszt. Amennyiben sikerül, a krízis enyhülni kezd, a stressz oldódik, és előrelépés történhet a személy életében. Amennyiben nem, akkor a krízis a következő szakaszba lép.
• Az összeomlás, mint utolsó fázis magában foglalja a krízis által okozott károk maradandóságát. Ekkor már akár szuicid gondolatok is felmerülhetnek a személyben, amely súlyos alkalmazkodási képtelenségből alakulhat ki. Auto-agresszív, illetve hetero-agresszív impulzusok, viselkedéses elemek felerősödhetnek. A tehetetlenség élménye gyakran hosszú távon károsítja a személyiséget. Az egyén testi-lelki betegségekbe „menekül”.

A krízisek kimenetelére nézve két lehetőséget található a szakirodalomban:

• Fejlettebb egyensúlyi állapot elérésének a lehetősége, amely fejlettebb megküzdési technikák kialakulását feltételezi, amelyben a veszteségek kezelésének megtanulása végbemehet, új önkifejezési eszközöket fejleszthet ki a személy, akinek személyisége differenciálódhat, önbizalma növekedhet, ezáltal kreatív krízismegoldást alkalmazhat.
• Egyensúlyba kerülés diszfunkcionális működés árán, ami olyan alkalmazkodási zavar, amely akár 6 hónapig is eltarthat és olyan tünetekben nyilvánul meg, mint pl.: alvászavar, evészavar, hangulatzavar, érzelmi indulati élet zavara, fokozott szorongáskészség. Szorongásos tünetek felerősödhetnek, megjelenhet a poszttraumás stressz tünetegyüttes, kombinálódva esetleg depresszív tünetekkel, amelyek dependenciákat (alkohol, gyógyszer, drog stb.), esetleg pszichoszomatikus zavarokat idézhetnek elő.

Hogyan küzdhetünk?

A megküzdés lehetőségeinek feltárása Lazarus nevéhez kötődik. Ő kétféle megküzdési stratégiát említ, ami Anna Freud elhárító mechanizmusaival ellentétben nem az ösztönös, affektív impulzusok elleni védekezést, hanem a külvilágból érkező stressz, trauma, konfliktus leküzdését, megoldását helyezi előtérbe. Ezek inkább olyan törekvések, stratégiák, megoldási konstrukciók (akár kognitív, akár viselkedéses), amelyek a stressz leküzdését, a frusztrációt jelentő helyzet megoldását, a harmónia visszaállítását célozzák.

• Problémaközpontú megküzdés, amennyiben a személy a problémára, helyzetre és annak megoldására, megváltoztatására fókuszál. Ennek kapcsán definiálni kell a problémát majd mérlegelni a szükséges és lehetséges megoldásokat, választani azok közül és végrehajtani azokat. az adott személy jellemzőitől, differenciáltságától, tapasztalataitól, kontroll funkcióitól és intellektuális adottságaitól függ a stratégia alkalmazásának sikeressége.
• Érzelemközpontú megküzdés az, amikor a személy törekvése elsősorban arra irányul, hogy a krízis- vagy stresszhelyzethez kapcsolódó affektív reakcióit mérsékelje (szorongás, fájdalom, félelem, feszültség stb.). Segíthetik az alkalmazkodást vagy akadályozhatják is azt a körülmények pl. nem mindegy, hogy a stressz munkával, sporttal való csökkentése mellett dönt a személy, ami adaptív, vagy inkább az alkohol vagy drogfogyasztás stb. mellet teszi le a voksát, ami bár átmenetileg csökkenti a feszültséget, de végeredményben maladaptív.

A krízis megjelenése a filmben

Az akcidentális krízis sajátossága, hogy jelen esetben a kimenetele végzetes volt a krízist átélőre nézve, azonban az elméleti háttérben leírt megküzdési stratégiák közül a problémamegoldó stratégia fonódott össze egy fejlettebb egyensúlyi állapotot eredményező megoldással. 

A műben a krízis akkor kezdődött, amikor a koreai család házára az ellenséges banda sorozatlövéseket adott le. Ekkor Walt már a készenlét állapotában volt, hiszen mint említi a filmben, tudnia kellett volna mi fog történni. Folyamatosan érezte a feszített pszichés terhet, aminek a beteljesedése előirányzott volt. A küzdelem szakaszába lépve a főhős próbálja a megoldást megtalálni. Először a régi, a háborúban is jól bevált módszert próbálta meg, ami a megtorlás, és az emberélet kioltása volt. Azonban a pap és Walt között a film 30. perce körül kialakuló párbeszédben a pap emlékezteti Walt-ot arra, hogy bár „máig cipelnie kell a szörnyűségek terhét, amire rákényszerült, amik még mindig kísértik”, de ez már egy más világ, más szabályokkal, nem a vietnámi háborús éra. A jól bevált megoldások, amelyek abban a helyzetben működtek, itt nem használhatók, bár a megoldás keresésében az érzelemközpontú megküzdés ezt támasztaná alá.

Azonban Walt a problémaközpontú megküzdést választja, akár az élete árán is.

A kapkodás fázisában Kowalski megoldja a krízist, és nem ér el az összeomlás stádiumába. A kapkodás fázisában lehiggad, és átértékeli a szituációt. Kreatív megoldása ennek a kilépésnek köszönhető. Mr. Kowalski ártatlanul megy a banda tagjai, mint kivégzőosztag elé, és provokálja ki egy félreérthető mozdulattal a sortüzet. A tagokat ezáltal jogosan ítélhetik el, és így megmenti a családot a további támadásoktól. 

A film összességében egy nagyon elgondolkodtató és önreflexióra váró történetet, cselekménysorozatot mutat be. Szinte nincs olyan jelenet, amelyben a néző ne találná meg magát, vagy egy már általa is ismert érzést, problémát. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy a vietnámi háború és a veterán katonai élet közel áll mindenkihez, de kisarkított, és erőteljesen bemutatott érzelemvilága párhuzamot állít a nézők elé. 

A film története megkapó, örömmel néztem, és elmélkedtem a felmerült helyzeteken, élményeken. A cselekmény a krízisekenn és a traumákon túl bemutatta azt is, hogy a krízisintervenció meghatározó a segítő és az azt átélő személy életében is. A nem megfelelően kezelt vagy megoldott krízisek traumává, és egy életet negatívan meghatározó „élménnyé” válhatnak, amely megnehezítheti az elszenvedő személy működését, és továbblépését az életének fontos területein.