Az utóbbi évtizedekben egyre többet és többet hallhatunk a munkafüggőség jelenségéről. Gyakran használjuk a „munkafüggő” kifejezést munkatársinkra, családtagjainkra. Mégis ez pontosan mit takar, milyen jellemzői, tudományos háttere van? Cikkünkben a magyar népesség megközelítőleg nyolc százalékát érintő jelenség hátterét járjuk körbe.
Viselkedéses függőségek és a munkafüggőség
Ahhoz, hogy megértsük, miért is beszélünk munkafüggőségről, mint potenciális addikcióról, fontos beszélnünk a viselkedéses függőségek témaköréről is. Már az 1990-es években több szakember megfogalmazta, hogy a különböző szerfüggőségek mellett előfordulnak úgynevezett viselkedéses addikciók is. Marks szerint (1990) ilyen esetekben a személy ismétlődő rutinja nem valamilyen kémiai szer szervezetbe juttatására (alkohol, kábítószerek), hanem valamilyen viselkedésre, például szerencsejátékra, fokozott pénzkötésre irányul
Kutatások sora vizsgálta, hogy a különböző viselkedéses függőségek és a szerfüggőség között milyen hasonlóságok és átfedések tapasztalhatók. Azon kutatások, amelyek a problémás szerencsejáték használat és a szerhasználat kapcsolatát vizsgálták, azt állapították meg, hogy a két jelenség hasonló neurobiológiai elváltozásokkal, gondolkodási folyamatokkal, genetikai és pszichológiai vonásokkal és kognitív torzításokkal jellemezhető.
A munkafüggőség kifejezés már az 1970-es években megjelent a tudományos közbeszédben. Bár általánosan elfogadott meghatározás a jelenségre továbbra sincs, a legelső Oates által megfogalmazott definíció szerint munkafüggő
az a személy, akinek olyan nagymértékben van szüksége a munkára, hogy az észrevehetően megzavarja vagy akadályozza testi egészségét, személyes boldogságát, interperszonális kapcsolatait és alapvető társas működését.
Bár a munkafüggőség témaköre nagyfokú érdeklődésnek örvend a szűk szakmai közbeszéden túl is, viszonylag kevés megbízható és átfogó kutatás született a jelenség kapcsán. Továbbra sem szerepel egyik pszichiátriai diagnosztikai rendszerben sem, a téma kutatói között pedig továbbra is viták vannak a munkafüggőség alapvető hátterével, okaival kapcsolatban is. Arról is viszonylag kevés kutatás született, hogy a népesség mekkora hányadát érinti a probléma.
Kun Bernadettenek és munkatársainak köszönhetően Magyarország pont egy olyan ország, ahol ilyen adatok rendelkezésre állnak. A munkafüggőség az aktuálisan munkavégző magyarok körülbelül 8 százalékát veszélyezteti. Más kutatások azt is vizsgálták, van-e eltérés a munkafüggőség kapcsán a férfiak és nők között. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a nemek között nincs eltérés a munkafüggőség arányában, azonban más életkori eloszlás jellemzi a nőket és a férfiakat. Az idős férfiak kisebb, a fiatal férfiak pedig nagyobb valószínűséggel munkafüggők, míg a nők esetén az összefüggés fordított, a fiatal nők kevésbé valószínű, hogy munkafüggők, mint az idősebb nők.
Miben más az élet munkafüggőként?
Ha a munkafüggőséget valóban függőségnek tekintjük, akkor ennek három alapvető dimenziója van, egy affektív, egy kognitív és egy viselkedési. Az affektív, érzelmi aspektus azt jelenti, hogy a munkafüggő személy a munkavégzés közben pozitív érzéseket él át, de a munkavégzés által egyúttal valamilyen negatív érzést is próbál elkerülni. Erre lehet példa az, ha valaki sikertelennek érzi a párkapcsolatait, aminek kapcsán tehetetlennek érzi magát, ezért a munkába menekül, mert ott sikerélményt élhet meg.
A kognitív, értelmi dimenzió azt jelenti, hogy a személy valamiféle megszállottságot érez a munkavégzése kapcsán. Ilyenkor az illető gondolatai folyamatosan a munkavégzés körül forognak, a munkavégzésen kívül is ezzel foglalkozik, ami gyakran azzal jár, hogy a szabadidejében is ezzel foglalkozik. A viselkedéses dimenzió azt jelenti, hogy a munkafüggő személy több időt tölt munkavégzéssel, mint mások, és a munkájuk jelentős hatással van életük többi területére is. Egy munkafüggő személy például hajlamosabb lehet a folyamatos túlórázásra, a hétvégi családi programokon pedig időről-időre ellenőrizheti a munkahelyi emailládáját.
Közelebbről, kicsit részletesebben megvizsgálva a munkafüggő személyeket a következő tulajdonságok jellemzik: túl sok időt töltenek a munkájukkal, és nehezen hagyják abba a munkavégzést még akkor is, ha nincs külső nyomás a folytatásra. Ha akadályozva érzik magukat a munkavégzéssel szemben, frusztrációt, szorongást és izgatottságot élhetnek át. Ez akkor is jelentkezhet, ha úgy érzik, a munkatársak vagy a család hátráltatja őket.
Rugalmatlan, kényszeres munkamódszer jellemezheti őket, vaskalaposak lehetnek céljaikat, munkavégzésüket tekintve, ami szintén rombolhatja a jó kapcsolatokat a kollégáikkal, de még a családjukkal is. Magasabb krónikus stresszt élhetnek át, folyamatosan úgy érezhetik, hogy nem végeztek elég munkát, nem állnak elég jól, túlságosan sok dolog tornyosul előttük, ebből kifolyólag pedig fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének.
De mivel jár még együtt
Az előző bekezdésben már érintettük azt, hogy miért lehet veszélyes az, ha a munkafüggőség elhatalmasodik az életünkön. Több szakirodalmi áttekintés is vizsgálta, hogy milyen egyéb jelenségekkel áll kapcsolatban ez az állapot. A munkafüggő személyekre jellemzőbb, hogy párkapcsolataikban elhidegülést élnek meg. A munkára vonatkozó fokozott fókusz időt vesz el a közös időtöltésektől, ezen tevékenységek közben pedig konfliktust okozhat az, hogy ide is beszüremkedhetnek a munkával kapcsolatos ügyek, témák. A családban a különböző tagok közötti konfliktusok rombolják a kommunikáció minőségét, az eddig bevált megoldási próbálkozások kudarcba fulladhatnak, helyüket pedig nem veszik át újabbak.
A szülő munkafüggősége a gyerek-felnőtt kapcsolatot is rombolhatja, hiszen a gyerekekre gyakran egyre kevesebb időt fordít a munkafüggő szülő, kevésbé válaszkész a gyerekei igényeire, vágyaira. A családi és társas kapcsolatok megromlása mellett a munkafüggő személyeknek súlyos egészségügyi kockázatokkal is szembe kell nézniük. Jellemzőbb rájuk a kiégés magasabb szintje, a fokozott kimerültség és a krónikus stressz, valamint az alvási nehézségek (pl. álmatlanság, zaklatott alvás) megjelenése, a súlynövekedés, a magasabb vérnyomás, a depresszió megjelenése és a fizikai fájdalmak magasabb szintje.
Összességében megállapítható, hogy a munkafüggő személyekre jellemző a magánéleti konfliktusok és nehézségek számának növekedése, a munkahelyről származó stressz fokozódása, a munkával való elégedetlenség fokozódása, a rossz mentális, fizikai és érzelmi egészség, és a kiégésnek való fokozottabb kitettség. A serpenyő negatív oldalán ezek a szempontok állnak, de a munkafüggőség legalább magasabb munkateljesítménnyel jár, gondolhatnánk. A kutatások azt mutatják, hogy még ez sem igaz, a munkafüggő egyének átlagosan nem teljesítenek jobban a munkahelyükön, mint mások, miközben több konfliktust vállalnak és belső motivációjuk a munkájuk iránt csökken. Az itt ismertetett eredmények legfontosabb tanulsága az, hogy
az a társadalom által általánosan elfogadott álláspont, miszerint a munkafüggőség valamiféle erény, amely a társadalom számára hasznos, hamis.
Nem elég, hogy a jelenség súlyosan megnehezíti a családi és szociális kapcsolatokat, még súlyos egészségügyi kockázatokat is jelent, amely a kiégés valószínűségének növelésével kiegészülve jelentős potenciális költséget jelent az munkafüggő személynek, a családjának, a környezetének, az államnak és a munkáltatónak egyaránt.
Mint látható a munkafüggőség jelentős nehézséget okozhat a mindennapjaink során. Ez a cikk a kérdés csak egy nagyon kis szeletét járta körül. Ha úgy érezzük minket is érint ez a probléma, érdemes lehet átgondolni, hogy hogyan estünk bele a munkafüggőség csapdájába és milyen technikákkal, kinek a segítségével lehetünk képesek kiszabadulni onnan. Ha ez sikerül, az nem csak nekünk, de a környezetünknek is hatalmas felszabadulást jelenthet.
Források
Beiler-May, A., Williamson, R. L., Clark, M. A., & Carter, N. T. (2016). Gender bias in the measurement of workaholism. Journal of Personality Assessment, 99(1), 104-110. doi:10.1080/00223891.2016.1198795
Clark, L. (2010). Decision-making during gambling: An integration of cognitive and psychobiological approaches. Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 365(1538), 319-330. doi:10.1098/rstb.2009.0147
Clark, M. A., Michel, J. S., Zhdanova, L., Pui, S. Y., & Baltes, B. B. (2016). All work and no play? A meta-analytic examination of the correlates and outcomes of workaholism. Journal of Management, 42(7), 1836-1873. doi:10.1177/0149206314522301
Clark, M. A., Smith, R. W., & Haynes, N. J. (2020). The multidimensional workaholism scale: Linking the conceptualization and measurement of workaholism. Journal of Applied Psychology, 105(11), 1281-1307. doi:10.1037/apl0000484
Goudriaan, A. E., Oosterlaan, J., De Beurs, E., & Van den Brink, W. (2006). Neurocognitive functions in pathological gambling: A comparison with alcohol dependence, Tourette syndrome and normal controls. Addiction, 101(4), 534-547. doi:10.1111/j.1360-0443.2006.01380.x
Kun, B., Magi, A., Felvinczi, K., Demetrovics, Zs., Paksi, B. (2020). A munkafüggőség szociodemográfiai és pszichés háttere, elterjedtsége a hazai felnőtt lakosság körében: egy országos reprezentatív felmérés eredményei. Psychiatria Hungarica 35 (3):289-306
Marks, I. (1990). Behavioural (non-chemical) addictions. British Journal of Addiction, 85(11), 1389-1394. doi:10.1111/j.1360-0443.1990.tb01618.x
Ng, T. W., Sorensen, K. L., & Feldman, D. C. (2007). Dimensions, antecedents, and consequences of workaholism: A conceptual integration and extension. Journal of Organizational Behavior, 28(1), 111-136. doi:10.1002/job.424
Oates, W. E. 1971. Confessions of a workaholic: The facts about work addiction. New York: World.
Petry, N. M. (2006). Should the scope of addictive behaviors be broadened to include pathological gambling? Addiction, 101, 152-160. doi:10.1111/j.1360-0443.2006.01593.x
Potenza, M. N. (2006). Should addictive disorders include non-substance-related conditions? Addiction, 101, 142-151. doi:10.1111/j.1360-0443.2006.01591.x
Sussman, S. (2012). Workaholism: A review. Journal of Addiction Research & Therapy. doi:10.4172/2155-6105.s6-001
Taris, T. W., van Beek, I., & Schaufeli, W. B. (2020). The Motivational Make-Up of Workaholism and Work Engagement: A Longitudinal Study on Need Satisfaction, Motivation, and Heavy Work Investment. Frontiers in Psychology, 11.
Van Beek, I., Taris, T. W., & Schaufeli, W. B. (2011). Workaholic and work engaged employees: Dead ringers or worlds apart? Journal of Occupational Health Psychology, 16(4)
Van Beek, I., Hu, Q., Schaufeli, W. B., Taris, T. W., & Schreurs, B. H. J. (2011). For Fun, Love, or Money: What Drives Workaholic, Engaged, and Burned-Out Employees at Work? Applied Psychology, 61(1), 30–55.
kép: https://partner.sciencenorway.no/forskningno-norway-partner/workaholism-tied-to-psychiatric-disorders/1433885
