A nárcizmus másik arca: a sérülékeny nárcizmus 

Ha valakiről, róla biztosan elhisszük, hogy rejtőzködni képtelen. Magabiztos fellépése, karizmatikus megjelenése mágnesként vonzza a tekinteteket, jelenlétével valóssággal kitölti a teret, miközben arrogáns, nagyzoló stílusa és lehengerlő előadásmódja a társaság középpontjává teszik. A figyelmet követeli, az elismerést és csodálatot igényli, de kevéssé viszonozza, hiszen az ő elképzelése szerint mindez jár neki. Ő az, akit mindenki nárcisztikusként azonosít – de lehet, hogy a grandiózus máz alatt valami más rejtőzik? 

A nárcisztikus bélyeget napjainkban könnyelműen sütjük rá bárkire, akiről az a benyomásunk, hogy arrogáns, nagyképű és önző. A valóság az, hogy szinte mindannyian hordozunk nárcisztikus vonásokat a személyiségünkben, ez azonban nem jelenti, hogy nárcisztikus személyiségzavarban (NPD) szenvedünk. 

A személyiségzavar egy olyan mentális egészségi állapot, amelyben az egyén gondolkodásmódja, viselkedése és érzelmi reakciói eltérnek a kulturális elvárásoktól, az egyén – és potenciálisan a környezet – számára szenvedést okoznak, és tartósan fennálló nehézséget jelentenek az életében. 

Az elhamarkodott ítélkezés tehát több szempontból sem javasolt. Egyrészt a nárcisztikus személyiségzavar jóval bonyolultabb állapot, semhogy néhány személyiségjegy meglétéhez kössük. Másrészt fontos szem előtt tartani, hogy csak szakképzett mentálhigiénés szakember állíthat fel a mentális zavarokra vonatkozóan hivatalos diagnózist. 

Az is kétségtelen viszont, hogy ez az egyik leggyakrabban előforduló személyiségzavar. Dr. Ramani Durvasula klinikai szakpszichológus, nárcizmusspecialista szerint 6 emberből 1 valószínűsíthetően nárcisztikus, így jó eséllyel mi is találkoztunk már életünk során nárcisztikus személyekkel. Bár a nárcizmus okai nyilvánvalóan komplexebbek, sokan egyetértenek abban, hogy a modern társadalmi környezet vitathatatlanul kedvez és megágyaz ennek a személyiségzavarnak, hiszen a közösségimédia-platformok szerkesztett valósága, a tökéletes digitális én felépítése újabb felületet teremt a nárcisztikus önfényezéshez. 

Cikkünkből kiderül:

1. Mi az a sérülékeny nárcizmus?
2. Mi a különbség a sérülékeny és rejtett nárcizmus között?
3. Mi jellemzi a sérülékeny nárcizmusban szenvedőket?
4. Milyen technikák segíthetnek a sebezhető nárcisztikusokkal való kapcsolattartás során?

Grandiózus vs. sérülékeny – az érem két oldala 

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) szerint a nárcisztikus személyiségzavarral (NPD) élők gyakran vágynak mások csodálatára, és előfordulhat náluk az empátia hiánya a környezetükben élők iránt. A nárcisztikus személyiségzavarhoz kötjük még az elismerés iránti fokozott igényt, a túlzott önérzetet és a jogosultságérzést is. Ez a nárcizmus minden típusára jellemző, de elsősorban a grandiózus nárcisztikusokra alkalmazzuk. Ennek magyarázata, hogy a grandiózus nárcizmus elég feltűnő, így könnyebb felismerni, mint a személyiségzavar rejtőzködő változatát. 

A sérülékeny nárcizmus fogalma évtizedek óta jelen van a pszichológiai szakirodalomban, de a klinikai gyakorlatban és a köztudatban lassabban vált ismertté. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM-5) 2013-as kiadása ugyan tartalmazza a nárcisztikus személyiségzavart, de nem különíti el benne a sérülékeny és grandiózus altípusokat – ezek főként a kutatásokban és alternatív diagnosztikai modellekben (pl. DSM-5 AMPD) jelennek meg hangsúlyosabban. 

A rejtett nárcizmusnak is nevezett sérülékeny nárcizmus a nárcisztikus személyiség másik énállapota, ami a grandiózustól eltérő módon nyilvánul meg. A sérülékeny állapot jellemzői többek között az önsajnáltatás, a szégyenérzet, a hibáztatás, a passzív-agresszív viselkedés és az áldozatszerep. Ez egy olyan tipológia, amelyet több kutató dolgozott ki – köztük Elsa Ronningstam, W. Keith Campbell és Aaron Pincus –, akik úgy vélték, hogy a nárcizmus klasszikus definíciója túlságosan a grandiózus nárcizmus fogalmára épül, és figyelmen kívül hagyja a személyiségzavar sebezhető, rejtettebb formáit. Pincus emellett a nárcizmus dimenzionális megközelítése mellett érvelt, vagyis egy olyan folytonos spektrumot képzelt el, amelynek különböző pontjain helyezkedünk el – attól függően, hogy a nárcisztikus személyiségvonásokat milyen mértékben birtokoljuk. 

A grandiózus és a sérülékeny nárcizmus tehát altípusok: ugyanannak a személyiségzavarnak a két oldalát jelentik.

Ha a nárcisztikus mélypontra kerül, a különlegessége megkérdőjeleződik, és a grandiózus énvédelmi mechanizmusok– mint a felsőbbrendűségérzés és a feljogosítottság – kudarcot vallanak, akkor a sérülékeny énrészek kerülnek előtérbe.

Amikor lecseng a nehéz élethelyzet, és a dolgok újra az elképzelései szerint alakulnak, visszatérhet a grandiózus működésbe. A legtöbb nárcisztikus esetében az alapműködés meghatározó abból a szempontból, hogy melyik altípusba sorolható, ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy ugrálnak a személyiségrészek között, akár egy interakción belül is. Például amikor ezt állítják magukról: „Olyan okos, egyedi és különleges ember vagyok. (grandiozitás) Elegem van belőle, hogy senki sem látja ezt, és nem értékelnek eléggé” (sérülékenység), akkor jól megfigyelhető a grandiózus és sebezhető énrészek keveredése. 

A nárcizmus alakváltozásai 

Dr. Ramani arra is felhívja a figyelmet, hogy tévesen mossuk össze a sérülékeny és a rejtett nárcizmus fogalmát, hiszen nem ugyanazt jelentik. A sérülékeny a grandiózus énállapot ellentéte – ilyenkor a nárcisztikus az extrovertált, arrogáns, feljogosított, felsőbbrendű attitűdről egy intorvertáltabb, szorongó, irritábilis, passzív-agresszív, defenzív működésre vált. A rejtett nárcizmus viszont a nyílt nárcizmussal alkot ellentétpárt, és arra vonatkozik, hogy a nárcisztikus személyiségrészek megnyilvánulnak-e látható módon vagy rejtőzködnek. 

A nyílt–rejtett és grandiózus–sérülékeny tengely mentén 4 különböző párosítás jöhet létre: 

1. Nyílt grandiozitás (overt grandiosity): ez a látványos arroganciában, grandiózus attitűdben tükröződik. 
2. Nyílt sérülékenység/sebezhetőség (overt vulnerability): jellemzői a kritikával szemben tanúsított túlérzékenység, társaságkerülés, mások hibáztatása, kihangosított áldozati narratíva (mindenki ellene van). 
3. Rejtett grandiozitás (covert grandiosity): grandiózus elképzelések és fantáziák (hatalomról, sikerekről, gazdagságról stb.), amikkel a nárcisztikus a grandiózus szelfjét építi. 
4. Rejtett sérülékenység/sebezhetőség (covert vulnerability): olyan láthatatlan, negatív gondolatok és hiedelmek tartoznak ide, amelyek az én mélyén működnek, például csökkentértékűség, önbizalomhiány, üresség- és kudarcérzés. 

Ezek az énállapotok szorosan kapcsolódnak egymáshoz és átjárhatóak, legtöbbször viszont kereszteződve fordulnak elő. Tehát például a viselkedése alapján egyértelműen nyílt grandiózusként azonosítható nárcisztikus személyisége mélyén gyakran nárcisztikus sebet, rejtett sérülékenységet hordoz. Másrészt a nyíltan sebezhető nárcisztikus legtöbbször mélyen belül rejtett grandiózus fantáziákat dédelget saját értékességével, nagyszerűségével kapcsolatban.

Az is jellemző, hogy a személyiséget a rejtett énrészek irányítják: a grandiozitás a sérülékeny énrészeket védelmező álca-mechanizmus, a sérülékenység a grandiózus elképzeléseket manipulatívan elfedő működésmód.

A nárcisztikus személy működése tehát rendkívül összetett – sokszor az élethelyzet dönti el, hogy éppen melyik énállapot kerül domináns pozícióba.  

A nárcisztikust megismerni vagy megfejteni valódi kihívás, hiszen a rejtett részekről csak sejtéseink, feltételezéseink lehetnek, és a találgatás magában hordozza a félreértelmezés lehetőségét. A nárcisztikus személy sem könnyíti meg a dolgunkat, mert önreflexió hiányában legtöbbször számára is nehezen hozzáférhetőek a mélyen gyökerező érzései, gondolatai, motivációi és igényei. 

A sérülékeny nárcizmus jelei 

A felmérések azt mutatják, hogy a grandiózus nárcizmus többnyire férfiakra jellemző, míg valamennyivel több nő mutat a nárcizmus sérülékeny altípusára utaló jeleket, mint férfi. A sérülékeny vagy sebezhető nárcizmus „tünetei” sokrétűek lehetnek – most néhány jellegzetes vonást emelünk ki a teljesség igénye nélkül. 

Introverzió 

Egy 2017-es kutatás rávilágít, hogy míg a grandiózus nárcizmus az extraverzióval mutat szoros kapcsolatot, a sérülékeny nárcizmus az introverzióval függhet össze. A sérülékeny nárcisztikusok jellemzően saját belső világukra, érzéseikre összpontosítanak, társaságban visszafogottan viselkednek. Ez összhangban van egy korábbi kutatás eredményeivel, amelyben a sebezhető nárcisztikusok nagyfokú interperszonális feszültségről számoltak be, és a diagnosztikai interjú alapján jellemző volt rájuk az elkerülő személyiségzavar. 

Társas elkerülésük mélyen gyökerező bizonytalanságból fakad: félnek attól, hogy mások megláthatják gyengeségeiket. Ezért általában olyan interakciókban vesznek részt, ahol egyértelműen előnyös helyzetbe kerülhetnek. 

Hiperérzékenység 

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) gyakran jár együtt alacsony önértékeléssel és önbizalomhiánnyal, ami a sérülékeny nárcizmusban szenvedőknél a kritikára való túlérzékenységként jelentkezhet. A sebezhető nárcisztikusok a kritikát fenyegetésként élik meg, hiszen sokszor visszaigazolja a saját magukról alkotott negatív énképet. A kritika hatására könnyen ellenségessé, védekezővé vagy akár agresszívvé is válhatnak. 

Alacsony önértékelés 

Egy 2019-es kutatás szerint a sérülékeny nárcizmusban szenvedőkre jellemző az alacsony önértékelés. Erre utal önkritikus természetük és a társas helyzetekben tapasztalt magas szorongásszintjük is. Ha egy nárcisztikus nem kapja meg a szerinte megérdemelt figyelmet, elismerést és csodálatot, az belső konfliktusokhoz, csökkentértékűség érzéséhez és depresszióhoz vezethet. A sebezhető nárcisztikusok jellemzően irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben, így az elégtelenség érzése gyakran abból következik, hogy képtelenek ezeknek megfelelni. 

Elismerés, dicséret iránti fokozott igény 

Már korábban utaltunk rá, hogy a nárcisztikusok számára kulcsfontosságú a környezetük elismerése, és ha ezt nem kapják meg, az szorongó, bizonytalan vagy depresszív állapotba taszíthatja őket. 

A sérülékeny nárcisztikusok gyakran hajlamosak szerényen vagy lekicsinylően nyilatkozni magukról – környezetüktől azt várják ilyenkor, hogy ezeket az állításokat cáfolandó, dicséretekkel és pozitív visszajelzésekkel halmozzák el őket. Előfordulhat, hogy csak azért dicsérnek másokat, mert viszonzásra számítanak. 

Passzív-agresszió 

Bár időnként mindannyian passzív-agresszív eszközökhöz folyamodunk interperszonális kapcsolatainkban, a sérülékeny nárcisztikusok a megszokottnál gyakrabban alkalmazzák ezt a manipulációs technikát. A passzív-agresszív kommunikáción és viselkedésen keresztül kifejezhetik frusztrációjukat, érzékeltethetik felsőbbrendűségüket, és játszmahelyzeteket teremthetnek. 

Példák passzív-agresszív megnyilvánulásokra: 

1. Csenddel verés, némaságba burkolózás, sértődés 

„Semmi baj.” (miközben látványosan duzzog, ajtót csapkod) 

1. Rejtett hibáztatás 

„Semmi gond, megszoktam már, hogy nem számíthatok rád.” 

„Biztos fontosabb volt neked valami más. Értem én.” 

1. Viccnek/bóknak álcázott sértés, szarkasztikus, lekicsinylő megjegyzések 

„De jó ez az új szoknya. Sokkal jobb, mint ami múlt héten volt rajtad.” 

„Csak viccelek, ne legyél már ilyen érzékeny!” 

1. Mások munkájának vagy kapcsolatainak szabotálása 

Ha féltékenyek egy kollégájuk munkahelyi sikerére, és elfelejtenek továbbítani egy fontos e-mailt: „Ja, azt hittem, te is megkaptad...” 

Látszólag támogatják egy barátnőjük kapcsolatát, de burkoltan így szólnak: „Hát, ha neked ez elég, akkor örülök neked.” 

1. Halogatás 

Ha például rangon alulinak éreznek egy feladatot „Elfelejtettem, de hát te úgyis jobban csinálnád.” 

Áldozatszerep 

Egy 2020-as tanulmány a sérülékeny nárcisztikus személyiségzavarral élők hozzátartozóinak tapasztalatairól számolt be. A résztvevők szerint a sebezhető nárcisztikus családtagok gondolatmenetére jellemző volt: 

1. hogy mások durván vagy igazságtalanul bántak velük; 
2. hogy ők mások támadásának áldozatai; 
3. hogy az emberek kihasználják őket. 

Az áldozatszerep funkciója gyakran a felelősség áthárítása és az önigazolás – egy olyan narratíva kialakítása, amelyben mindig másokat hibáztathatnak. 

Önérdekközpontú empátia 

A közkeletű vélekedéssel szemben a sérülékeny nárcisztikusok képesek lehetnek az empátiára, azonban ezt leginkább nem önzetlenül, hanem önös érdektől vezérelve teszik. Sok esetben az elismerésért cserébe nyújtanak segítséget, de ha elmarad a várva várt dicséret vagy hála, az könnyen sértődéshez, panaszkodáshoz vezet. 

A sérülékeny nárcizmus további jellemzői lehetnek: 

1. Instabil/homályos énkép 
2. Grandiózus fantáziák 
3. Kontrolláló viselkedés 
4. Irigység 
5. Bizalmatlanság 
6. Mások hibáztatása 
7. Gyenge énhatárok 
8. Kapcsolatépítési nehézségek 
9. Elhagyástól való félelem 

Kapcsolatban a sérülékeny nárcisztikussal 

A nárcizmusban szenvedő egyén, akár hozzátartozóként, munkatársként vagy más szerepben van jelen az életünkben, okozhat nehéz pillanatokat számunkra. Egy 2020-as kutatásból kiderül, hogy a hozzátartozók közül többen úgy érezték, hogy

a sérülékeny nárcisztikus körül „tojáshéjakon kell lépkedniük” annak érdekében, hogy elkerüljék a vélt kritikákra érkező negatív reakciókat. 

Az biztos, hogy a velük való kapcsolatban arra lesz leginkább szükségünk, ami belőlük sokszor hiányzik: empátiára. Fontos megértenünk, hogy a nárcisztikus önvédelmi stratégiái olyan védekező mechanizmusok, amelyeknek elsődleges feladata a mélyben lappangó érzelmi sérülések és sérülékeny önértékelésük elrejtése. Segíthet együttérezni, ha arra gondolunk, hogy szenvednek, és a stabil énkép hiánya, az érzelemszabályozással vívott küzdelmek felemésztik belső erőforrásaikat. A felszín alatt olyan negatívan tekintenek önmagukra, hogy a legkisebb kritikát sem tudják elviselni. 

Az empatikus hozzáállás segíthet külső szemmel reflektálni a helyzetekre, meglátni, mi történik valójában, de nem jelenti azt, hogy el kellene néznünk a romboló viselkedésüket.

A nárcizmusban szenvedőkkel szemben lényeges, hogy megerősítsük énhatárainkat, és ne hagyjuk, hogy berántsanak a játszmáik labirintusába. 

! Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a nárcisztikus személy rendszeresen verbálisan és/vagy fizikailag bántalmaz minket. Ilyen esetben a kapcsolat megszakítása az egyetlen megoldás, amit biztonságunk és lelki békénk érdekében tehetünk. 

Ha nem akarjuk vagy tudjuk a sérülékeny nárcisztikust kizárni az életünkből, a következő tippek segíthetnek a velük való együttélés vagy kapcsolattartás kezelésében: 

Állítsunk fel stabil énhatárokat! Határozzuk meg az együttélés/kapcsolattartás kereteit, vonatkozzon ez akár az együtt töltött idő mennyiségére, kérések teljesítésére, meghívások elfogadására stb. Fontos tudatosítanunk, hogy ez nem önzőség, hanem saját szükségleteink előtérbe helyezése. 

Fordítsunk időt magunkra! A sérülékeny NPD-ben szenvedő személlyel való kapcsolat sok energiánkat és erőforrásunkat felemészti, így különösen fontos rendszeresen beiktatnunk az énidőt, amikor csak magunkra figyelünk, saját igényeinkről, vágyainkról gondoskodunk. 

Kommunikáljunk nyugodtan! A nárcisztikus személy egyik közkedvelt játszmájának célja, hogy elveszítsük hidegvérünket, és ő „győztesen” kerülhessen ki a konfliktusból. Éppen ezért feszültség esetén kulcsfontosságú, hogy higgadtan, tárgyilagosan kommunikáljunk. Ha nyitottak vagyunk rá, meghallgathatjuk az ő nézőpontját is, de maradjunk érzelmileg stabilak – ne engedjünk az érzelmi manipulációnak! 

Dokumentáljuk a gázlángozást! A nárcisztikusok másik manipulációs stratégiája, hogy torzítják a valóságot, és a számukra kedvező forgatókönyv szerint írják át a múlt eseményeit. Egy idő után ez akár oda vezethet, hogy megkérdőjelezzük a valóságunkat, és azt, hogy valóban jól emlékszünk-e a történtekre. A naplózás segíthet abban, hogy felidézzük, mi is történt, észrevegyük az ellentmondásokat, és átlássunk a manipuláción. 

Ne játsszuk a gondozó szerepét! Az érzelmi manipuláció által a sebezhető nárcisztikusok gyakran azt akarják elérni, hogy felelősséget érezzünk irántuk, érzékeltetve, hogy boldogulásuk, mentális jóllétük, stabilitásuk és önbizalmuk és tőlünk függ. Ennek hatására sürgető kényszert érezhetünk arra, hogy gondoskodjunk róluk, támogassuk vagy „megjavítsuk” őket. Fontos tudatosítanunk azonban, hogy nem vagyunk felelősek másokért. Húzzuk meg a határainkat, lépjünk hátra, és ne engedjük magunkat „visszaporszívózni” a gondozói–támogatói szerepbe!

A leválással van esélyünk visszanyerni energiánkat, személyes terünket és önazonosságunkat a folyamatos követeléseik és ítélkezésük súlya nélkül. 

Kérjük szakember segítségét! Ha a helyzet túl megterhelővé válik, vagy a kommunikáció nem vezet eredményre, érdemes szakemberhez fordulnunk. A pszichológiai tanácsadás segíthet feltárni a nárcisztikussal való kapcsolat rejtett dinamikáit, megérteni a saját szerepünket benne, valamint hatékony megküzdési, kommunikációs stratégiákat is nyújthat. 

A cikkből ráismertél a saját helyzetedre vagy a hozzád közel álló személyek működésére? Kérj segítséget megbízható szakembereinktől – adj teret a változásnak, lépj az önfejlesztés útjára, és kezeld tudatosan a kapcsolataidat!