Elérzékenyülsz, ha a Himnuszt hallod? Úgy gondolod, hogy mi, magyarok mindenkinél okosabbak vagyunk? Ezek a kérdések a nemzeti azonosulás két dimenzióját ragadják meg. Az, ahogyan saját magyarságunkhoz viszonyulunk, sokszor meghatározza a viselkedésünket nemcsak a saját, de más nemzetek irányába is. Pontosan hogyan befolyásolja az ítéletalkotást a nemzeti azonosulás módja? A szakirodalmi áttekintésen túl, a témában készült szakdolgozat eredményeivel is segítünk pontosabb képet adni a kérdésről.
A szociálpszichológia legfontosabb kérdésfelvetései közé tartozik, hogy egyes helyzetekben miért viselkedünk inkább csoportok tagjaiként, mintsem egyénként. Identitásunk jelentős részét teszi ki, hogy milyen családba születtünk, hova jártunk iskolába, hol dolgozunk. Ezt nevezi a szociálpszichológia társas identitásnak (Tajfel és Turner, 1979).
Életünk során különféle csoportok tagjaivá válunk. Egyeseket mi választunk magunknak, például a munkahelyünket, míg másokhoz születésünktől fogva tartozunk, ilyen a származásunk és a nemzeti hovatartozásunk. A csoporttagság biztonságot adhat, mivel strukturálja a minket körülvevő környezetet, ugyanakkor számos veszélyt is rejt magában. A társas nyomás hatására sokszor háttérbe szorulhatnak személyes érdekeink és értékeink (Deschamps és Devos, 1998).
A nemzeti azonosulás dimenziói
Csoporttagságaink közül talán az egyik legfontosabb a nemzet, melynek pontos meghatározása – jelentősége ellenére – nehezen megragadható. A nemzetet úgy lehetne definiálni, mint „az a gondolati egység, ami a nyelv, a kultúra és a közös múlt révén emberek egy csoportjának a csoporthoz tartozás tudatát kölcsönzi” (László, 2005, 185 o.). A nemzeti azonosulást jobban megérthetjük, ha azt nem egydimenziós koncepcióként fogjuk fel, hanem különböző mintázatokra bontjuk.
Sonia Roccas és munkatársai (2008) a glorifikáció és a kötődés dimenziói mentén határozzák meg a nemzeti azonosulást. A glorifikáció lényege a
SAJÁT CSOPORT FELSŐBBRENDŰSÉGÉBE VETETT HIT,
a nemzet központi szimbólumainak, értékeinek és vezetőinek mély tisztelete, továbbá a csoporttal szembeni kritikusság hiánya. Ez magyarként megnyilvánulhat abban, hogy a nemzetünket okosabbnak tartjuk minden más nemzetnél, vagy éppen úgy látjuk, hogy történelmünk során mi jártunk el a legerkölcsösebben.
Az azonosulás másik módja a nemzethez való érzelmi kötődés. A saját csoport érzelmi fontossága mellett a nemzet az énképünket képezi, valamint a tagok felelősséget vállalnak nemzetük tetteiért, azokat kritikusan szemlélik. Erre a fajta azonosulásra jellemző, hogy erős kötelékek fűznek minket a magyarságunkhoz, és fontos részét képezi annak, akik vagyunk. Kötődésről is beszélhetünk, egyfajta egészséges nemzettudatról.
A megerősítési torzításról
A szociálpszichológia egyik alapaxiómája az a kognitív pszichológiai gyökerekkel rendelkező domináns elmélet, amely szerint az információkat saját érdekeinknek megfelelően dolgozzuk fel (Nickerson, 1998). Hajlamosak vagyunk olyan információkat keresni, értelmezni és felidézni, amelyek korábbi feltevéseinkkel és hiedelmeinkkel megegyezők. Ezáltal figyelmen kívül hagyjuk az alternatív lehetőségeket.
A MEGERŐSÍTÉSI TORZÍTÁS TEHÁT SZEREPET JÁTSZIK A TÉVES ÍTÉLETEK MEGALKOTÁSÁBAN.
Ez a csoportközi torzítás már a legalapvetőbb kognitív működésmódokban, például az emlékezetben is megnyilvánulhat. A szelektív emlékezés következményeként azok az információk, melyek előzetes elképzeléseinkkel konzisztensek jobban megragadnak bennünk, mint az azokkal ellentétesek, így előbbiek könnyebben hozzáférhetők és felidézhetők a memóriánkból (Hastie és Park, 1986; Oswald és Grosjean, 2004).
Hogyan hat a nemzeti azonosulás módja külső csoportok megítélésére?
A Tel-Aviv Egyetem munkatársai többek között a nemzeti azonosulás dimenzióinak kapcsolatát vizsgálták egy külső csoportról szóló történet kapcsán. Kiindulópontjukként az arab–izraeli konfliktus szolgált. Az volt a fő kérdésük, hogy milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogyan ítélnek meg az izraeliek egy külső csoportról, jelen esetben palesztinokról szóló történetet. Kutatásukban olyan kétértelmű (pozitív és negatív) információkat tartalmazó szövegeket olvastattak a vizsgálati alanyokkal, melyeknek a főszereplője egyik esetben egy saját csoporttag volt, míg másik esetben egy külső csoporttag. A felidézés során azt találták, hogy a glorifikáló személyeknél a nemzeti identitás ezen dimenziója
A SAJÁT CSOPORT TÖRTÉNETÉNEK MEGÍTÉLÉSÉT POZITÍV IRÁNYBA TORZÍTJA, MÍG A KÜLSŐ CSOPORTÉT NEGATÍV IRÁNYBA.
Ezen felül a személyek olyan negatív elemeket is megemlítettek a külső csoporttal kapcsolatban, melyek nem szerepeltek az eredeti szövegben (Klar és munkatársai, 2007).
Nemzeti identitás a menekültválság tükrében
A megerősítési torzítás jelensége a menekültválság kapcsán is megfigyelhető. Napjainkra már a legtöbb ember állást foglalt a menekültkérdésben. Határozott elképzelése és véleménye van a témáról, amelyen sok esetben az ellentmondó tényeket közlő források sem változtatnak.
A menekültválság vonatkozásában a média kiemelt szerepet játszik az előzetes véleményünk megalkotásában. Ha sorozatosan egyféle nézőpontból hallunk bizonyos eseményekről, fokozatosan interiorizáljuk azt saját vélekedéseinkbe. Ez az állásfoglalás a későbbiekben meghatározza azt, milyen egyéb véleményeket követünk és fogadunk el. A témáról bővebben egy korábbi cikkünkben olvashatnak.
Ebből a feltevésből kiindulva vizsgáltam meg szakdolgozati kutatásom során, hogy a szelektív emlékezésre épülő egyéni vélekedések a menekültekről, mutatnak-e összefüggést a nemzeti azonosulás változataival. Az eredmények alapján elmondható, hogy a glorifikáló személyek azáltal, hogy erősen hisznek saját csoportjuk felsőbbrendűségében,
HAJLAMOSAK A KÜLSŐ CSOPORTOT NEGATÍVABBAN MEGÍTÉLNI ÉS ELUTASÍTANI.
A szociális távolság, vagyis az intimitásnak, valamint az elfogadásnak azon foka, amit különböző csoportok tagjaival szemben tartunk fent, egyfajta mutatója az adott csoport iránti attitűdünknek (Wark és Galliher, 2007). Glorifikáló személyek annak érdekében, hogy megőrizzék és megvédjék saját csoportjuk egyediségét, valamint a belső csoport kohézióját, igyekeznek minél nagyobb fokú társadalmi távolságot fenntartani a menekültekkel szemben, ezáltal növelve a negatív attitűdöket a külső csoport irányába.
Összegezve, a nemzeti identitásunk nemcsak a saját csoporton belüli folyamatokban játszik szerepet, hanem befolyásolja a csoportközi viszonyulásokat is (Brewer, 1999). Kialakíthat egy polarizált nézetrendszert, és ez az elfogult, kritikusságot nélkülöző viszonyulás egyrészt téves ítéletekhez, valamint elutasító viselkedéshez vezethet.
Felhasznált irodalom: Brewer, M. B. (1999). The psychology of prejudice: Ingroup love and outgroup hate?. Journal of social issues, 55(3), 429-444. Deschamps, J. C., Devos, T. (1998). Regarding the relationship between social identity and personal identity. In: Worchel, S., Morales, J. F., Paez, D., & Deschamps, J. C. (Eds). Social Identity: international perspectives. London: Sage Publications. Hastie, R., Park, B. (1986). The relationship between memory and judgment depends on whether the judgment task is memory-based or on-line. Psychological Review, 93(3), 258-268. Klar, Y., Schori, N., Baram, H., Kahn, D. T. (2007). Three related social psychological themes in the context of the Jewish-Palestinian conflict [Előadás]. László, J. (2005). A történetek tudománya: Bevezetés a narratív pszichológiába. Budapest: Új Mandátum. Nickerson, R. S. (1998). Confirmation bias: A ubiquitous phenomenon in many guises. Review of general psychology, 2(2), 175-220. Oswald, M. E., Grosjean, S. (2004). Confirmation bias. In: Pohl, R. (Ed). Cognitive illusions: A handbook on fallacies and biases in thinking, judgement and memory. New York: Psychology Press. Roccas, S., Sagiv, L., Schwartz, S., Halevy, N., Eidelson, R. (2008). Toward a unifying model of identification with groups: Integrating theoretical perspectives. Personality and Social Psychology Review, 12(3), 280-306. Sas, E. K. (2017): Mit árul el rólunk a memóriánk? A nemzeti identitás, valamint a kollektív szorongás hatásának vizsgálata külső csoportok megítélésére. Szakdolgozat. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Tajfel, H., Turner, J. C. (1979). An integrative theory of intergroup conflict. The social psychology of intergroup relations, 33(47), 33-47. Wark, C., Galliher, J. F. (2007). Emory Bogardus and the origins of the social distance scale. The American Sociologist, 38(4), 383-395.
