A mai napig számos rejtély övezi az emberi agy működését. Vannak azonban olyan tévhitek az elme és az agy működéséről, melyek bár elterjedtek, de nem igazak. Korábbi amerikai egyesült államokbeli kutatások azt igazolták, hogy az átlagemberek körében gyakoriak az agyműködéssel kapcsolatos „neuro-tévhitek”. Cikkünkből kiderül, mi a nyolc leggyakoribb tévhit és az igazság!

Egy multidiszciplináris kutatócsoport legújabb, augusztusban publikált kutatásának eredménye azt mutatta, hogy nemcsak az átlagemberek között gyakoriak a tévhitek, hanem még azok között is, akik az átlagnál jártasabbak a neurológia területén. Például hallgattak neurológiát az egyetemen. A kutatás eredményei ezen a linken angol nyelven megtekinthetők.

Kelley Macdonald, a Houston Egyetem Neuropszichológiai Laborjának munkatársa főszerepet játszott a kutatás létrejöttében. Tanárként maga is tapasztalta, mennyi tévhit állandósult a hallgatóság között. Ezért kíváncsi lett, vajon az átlagemberek hogyan gondolkodnak a neuro-tévhitekről. A kérdőív még most is bárki számára elérhető angol nyelven a  TestMyBrain.org online felületen. Itt a részletes demográfiai adatokat követően harminckét gyakori neuro-tévhittel kapcsolatos kérdésre kell igaz-hamis választ adni. A továbbiakban kiválasztottunk nyolcat a leggyakoribbak közül.

  1. Vannak köztünk „bal félteke dominánsak” és vannak „jobb félteke dominánsak”. Ez segít megmagyarázni a különbséget aközött, hogy hogyan tanulunk.

    TÉVES! Az agyban a bal és a jobb félteke együtt működik. Nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan meggyőző bizonyíték, hogy az emberek tanulási képességét az különböztetné meg, jobb vagy bal félteke dominánsak.

  1. Az agy fejlődése befejeződik, mire a gyermek eléri a serdülőkort.

    TÉVES! Az agy fejlődése bőven túlmutat a serdülőkoron. Egészen felnőttkorig fejlődik agyunk – különösen a frontális lebeny, ami a fontos szerepet játszik a döntéshozásban.

  1. A tanulás az új idegsejtek születésének köszönhető.

    TÉVES! A tanulás az idegsejtek kapcsolatai között felmerülő változásoknak köszönhető.

  1. A diszlexia gyakori előjele a betűk fordított látása.

    TÉVES! A diszlexiával élők számára specifikus nehézséget jelent az írott szöveg dekódolása. A legtöbb esetben ez a nehézség a hangok betűkké alakításával hozható inkább összefüggésbe, mint a szavak vizuális megjelenésével. Noha előfordul a diszlexiával élők körében, hogy fordított sorrendben olvassák a betűket, ez nem jelenik meg minden diszlexiával élő esetében.

  1. A mentális kapacitás öröklődő és nem változik a környezet vagy tapasztalatok hatására.

    TÉVES! Habár a mentális képességek valóban mutatnak genetikai öröklődést, nagy mértékben befolyásolják azokat a környezeti tényezők. Továbbá függnek a fejlődéshez szükséges adekvát és elengedhetetlen tapasztalások mennyiségétől és minőségétől egyaránt.

  1. Csak az agyunk 10 százalékát használjuk.

    TÉVES! Egy egészséges ember az agya 100 százalékát használja.

Alvás közben bár csökken az agyműködés intenzitása, és megváltozik mintája, de teljesen sosem áll le.

  1. Alvás közben az agy is „leáll”.

    TÉVES! az agyműködés mintázata megváltozik, amikor alszunk, de ez nem jelenti azt, hogy megáll. A működés szüntelen, függetlenül attól, hogy ébren vagyunk vagy épp alszunk.

  1. A klasszikus zene hallgatása növeli a gyermek gondolkodási képességét.

    TÉVES! Gyenge közvetlen bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy a klasszikus zene – az úgynevezett „Mozart-hatás” mentén – hatással van a gyermekek gondolkodási képességére életkortól függetlenül.

Összességében a kutatás rámutatott, hogy a kitöltők között lévő átlagemberek hatvannyolc százaléka vélekedett tévesen a neuro-rejtélyekről. A szerzők szerint ezek az eredmények azt sugallják, hogy a neurológia tudományának oktatása szélesebb körben is érdemes lenne a fennálló téves hiedelmek megdőlésének érdekében.