Történelmi korunk és kultúránk általában behatárolja nemi szerepeinket. Mást jelentett nőnek lenni száz évvel ezelőtt, mint ma, mást jelent nőként élni Ázsiában, mint Európában, és más elvárásoknak kell megfelelni nőként egy hagyományos és egy modern felfogású családban. Nőként gyakran kerülünk kemény elvárások kereszttüzébe. Azonban a kezdetektől magunkban hordozunk bizonyos női viselkedési mintákat, amelyek segíthetik a különböző szerepekkel való azonosulást.  Székács Zsófia tanácsadó pszichológus írása.

Bár a nyugati társadalmakban a mai napig patriarchális rendszer működik, az utóbbi évszázadban a feminista mozgalmak, és az emancipációs hullám hatására a nők helyzete jelentősen átalakult. Mára a tradicionális női szerepek és feladatok mellé visszakerültek a történelem domináns nőalakjai által képviselt szerepkörök is. Ezek sokáig abnormálisnak, elítélendőnek, üldözöttnek számítottak, most mégis életünk szerves részévé váltak. Ennek ellenére a női szerepekről alkotott elképzelések mélyen gyökereznek a társadalomban.

Mivel bizonyos elvárásokkal egészen korán, már gyermekkorunkban szembesülünk, nem mindig sikerül érvényesítenünk belső energiáinkat a külvilág követelményeivel szemben. Pedig a női lélek a környezet elvárásaitól függetlenül is elég bonyolult, és nőként gyakran kerülünk

olyan belső konfliktusba, amely csak tudatos munkával oldható fel.

Egy, a jungiánus alapokon nyugvó, de azon túlmutató pszichoanalitikus szemlélet szerint hét domináns női viselkedési minta figyelhető meg. Hogy aktuálisan melyik minta érvényesül, az több tényező együttes jelenlététől, kölcsönhatásától függ. Bár örökölt génjeink, temperamentumunk sok szempontból meghatározzák, hogy saját belső indíttatásunkból milyen mintázatot követünk, a szülői és társadalmi elvárások, a kor, és az aktuális élethelyzet hatására mégis gyakran előfordul, hogy több mintázat is dominánssá válik. Ez a szerepek ütközését, sőt akár komoly krízist is eredményezhet. A hét archetípus: a naiva, az anya, az amazon, a feleség, a szerető, az értelmiségi- és a spirituális nő.

Bár első ránézésre úgy festhet, hogy néhány mintázat elsősorban a modern kor női szerepfelfogását idézi, hamarosan látni fogjuk, hogy ezek a működések az emberiség kezdeteitől fogva fellelhetőek. Hátterükben olyan erők munkálkodnak, amelyek túlmutatnak országokon, korokon, társadalmi elvárásokon. Olyan női energiák ezek, amelyek már az ősidőktől fogva léteztek és segítették a nőket. Az emberiség kezdetétől meglévő archetípikus mintázatokról van szó, melyek minden nőben egytől egyig megtalálhatóak. Ezek a mintázatok azonban nem mindig aktívak, sőt előfordulhat, hogy bizonyos körülmények hatására csak egy-két mintázat tud érvényesülni, a többi energia szunnyadó állapotban várja, hogy előtérbe kerülhessen.

Istennők, melyek bennünk élnek

Jean Shinoda Bolen analitikus pszichiáter a nőkben dolgozó belső energiák pontosabb ábrázolásához a görög mitológia istennőit hívta segítségül. Ezek a nagy hatalmú női figurák meghatározó alakjai voltak az ókori Hellász hitvilágának. Születésükről, történeteikről számtalan mítosz született. Karakteres viselkedésükkel kiválóan példázzák az emberiség életében fontos nőtípusokat. Így szemléltetheti az ősi archetípusokat:

Perszephoné, a naiva

Héra, a feleség

Déméter, az anya

Artemisz, az amazon

Aphrodité, az érzéki szerető

Pallasz Athéné, a férfiakkal egy szintre lépő értelmiségi

és Hesztia, a spirituális nő

Feleség
Héra istennő alakja azokat a nőket idézi, akik a házasságukat minden más elé helyezik.

A mítoszokban elmesélt történetek segítségével az istennők karaktereinek pozitív és negatív aspektusa egyaránt előtérbe kerül, szemléltetve, hogy a teremtő energia hogyan fordulhat át pusztításba. Így ha figyelmesen olvassuk ezeket a történeteket, gyakran

magunkra, élethelyzeteinkre ismerhetünk.

Ismeretlen utakon

Kiemelten fontos, hogy időt fordítsunk a bennünk munkálkodó, vagy éppen bennünk lappangó női energiák megismerésére. Lehet, hogy most azt érezzük, birtokoljuk az aktuális feladataink ellátásához szükséges viselkedésmintázatot, és uraljuk a hozzá szükséges

energiát. Például, úgy látjuk, problémamegoldó, értelmiségi-Athéné nőként megbirkózunk a munkahelyi elvárásokkal, és sikerrel teljesítjük ambíciózus terveinket. De előfordulhat, hogy az egyik archetípus túlzott dominanciája a másik energia rovására megy. A példa esetében ekkor a munkahelyi megfelelés hatására nem tudjuk érvényesíteni szeretői-Aphrodité energiáinkat. Ez végül szerelmi kapcsolatunk kudarcát eredményezheti. Előfordulhat olyan eset, amikor két, vagy több archetípus konfrontálódik egymással, ellentétes célok és igények feszülnek egymásnak, például ha egy nőben ugyanolyan erősen van jelen az anyaság (Déméter) és a kötetlen szabadság (Artemisz) iránti vágy. Ilyen esetben semmiképpen sem szabad a helyzetet az egyik őstípus elnyomásával megoldani. Az elnyomás ugyanis káros, az elfojtás hosszú távon frusztrációt, és boldogtalanságot eredményez, és a ledominált archetípus rejtőzködve,

szomatikus tünetek útján próbál érvényre jutni.

A helyes megoldás az, ha ilyen esetben magunkba mélyedünk, belső munkával megismerkedünk a konfrontálódó erők mindkét oldalával, és lehetőleg külső környezeti hatásoktól (család, barátok, munkahely) függetlenül felállítunk egy olyan fontossági sorrendet, amely hosszú távon mindkét energiának kielégülést okoz.

woman
Sohasem tudhatjuk, hogy mikor fogjuk egy új, számunkra ismeretlen szerepben találni magunkat.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kor előrehaladtával és életünk alakulásával jó eséllyel olyan, még ismeretlen útra léphetünk, amelyhez szükségünk lehet más jellegű energiák mozgósítására. Bolen szavait idézve: „Ha már fogalmunk van az őstípusokról, és tudjuk, hogy milyen viselkedésmintákat képviselnek, sokkal könnyebb felismerni, hogy éppen ki »működik« olyan hevesen, vagy ki az, akit alkalmasint »hívogatni« kellene.”

Pszichológusi munkám során gyakran tapasztalom, hogy azok a nők, akik sikeresen megtalálták magukat hivatásukban, hosszú távon mégis boldogtalanságról, elégedetlenségről számolnak be. Ilyenkor általában az a helyzet áll elő, hogy a fiatal felnőttként domináns karrierista viselkedési minta (Athéné vagy Artemisz), amely rengeteg sikert, és örömet hozott nekik, egy idő után már nem elégséges számukra, viszont nem tudják a módját, hogy hogyan mozgósítsák más jellegű energiáikat, mint például az érzékiséget (Aphrodité), vagy a belső békét (Hesztia). Ezek a nők elkeseredettségükben gyakran kívülről várják a megoldást, ahelyett, hogy magukba mélyedve próbálnák előhívni a mélyre temetett archetípust.

Ellentétes erők között

Bolen Bennünk élő istennők című műve tovább pontosítja az istennők neveivel fémjelezett őstípusokat, és így nőnemű családtagjaink, barátaink megértéséhez is útmutatóul szolgálhat. Csak javunkra válhat, ha tisztában vagyunk vele, hogy élethelyzet és szituáció függvényében mely energiákat hasznosítjuk éppen. De sajnos előfordulhat, hogy egy vagy több mintázat elérhetetlennek tűnik számunkra. Ennek oka gyakran gyermekkori traumákra vezethető vissza.

Ugyanis az elsőként aktiválódó, uralkodó archetípus általában a velünkszületett temperamentumtól függ, és már

egészen korán, kisgyermekkori játékok során megmutatkozik.

Ha ez a mintázat egybeesik azzal, ahogyan az azonos -és az ellenkező nemű szülő gondolkodik az ideális gyermekről, úgy a gyerek viselkedésmintázata megerősítést nyerhet a szülők részéről. Rosszabb esetben azonban a szülők másfajta gyereket vártak, és a domináns archetípus működését ellenállásnak, rosszalkodásnak minősítik, és elégedetlenséggel tölti el őket. Így járhatnak azok a szülők, akik egy babázó, gondoskodó (Déméter - anya archetípussal működő) kislányt szeretnének, és nem tudnak mit kezdeni aktív, és a saját útjait járó (Artemisz-amazon) gyermekkel. Fordított helyzetben, ha a gyermek nem képes elfogadni, esetleg tisztelni édesanyja archetípusát, akkor az a serdülőkori identifikáció rovására mehet.

Ha a szülők nem tudnak engedni elvárásaikból, ha a gyerek nem tudja megélni és hasznosítani saját belső energiáit, ha a kívülről érkező nyomás hatására rejtegetnie kell belső késztetéseit, az egész későbbi életére hatással lehet. Másrészről viszont az is problémát okozhat, ha a gyermekben működő archetípus a szülői támogatás hatására túlzott dominanciába fordul. Amikor egy új élethelyzetben másfajta energiákra lenne szüksége, akkor gyakran tanácsatalanul áll a számára ismeretlen szituációban, mivel az egyik energia dominanciája, valamint a lehetőségek és a minták hiánya miatt nem volt lehetőség a többi aktiválására. Ezekben az esetekben érdemes lehet szakember segítségével dolgozni az adott archetípus aktiválásán.

Székács Zsófia, tanácsadó pszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely munkatársa