A tartós és harmonikus párkapcsolat titka egy mondatban összefoglalva a mindennapi odafigyelés, törődés és gondoskodás – kezdte előadását Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta. Miért vágyunk egyáltalán tartós párkapcsolatra a mai rapid világban? Milyen szakaszai vannak egy kapcsolatnak, és ezek közül mikor következik be a legtöbb szakítás? Van-e valamilyen praktika a kissé megfásult kapcsolat felélesztésére? Tudósításunk a Jog és Pszichológia által szervezett rendezvényről.
Egyrészt azért akarunk tartós párkapcsolatban élni, mivel állandó biztonságot nyújt. Szeretjük magunkat biztonságban érezni, amit a kiszámíthatóság, a megszokott intimitás, közös rituálék teremtenek meg.
Nemcsak a pozitív, rendszeresen visszatérő dolgok adnak biztonságot,
hanem akár a negatívak is, amennyiben ezekhez vagyunk hozzászokva. Ezért nagyon fontos, hogy milyen családi mintát hozunk a szüleinktől, hiszen ha tőlük is ezt láttuk, akkor ezek a saját kapcsolatunkban megismétlődve ismerősséget és megszokottságot eredményezhetnek, végeredményként pedig biztonságot.
Másrészt segít a változások átélésében. Fontos, hogy a párkapcsolat lehetővé tegye számunkra a változások átélését, legyen az például a ranglétrán való előrelépéssel járó új szerepkör felvétele. Az élményekhez ki kell lépni a megszokottakból, hiszen a leggyakrabban a komfortzónánkon kívül gazdagodhatunk újdonságokkal.
Kozma-Vízkeleti Dániel azt tanácsolja legelső lépésként azoknak a pároknak, akik úgy érzik, unottá vált kettőjük viszonya, hogy saját érdeklődésük és elszántságuk felpezsdítésével kezdjék a dolgot. Szülessen meg az az elhatározás és vágy, hogy érdemes még energiát fektetni a párkapcsolatba a szakítás helyett. Ha a biztonságérzet hiányzik a kapcsolatból, a leghatékonyabb intimitást közvetítő lehetőség az érintés, azaz például egy ölelés.
Hogyan lehet valami egyszerre megszokott és változatos is? Jól funkcionáló párkapcsolatokban e két tényező meglétét úgy lehetne a legszemléletesebben elképzelni, ha egy libikókához hasonlítjuk, azaz a szerelmeseknél hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Érdemes mind a biztonság, mind a változatosság meglétére törekednünk, ugyanis az előbbi hiánya szorongáshoz vezet, míg az utóbbié egy unalmas, szürke kapcsolathoz.
A párkapcsolat természetes fejlődési útja
Ellyn Badert és Peter Pearsont idézve, a párkapcsolatoknak különböző fejlődési szakaszokon kell átmenniük, melyek gondolatával célszerűbb megbarátkoznunk, hiszen sem kikerülni, sem felgyorsítani nem tudjuk ezeket. Természetes hozadékok ezek a változások, amik azzal járnak, hogy társunk új oldalát ismerhetjük meg. A szakaszok ismerete talán megvilágosodást hozhat életünkbe, és hozzájárulhat egy hosszú távú párkapcsolat fenntartásához.
- Szimbiózis
Ez az a kezdeti időszak, amikor a két személyiség gyakorlatilag eggyé válik.
Nincs te és én, csak MI vagyunk.
A közös pontok hangsúlyozása dominál, például mind a ketten ugyanazt a hobbit űzzük. Egymás testi közelségében, ha tehetnék, napi 24 órát töltenénk együtt. Az összehangoltság, más szóval szinkronitás, élettani mutatókkal is megjeleníthető. Így ebben a szakaszban nem ritka jelenség, hogy például a nő hazafelé menet arra gondol, hogy milyen jó lenne pizzát vacsorázni, mire otthon a párja egy dupla adaggal várja kedvesét, mert arra gondolt, jól esne neki. Azért rendkívül fontos időszak ez egy kapcsolatban, mert ekkor történik az alapozás, az érzelmi tartalékok felhalmozása, melyekből majd a későbbi nehéz periódusokban táplálkozhatunk.
2. Differenciáció
Normális esetben a szimbiózist követően 2-3 év múlva elkezdjük magunkat felvállalni, ami számos konfliktus forrásaként szolgálhat a korábbi szimbiotikus időszak elmúltával. Viszont ez a szakasz sem maradhat ki, hiszen ekkor fektetjük le közös életünk szabályait. A párok gyakran ijedten számolnak be arról, hogy korábban mindenben egyetértettek, most viszont apróságokon is képesek összeszólalkozni. Aggodalomra azonban semmi ok, teljesen normális, ha az első 1-2 évhez képest megnő a viták száma, hiszen ezek adják életünk kereteit azáltal, hogy kialakítjuk a vitaszokásainkat.
3. Gyakorlás
A kapcsolatunk 4-5. évében újra elkezdünk életfeladatainkra koncentrálni, azaz felelevenítjük elhanyagolt barátságainkat és hobbijainkat.
Figyelmünk inkább a külvilágra irányul, a párkapcsolatunk egyfajta hátországként szolgál.
A világ kisebb-nagyobb izgalmainak ismételt felfedezése során gyakran a párunktól olyan távol kerülünk, hogy már vissza sem találunk egymáshoz. Azaz ebben a szakaszban kerül sor a legtöbb válásra.
4. Újraközeledés
A gyerekek kirepülése után egyre csökken a feladatok száma, a férj és feleség ketten maradnak, ami még a harmonikus kapcsolatukat is átmenetileg kibillentheti, hiszen újra egymásra kell találniuk, alkalmazkodniuk kell a megszokottól eltérő családi életciklushoz.
5. Érett párkapcsolat
Ha sikeresen átvészeltük a felsorolt szakaszokat, akkor érjük el a vágyott érett párkapcsolatot.
Néhány gyakorlati tipp a tartós és harmonikus párkapcsolathoz.
- Önreflexió
A szakértő szerint mielőtt a párunk hibáztatásába kezdenénk, figyeljünk magunkra. Gondoljuk végig például azt, hogy mi magunk mit teszünk a kapcsolatunk érdekében, mennyire vagyunk társak, erősítjük vagy éppen gyengítjük társunkat.
- „Ha gödörben találod magad, hagyd abba az ásást!”
A megszokásból való kilépés vezet változáshoz. Azaz, ha a társunk felé indított 85. kérésünk sem ért célba azzal kapcsolatban, hogy ne a szennyes mellé, hanem bele dobja a koszos ruháit, akkor talán érdemes belátnunk, hogy nagy valószínűséggel hiába próbálkozunk ugyanezzel a technikával újra és újra. Helyette érdemes eszközt váltani, valami új módszert bevetni, például nem pakoljuk el helyette a szennyest, hanem addig otthagyjuk, amíg észre nem veszi magát a párunk.
- Igénykifejezés a másik felé
Szerencsésebb az elvárásainkat előre, a kérés nyelvén megfogalmazni, nem pedig utólag a számonkérés, esetleg a bűntudatkeltés eszközeivel.
- Elismerés
A kapcsolatok kezdeti szakaszában általában gond nélkül bókolunk és elismerjük imádott párunkat. Több év után azonban már erőfeszítést igényel ugyanez, viszont megéri, hiszen ebből táplálkozunk, ettől növekszik a kapcsolatunk.
Nap mint nap jelezzünk vissza pozitív dolgokat párunknak!
- Mindfulness
A klasszikus mindfulness-t a kapcsolatból sem lehet kizárni, melynek irányelvei szerint képesnek kell lennünk a jelen pillanatainak megélésére. Azaz egy romantikus naplementében eltöltött séta közben ne azon aggodalmaskodjunk, hogy vajon meddig tart ez a harmónia, vagy esetleg azon, hogy egy hete min kaptunk össze.
- Szeretetnyelvek
Ötféle kifejezési mód létezik, melyek mindegyike egyenértékű. Egy ember az esetek többségében nem beszéli közülük mindegyiket, egy, kettő emelkedik ki a többi közül.
- ajándék („Vettem neked csokit.”)
- elismerő szavak („Nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen sikeres vagy.”)
- szívesség („Elmosogattam neked.”)
- érintés (Ez az egyik legfontosabb, hiszen növeli a felek egymás iránt érzett intimitását.)
- minőségi idő (Hétvégén úgy megyünk el vacsorázni, hogy mindketten kikapcsoljuk a telefonunkat és csak egymásra figyelünk.)
Érdemes azon elgondolkodnunk, hogy értjük-e, párunk hogyan fejezi ki érzéseit felénk? És vajon ő érti-e azt, ahogy mi fejezzük ki felé?
- Érdeklődés felkeltése
Kozma-Vízkeleti szerint ez sem fog működni, ha csak keresztbe tett kézzel várunk. Gyakran él bennünk egy olyan illúzió, hogy valahol létezik számunkra a nagy Ő, aki gyárilag épp úgy van elkészítve, amilyet szeretnénk, s életünk legnagyobb feladata, hogy megtaláljuk. Mi pedig természetesen számára vagyunk tökéletesek. Helyettük közép Ő-k léteznek, akikkel összecsiszolódás árán egy egész klassz kapcsolatunk lehet. Az elköteleződés után rendszerint elégedetten hátradőlünk, s ezzel együtt visszavonjuk azokat az erőfeszítéseket, melyek miatt működött a kapcsolatunk. Reményeink szerint a cikk hatására többen átértékelik eddigi erőfeszítéseiket, megértik párjuk szeretetnyelv-kifejezését, és az elméleti tudást gyakorlatban is alkalmazva, egy sokkal harmonikusabb és tartósabb párkapcsolattal lesznek gazdagabbak.
