A pedagógusok fontosságáról pszichológus szemmel

A pedagógus és diák közötti kapcsolat sok tekintetben hasonlít a szülő-gyermek kötődésre. A kisgyermekek számára a pedagógussal megélt szoros kapcsolódás biztonságérzetet ad, melegséget nyújt, a serdülőkre ösztönzőleg, támogatólag hat. Egy pozitív kapcsolat segít az agresszió, hiperaktivitás elkerülésében és a szorongás, depresszió megelőzésében is.  

Bár a pedagógus és a diák közötti kapcsolat nem teljesít minden kritériumot, ami a klasszikus kötődésre jellemző, azonban feltételezhető, hogy a pedagógus ideiglenes kötődési személy lehet a tanuló életében. Ebből kiindulva pedig magában hordozza mindazt a pozitív tulajdonságot és élményt, amelyet a gyermek egy biztonságos kapcsolatból meríthet. 

A gyermekek elsődleges kötődési személye az édesanya, vagy az azt helyettesítő személy. Ez a kapcsolat egy életre meghatározó, így ennek minősége nagyban befolyásolja a gyermek fejlődését, személyiségének alakulását. A kötődési háló azonban folyamatosan tágul, apára, vagy másik nevelőre, nagyszülőkre, testvérekre, majd végül óvodába-iskolába kerüléskor az őket körülvevő pedagógusokra. A kötődési kapcsolatok ekkorra már egyre összetettebbé válnak, és egyre fontosabb lesz a biztos, elfogadó és ösztönző támasz, mint a fizikai közelség.

A pedagógus a szülőkhöz hasonlóan képes megteremteni az érzelmi biztonságot, sőt a másodlagos gondviselőkhöz való biztos kötődés kompenzálhatja is a biztos szülő-gyermek kötődés hiányát.

Mutatjuk, mi mindennel mutat még összefüggést a pedagógus-diák kapcsolat a kutatások alapján!

1. A biztos pedagógus-tanuló kapcsolat összefüggést mutat a jobb iskolai teljesítménnyel.

2. A magasabb tanulási motivációval.

3. Az iskola és a tanulás iránti kedvező attitűddel.

4. A fejlettebb szociális készségekkel.

5. A pedagógushoz fűződő szoros kapcsolat közrejátszik az externalizáló (például agresszió, hiperaktivitás), valamint az internalizáló (például szorongás, depresszió) viselkedési problémák megelőzésében.

A gyermekek számára így elengedhetetlen, hogy megtapasztalják azt a biztonságos kapcsolatot, amiben kiteljesedhetnek. Ráadásul minél kisebb és sebezhetőbb a gyermek, ez annál fokozottabban igaz. A pedagógus mint kötődési személy jelentősége nagyobb olyan iskolai helyzetekben, ahol a szülő aktuálisan nem elérhető. 

Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy milyen erőteljes érzelmi bevonódást igényel a pedagógusok részéről a munkájuk. Az ilyen fajta szakmák közül ők azok, akik a leginkább ki vannak téve a burnout, vagyis a kiégés jelenségének is.

Kutatások bizonyítják, hogy a hosszú távú, fokozott fizikai, érzelmi, mentális terhelés és stressz hatására teljes kimerülést tapasztalhatnak.

Ennek ellenére a pedagógusok közül sokan a gyermekek szeretete miatt maradnak a pályán, amely olyan érzelmi védőfaktor is egyben, ami felülírhatja a negatív, kiégéshez vezető tényezők erejét. Egy kutatás alapján ezek a tényezők: az elégtelen anyagi megbecsülés, az aránytalanul nagy szellemi-fizikális túlterheltség és a pozitív visszaerősítés, a kellő elismerés hiánya.

A pedagógusnak fontos tehát, hogy úgy adjon, hogy van miből. Hiszen nemcsak mint kötődési személy van jelen a gyermek életében, hanem mint másodlagos minta is. Olyan követendő példa, ami folyamatosan irányt mutat neki.

A gyermek az utánzás révén fokozatosan beépíti magába az utánzott modell viselkedésformáit, személyiségjegyeit. Bár az elsődleges modellek a szülők, azonban a kor előrehaladtával egyre inkább kritikusan válogatnak a követendő személyek és tulajdonságaik közül. Miután egy-egy modell betöltötte a funkcióját, a gyermek leválasztja magáról, és így fokozatosan eljut a saját identitásához.

A pedagógusoknak így hatalmas szerepük van abban, hogy ez a minta minél inkább pozitívabb legyen. 

Mindezek mellett nem szabad elmenni a pedagógus-szülő-gyermek háromszög mellett sem, hiszen lényeges pontja a gyermekek jóllétének, hogy megfelelően működik-e ez a hármas kapcsolódás is. Minél jobb a résztvevők kommunikációja (gyerek-szülő, szülő-pedagógus, pedagógus-gyerek), annál hatékonyabbá válik a nevelés. 

Fontos, hogy ahogy a szülő-gyermek kapcsolatnál, ha az anya nem kap elég kikapcsolódást, feltöltődést, énidőt, úgy egyre frusztráltabbá válik, amely negatívan hat a gyermekre, úgy a pedagógus is egyre nehezebben tud biztonságos pontot nyújtani a fokozott terhelés mellett. 

Mik lehetnek az érzelmi kimerülés tünetei?

Az érzelmi kimerülés, a kiégés a folyamatos stressz hatására alakul ki. Oka lehet a túl sok munka, a kevés jövedelem, az elismerés, megerősítés hiánya, a negatív munkahelyi légkör, a korlátozott előrejutási lehetőségek, a kilátástalanság, a gyakori krízishelyzet. Főleg az olyan munkavállalókat veszélyezteti, mint a pedagógusok, akik napi szinten emberekkel foglalkoznak, és akiknél fontos a személyiség kifejeződése, az érzelmi bevonódás, a kapcsolat.

Amikor az érzelmi tartalékok kiürülnek, az ember testileg-lelkileg elfárad, frusztrálttá válik, kedvetlenné, teljesítőképessége folyamatosan csökken. Fontos tudni, hogy ezek nem villámként csapnak le, hanem egy hosszabb, elnyúló folyamat eredményei. 

A kiégés/burnout, érzelmi kimerülés egy olyan krízishelyzet, melynek megoldása egyedül nem lehetséges, mindenképpen külső segítséget kell bevonni.

A személyi jellemzők, tulajdonságok természetesen fontosak, és a munkahelyi feltételekkel szorosan együttműködve, egymással kölcsönhatásban fejtik ki a hatásukat. Azonban van pár elengedhetetlen kritérium, ami az érzelmi kimerülés megelőzésében segít, és amit számos nagy vállalat már itthon is alkalmaz munkatársai körében.

A munkafeltételek javítása a túlterheltség csökkentésével elsőrendű fontosságú. A kutatások alapján 5-7 évente ajánlott a szakmai szerepváltás, illetve érdemes beiktatni a nyugaton jellemző alkotó éveket is. A család, a munkahely, mint támogató csoport léte is elengedhetetlen. Legyen lehetőség a munkát a munkahelyen hagyni, otthon pedig kikapcsolni. Érdemes támogatni feszültségcsökkentő, segítő eszközökkel a kollégák közötti bizalmi kapcsolat kialakulását. Továbbá fontos az olyan szervezeti kultúra kialakítása, melyben a munkavállaló a munkájával kapcsolatban megélheti a saját fontosságát és jelentőségét. A testi és lelki kimerülés megelőzéséhez fontos megadni a dolgozóknak a szakmai fejlődés lehetőségét, az anyagi és erkölcsi megbecsülést.