A pornófüggőségtől a nimfomániáig – barangolás a szexuális addikciók világában

„Minden férfi csak azt akarja” – halljuk gyakran. De mi a helyzet a nőkkel? Miért képes valaki naphosszat a számítógép előtt ülve pornófilmeket bámulni, miközben egy hús-vér emberrel nem képes szexuális aktusra? Hogyan alakulnak a szexuális addikciók és miként lehet megoldást találni rájuk? Cikkünkben ezekre a tabutémákra keressük a válaszokat.

Szexuális addikcióról kontrollálatlan vagy túlzott szexuális viselkedés esetén beszélhetünk. Nem tartoznak ide ugyanakkor a különböző parafíliák, melyeknél a kategorizáció alapja a vágy tárgya (vörös rúzs, magassarkú stb.).

Sokan úgy gondolják, hogy

a szexuális természetű addikciók „kellemesebb” lefolyással járnak, mint más függőségek.

Ez azonban nem igaz, hiszen ugyanazok a jellemzők kísérik ezeket a betegségeket is. Együtt járnak a kontroll elvesztésével, a káros következmények belátásának hiányával, a kényszerességgel és a megvonási tünetekkel. Ez utóbbi megnyilvánulhat többek között extrém mértékű irritabilitásban, alvászavarokban és szorongásban.

Független függőség

Azok, akik szexuális függőséggel élnek, legtöbbször problémákkal küszködnek a magánélet és a munka területén is. Az erőforrásaikat ugyanis leköti az addikció tárgya iránti sóvárgás. Ha rendelkeznek is állandó partnerrel, az intimitás hiánya, a másik tárgyiasítása és kizsákmányolása, illetve a folyamatos kielégületlenség érzése könnyen gátat szabhat a kapcsolatnak.

Míg egy egészséges párkapcsolatban mindkét fél önbizalma nő, addig az efféle kapcsolatokban legtöbbször mind a két fél sérül. Nincs meg közöttük a bizalom, s nem érzik magukat biztonságban egymás társaságában. A szexfüggőség így leginkább a szociális kapcsolatokra hat ki: az érintettek fokozatosan elveszítik a párjukat, a barátaikat.

Hogyan alakulnak ki az ilyen jellegű betegségek? Roller (2007) szerint akkor, amikor a szex elveszti az eredeti funkcióját és fájdalomcsillapításra, magányosság-, félelem- és szorongásoldásra „használják”. Számos esetben pedig a stresszoldás eszközeként tekintenek rá, s ettől várják a nyugalmat.

Kapudrog a szexuális addikciók felé

A netezők több mint negyven százaléka néz pornót. Egy, az USA-ban végzett felmérés szerint pedig minden hatodik alkalmazott problémásan használja az internetet a szexuális tartalmak kapcsán. Ezek az oldalak nehezen rejthetők el a fiatalkorúak elől, így a nyolc és tizenhat év közötti gyermekek kilencven százaléka már látott korábban valamilyen típusú pornófilmet.

A pornófüggők esetében egy érdekes paradoxon áll fenn: míg a számítógép előtt naphosszat képesek a kielégülésre, addig a saját kapcsolataikban legtöbbször képtelenek a szexre vagy nem tudják élvezni azt (Sadock és Sadock, 2005). Az internet ugyanis segítségükre van abban, hogy azokat az érzelmeket, melyekkel a valóságban nem tudnak mit kezdeni, félretegyék, s helyette azonnali vágykielégítést nyújtson számukra.

Függőségek hálójában

„A férfiaknak mindig csak a szex jár az eszükben” – halljuk gyakran. A betegség azonban nőknél ugyanúgy jellemző, csak többnyire más jelleggel. Míg az előbbi esetben inkább a partner tárgyiasítása, az alacsony érzelmi bevonódás a jellemző, addig a szebbik nemnél

a hatalom eltorzulása és az áldozatszerep jelenik meg.

Fontos beszélni a serdülők fokozottan veszélyeztetett csoportjáról is, hiszen a gyakori maszturbáció könnyen az önnyugtatás, a konfliktuskezelés eszközévé válhat. Mindez felnőtteknél is előfordul: Cooperék kutatása szerint az internetes pornóoldalak felhasználóinak közel fele rekreációs célból látogatja azokat (1999).

Carnes (2001) három kategóriába sorolta a szexfüggőséget, annak társadalmi megítélése szerint. A tolerálható csoportba tartozik a túlzásba vitt maszturbáció, az anonim szexualitás, a prostitúció, a pornográfia és a több partnerrel folytatott szexuális viszony. A társadalmilag már nem elfogadott kategóriába sorolta például az obszcén telefonálást vagy az exhibicionizmust. Illegális szexuális cselekedetként pedig a nemi erőszakot, a pedofíliát és az incesztust jelölte meg.

Mit lehet tenni a függőségek leküzdésének érdekében? Nem várható el a teljes absztinencia, azonban számos módszerrel javulást lehet elérni. Léteznek gyógyszeres kezelések és terápiák is (pl.: kognitív terápia, művészetterápia), melyek segítségével az érintettek elindulhatnak a javulás útján, s támogatják őket a gyógyulásban.

A témához kapcsolódó cikkeink: itt, itt és itt