„Ó, drágám, te ezt úgysem érted” – halljuk gyakran a leereszkedő megjegyzést, mikor nem ér célba egy poén nálunk. Ám ez tényleg azt jelenti, hogy a nők kevésbé értik a tréfát? Lehet alapja a sztereotípiáknak, mely szerint a nők kevésbé viccesek, szellemesek? Kormos Anett stand-up művésszel beszélgettünk arról, miben más a szebbik nem humora, s hogy kezelik őt, egy többnyire férfiak által uralt területen.
Miért éppen a stand-up? Mennyire volt nehéz betörni egy „férfi szakmába”?
Nem törtem be sehova, meghívtak maguk közé, én csak elfogadtam a meghívást. Az egész egy véletlen. Újságíróként dolgoztam, de nem találtam a fórumot, ahol a saját stílusomban is megszólalhatok, ahol akár szellemesen is írhatok. A stand-up egy lehetőség volt arra, hogy bebizonyíthassam, van saját hangom, és arra, hogy aztán ezt ne csak a színpadon, hanem írásban is megmutathassam.
Mennyiben érzed úgy, hogy hátrányod származott abból, hogy nő vagy ebben a többnyire férfiak által uralt szakmában?
Voltak nehézségek, melyekkel elsőként találkozni és megoldást találni rájuk, nem volt mindig egyszerű. De azt hiszem, legalább annyi előnye van annak, ha az ember valahol, valamiben első, mint amennyi hátránya.
Éreztél bármiféle megkülönböztetést a kollégáid részéről, pusztán a nemed miatt?
Persze. Sokkal jobban tetszem nekik, mint a férfi kollégáik. Azt hiszem, legalábbis.
Mostanában roastolni (egy amerikai stand-up műfaj, mely során hírességeket állítanak pellengérre) jártok. Tapintatosabban bánnak veled ilyenkor a kollégáid, vagy neked is ugyanolyan mértékben „odakormolnak”?
a színpadon nincs kegyelem, csak azért mert valaki nő, kövér, alacsony, szőrös, szőrtelen,
vagy bármiben eltér az átlagtól. Ha lenne, akkor az megölné a műfajt. Amikor a nézők azt tapasztalják, hogy én is kapok hideget-meleget, elsőre kicsit megszeppennek, de aztán mikor látják, hogy én se vagyok tapintatosabb a többieknél, már megszűnik az óvó féltés a részükről is.
Mi a legnagyobb kihívás számodra ebben a szakmában?
Hogy olyan anyaggal álljak ki a színpadra, ami az én mércémet megüti. Ne a közönségnek akarjak minden áron megfelelni, hanem saját magamnak, de így se hagyjam figyelmen kívül a nézői igényeket. Hogy ne az legyen a cél, hogy szórakoztassak, hanem, hogy valamiféle tartalmat adjak át szórakoztatóan.
Mit gondolsz, van alapja sztereotípiáknak, mely szerint a nők kevésbé humorosak?
Nem gondolom, hogy a humor genetikailag kódolva van, viszont kétségtelen, hogy
a humort a nőktől
kevésbé várja el a társadalom,
ezért kevésbé is koncentrálunk arra, hogy ezt fejlesszük magunkban.
Szerinted van különbség férfi és női humor között?
Korábban azt mondtam volna, nincs. De ma picit másképp látom. Vannak olyan dolgok, amelyeken a férfiak felszabadultan röhögnek, szerintem pedig egyáltalán nem szellemes. És nyilván fordítva is előfordul ilyesmi.
Benned van a „földet benépesíteni akaró szándék” a női stand-up meghonosításának tekintetében, vagy inkább örülsz, hogy kevés a konkurenciád?
Nem érzem feladatomnak a női-férfi nemi arány szabályozását. Fontosabbnak tartom, hogy tehetséges, hozzáértő emberek dolgozzanak az adott területeken, a nemüktől függetlenül. Természetesen, ha van női jelentkező, akiben látok potenciált (és van), akkor örömmel segítek, amiben csak tudok.
Mit gondolnak a gyermekeid, a férjed a foglalkozásodról? Mi a véleményük arról, hogy gyakran róluk is mesélsz a tévében?
Nem nézünk engem itthon,
egymás kezét fogva a kanapén.
A gyerekeim fejében szerintem az én hivatásom semmiben nem különbözik másokétól. És szerintem ez így van jól.
Mit gondolsz, a te gyermekeid hamarabb értették/értik meg a szarkazmust, mint a kortársaik, a te humorodnak hála?
Igen. Edzésben vannak.
Nem félsz az elcelebesedés jelenségétől? S attól, hogy a szépségeddel próbálnak meg eladni téged a humorod helyett? Mert lássuk be, erre leginkább nálad van csak esély.
Az elcelebesedést én nem folyamatnak látom, hanem állapotnak. Aki celeb, az nem több a puszta csomagolásnál. Nyilván
előfordulhat, hogy valakiből évek alatt kikopik a tartalom és csak a csomagolás marad,
de szerintem nem ez a jellemző. Szerintem ebben a kérdésben elég körültekintő vagyok, és igyekszem úgy megválogatni a felkéréseket, hogy ne váljak hiteltelenné – elsősorban saját magam számára.
