A szakítás sokakban megalázottságot, keserűséget, dühöt és még egy sor negatív érzést hagyhat maga után. De vajon min múlik az, hogy mennyire küzdünk meg hatékonyan a szakítással? Hogyan befolyásolja a szerelemről, szexről alkotott vélekedésünk az exünkkel kapcsolatos érzelmeinket? Melyik nem bizonyul sikeresebbnek a szakítással való megküzdésben, és kik tekintenek pozitívabban az expartnerükre? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.

Egy romantikus párkapcsolat vége sokakban a keserűség érzését, dühöt és neheztelést hagyhat maga után. A legtöbben negatívabbnak értékelik expartnerüket a szakítás után, mint a párkapcsolat kezdetén vagy folyamán. Ez két okból is logikus. Egyrészről azért, mert valószínűleg jó oka volt a feleknek a szakításra, és a kapcsolat vélhetőleg sokat romlott az idő előrehaladtával, amely a partner iránt táplált pozitív érzelmek csökkenéséhez vezethet.

Másrészről pedig, amikor párkapcsolatban vagyunk, hajlamosak vagyunk meggyőzni magunkat, hogy miért érdemes a partnerünkkel maradni. Azonban, miután bekövetkezett a párkapcsolat vége, az áll érdekünkben, hogy arról győzzük meg önmagunkat, jó döntés volt kilépni a kapcsolatból. Így nem sérül döntésünk pozitív megítélése és csökkenthetjük belső konfliktusunkat.

Miután bekövetkezett a szakítás, hajlamosak vagyunk győzködni magunkat afelől, jól tettük, hogy kiléptünk a kapcsolatból.

Vajon van-e nemi különbség abban, hogy ki tekint pozitívabban volt párjára?

Egy friss tanulmány, amelyet az osztrák származású Ursula Athenstaedt és munkatársai publikáltak, ezt a kérdést járja körül. Az eredmény még magát a kutatás vezetőjét is meglepte.

„Nem számítottunk arra, hogy lesznek nemi különbségek” – fogalmazott Ursula Athenstaedt, a kutatás vezetője.

Egy kérdőíves eljárás során több száz ember bevonásával azt mérték fel, hogy milyen megérzésük van a laikusoknak ezzel a nemi különbséggel kapcsolatban. Meglepő, de a kérdőívkitöltők 62%-a szerint nincs nemi különbség. A kitöltők 24%-a pedig azt feltételezte, a férfiak gondolnak pozitívabban volt párjukra, a többiek pedig a nőkre tették voksukat.

Athenstaedték három különböző kutatásuk során összesen 800 heteroszexuális vizsgálati személlyel vettek fel olyan kérdőíveket, amelyek az expartnerükkel kapcsolatos attitűdöket mérték fel. A kérdőívekben olyan állítások szerepeltek, mint például „Az exemnek rengeteg jó tulajdonsága van”, „Nem szívesen érnék az expartneremhez” és „Amikor eszembe jut az exem, dühös leszek”. A vizsgálati személyeknek ilyen jellegű állításokat kellett értékelniük, hogy mennyire értenek egyet vele. Az értékelésekből kapott pontszám azt mutatta meg, hogy az emberek átlagosan mennyire táplálnak pozitív érzelmeket volt párjuk iránt.

Meglepő, de mindhárom tanulmány kimutatta, hogy a férfiak átlagosan pozitívabban vélekednek exükről, mint a nők.

Annak érdekében, hogy kiderítsék, mi lehet az oka a nemi különbségnek, Athenstaedt és kollégái további kérdőívekkel azt mérték fel, hogy milyen a kitöltők vélekedése a kapcsolatról, a szakítás okáról. Feltérképezték továbbá, hogy milyen stratégiát alkalmaznak a szakítással való megküzdésre, és milyen attitűdjük van a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatban. Ezek alapján négy lehetséges magyarázatot fogalmaztak meg.

Az evolúciós magyarázat

Ez a magyarázat az evolúciós gyökerekben keresi a választ arra, hogy miért a férfiak kedvelik jobban az expartnereiket. Az evolúciós pszichológia szerint ugyanis a férfiak arra törekszenek, hogy minél több partnerrel létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ez a gének örökítése szempontjából fontos, hogy minél több partnerrel hozzanak létre utódot. A nők ezzel szemben sokkal inkább preferálják az elköteleződést és a hosszú távú kapcsolatot. Számukra az utódgondozás miatt szükség van az apa jelenlétére, mivel az emberi gyermek fejletlensége miatt rendkívül kiszolgáltatott, és állandó figyelmet és gondozást igényel. A tanulmány szerzői szerint így

a férfiaknak evolúciós ösztöneiknél fogva nagyobb az érdeke az expartnerükkel való pozitív kapcsolat fenntartásában, ezáltal lehetséges szexuális partnerek maradhatnak egykori párjukkal.

A társas támogatás magyarázata

A tanulmány a kérdőívek segítségével azt is kimutatta, hogy a nőkhöz viszonyítva a férfiak sokkal inkább függnek érzelmileg a párjuktól. A nők általában több női baráti kapcsolatot ápolnak a férfiaknál, és miután a nők jobbnak bizonyulnak a társas támogatásban, ebből az következik, hogy

a nők a romantikus kontextuson kívül is több társas támogatottságban részesülnek.

Tehát a volt barátnőjük vagy feleségük nélkül a férfiak elveszítik társas támogatottságuk és érzelmi támaszaik egyik fontos forrását. Sőt, valójában a férfiak az ellenkező nemnél több szorongásról és depresszióról számolnak be szakítás után.

Szakítás után a a férfiak elveszítik társas támogatottságuk egyik fő forrását.

A felelősség tulajdonításának magyarázata

Más kutatások is kimutatták, hogy a nők gyakrabban okolják exüket a szakítás miatt, mint a férfiak. Sőt, egy válásról szóló tanulmány megállapította, hogy

a férfiak a nőknél többször számolnak be arról, hogy nem is tudják, miért ment tökre a házasságuk.

Ez feltehetőleg magyarázatot adhat arra, miért tekintenek a nők negatívabban a volt párjukra. Ők gyakran már a kapcsolat végének bekövetkezése előtt úgy tartják, hogy a partnerükkel van a probléma, és a férfit tartják felelősnek a szakításért is.

A szakítás utáni megküzdési stratégiák magyarázata

Amennyiben nem járunk sikerrel a szakítással való megküzdésben, előfordulhat, hogy még a szakítás után is hosszadalmasan pozitív érzelmeket táplálunk expartnerünk iránt. A nők nagyobb valószínűséggel küzdenek meg hatékonyan a szakítással, mint a férfiak. Ez többek között abból is adódik, hogy a nők könnyebben beszélnek érzelmeikről. A szakításuk megélésének elmesélése segíti őket a történetük újrastrukturálásában, ami megkönnyítheti a megértést, és előremozdíthatja az elengedés folyamatát. Ők könnyebben keresnek érzelmi támogatást barátaiktól, és aktívan tenni akarnak a probléma megoldásáért. Ezzel szemben a férfiak gyakran inkább kevésbé hatékony,  passzív megküzdési stratégiákat választanak, mint amilyen gondolataik elterelése a szakításról pótcselekvések segítségével, érzelmeik elnyomása vagy akár ivásba fojtása. Így a nők hatékonyabban jutnak túl a szakításon a férfiaknál, amely valószínűleg az exeik iránti érzelmeik elhalványulásával jár.

A szerzők egyetértenek abban, hogy a következő tényezők valóban segítségül szolgálhatnak a nemi különbség megmagyarázásában:

  • a férfiak megengedőbb attitűdje az alkalmi együttlét iránt,
  • a férfiak nagyobb mértékű társas támaszkodása az exükre,
  • a nők oldaláról a szakítás felelősségének részben vagy egészben való áthárítása az exükre.

Azt azonban a szerzők is elismerték, hogy a nők hatékonyabb megküzdési stratégiái és a hosszútávú párkapcsolat iránti preferenciái nem adnak magyarázatot a tanulmányban kirajzolódó nemi különbségre.

Ezen kívül még számos olyan oka lehet a férfiak volt partnerük iránt táplált pozitívabb érzelmeiknek, amelyet a tanulmány nem derített fel. Ilyen tényező lehet például az, hogy a férfiak jellemzően a nőktől eltérő szempontokra helyezik a hangsúlyt volt partnerük megítélésében. Továbbá, mivel a nők átlagosan jobban értékelik a hosszútávú párkapcsolatban való elköteleződést a férfiaknál, így ők a szakítás során feltehetőleg mélyebb belső konfliktust élnek át.

Ennek a belső konfliktus csökkentésének egy lehetséges módja lehet, ha meggyőzik magukat afelől, hogy a partnerükkel amúgy sem érdemes együtt lenni. 

Mi a tanulság?

Athenstaedt szerint „lehet, hogy a nők jó okot találtak a kapcsolat megszakítására, és így a szakítást a volt partnerükre róják. Lehet, hogy mindkét nem számára jó továbblépni, és valahogy úgy tűnik, hogy a nők általában előnyben vannak."

A volt partner utáni vágyakozás befolyásolja egy személy következő kapcsolatának minőségét, így a megállapítások arra utalnak, hogy a férfiak új románcait az előző kapcsolat és maga a szakítás jobban beárnyékolhatja, mint a nőkét.

A tanulság az lehet, hogy a volt kapcsolat igenis számít. Érdemes lehet ezt elfogadni, feldolgozni és megtalálni a módját annak kezelésére.” – mondta Athenstaedt.

Felhasznált szakirodalom:

Amato, P. R., & Previti, D. (2003). People's reasons For Divorcing: Gender, social class, the Life course, and adjustment. Journal of Family Issues, 24(5), 602-626. doi:10.1177/0192513x03024005002

Athenstaedt, U., Brohmer, H., Simpson, J. A., Müller, S., Schindling, N., Bacik, A., & Van Lange, P. A. (2019). Men view their ex-partners more favorably than women do. Social Psychological and Personality Science, 11(4), 483-491. doi:10.1177/1948550619876633

Helgeson, V. S. (1994). Long-Distance romantic Relationships: Sex differences in adjustment and breakup. Personality and Social Psychology Bulletin, 20(3), 254-265. doi:10.1177/0146167294203003

További irodalom itt, itt és itt