A szoptatás témája a mai napig zavarba ejtheti még egy lazább társaság résztvevőit is, a nők és a férfiak egyaránt belepirulhatnak a részletekbe. Vajon egy első gyermekes kismama hogyan küzdhetne meg szorongásaival, ha még a legkönnyedebb helyzetekben is tabu témának számít a szoptatás? Hogyan beszélgethetnénk így a félelmekről, megfelelési kényszerről vagy bűntudatról akár? A meghitt, természetes együttlétet nagyban megnehezíti a felbukkanó belső feszültség.

A mell, mint szexuális szimbólum és a szoptatás, mint obszcén tevékenység

A rendszerváltás előtt Magyarországon a szoptatást általánosan obszcén, megbotránkoztató dolognak tartották, társult egy idegenkedő hozzáállás a témához. Csak és kizárólag zárt ajtók mögött, otthon elfogadható tevékenységnek tartották, és leginkább nők között lehetett beszédtéma. László Magda és Pikler Emmi Anyák című könyve jól példázza mindezt: a kötet tiltja a csecsemő puszilgatását, a csecsemő utcai ruhában kézben tartását, a baba éjszakai szoptatását az első hetek elteltével, a felhúzott inggel szoptatást, illetve a szoptatási kérdésekben csakis egészségügyi dolgozóra szabad a könyv szerint hallgatni.  A mell, mint szexuális szimbólum jelent meg, a gyermek táplálását szolgáló rendeltetése akkoriban háttérbe szorult. Ezzel szemben a tápszeres etetés praktikusnak és könnyen kezelhetőnek tűnt, mindenféle „szégyellnivalót” nélkülöző megoldásnak tartották.  

A felsorolt útmutatások ma már korszerűtlennek számítanak, mégis sok esetben a gyermekorvos és a védőnő is hasonló elavult tanácsokkal látja el a kismamákat. Megfigyelhetjük, hogy ezek az elképzelések a mai napig érezhetőek a köznyelvben és a gondolkodásmódban is. A szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében hiányoznak az alapoktatásból és a középfokú oktatásból, ráadásul a 2000-évek közepéig az anyákkal kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók oktatásából is kimaradt ez a szakismeret.

Változások kora – fellazuló értékek

A 90-es évek közepétől a házasodási hajlandóság általánosan csökkenni kezdett, illetve későbbi életkorra tolódott. Egyre nagyobb számban jelentek meg a házasságon kívüli együttélési formák (pl. hosszantartó élettársi viszony). A tudatos gyermektelenség és a szingliség is vállalt értékké vált. A hagyományos családi élet felbomlott, és a válások száma is igen megnőtt. A KSH 2016-os adatai szerint a válások száma már akkoriban 16 952 volt.

A jelen kor nem mutat fel a családok és a fiatalok számára nagy általánosságban elfogadott értékeket, mely alapján könnyebb lenne életvezetésre vonatkozó döntéseket hozni.

Nincs egy vezérfonál, mely útmutatóként szolgálhatna,

és ez a káosz a gyermeknevelés és a szoptatás köré csoportosuló kérdések esetén is jelen van.

Szoptatás, anyaság

Magyarországon 2009-es adatok szerint a csecsemők csupán 37,6%-a részesült kizárólagos anyatejes szoptatásban 6 hónapos koráig. Egy 2012-es kutatás szerint az anyák 97%-a képes szoptatni gyermekét, ha helyes információkhoz jut, és kellő támogatást kap a családjától, a közösségtől és az egészségügyi szakemberektől. Tehát látható, hogy a szoptatás elkezdése és időtartama biológiai, lelki és egyéb külső tényezőkkel is összefüggésben áll.

Az első gyermekét váró vagy nevelő édesanyát általában a környezete előszeretettel látja el hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal. A tapasztaltabb nők szüléssel, szoptatással kapcsolatos élményeiket osztják meg, az internetről áradnak a hasznos tippek, és a védőnő is bőven ellátja tudnivalókkal a szülőt. Felmerül a kérdés: kire hallgasson az ember lánya?

(Azok az anyák, akik számára kevesebb segítség és támasz áll rendelkezésre még ennél is nehezebb helyzetben vannak, az ő esetükben érdemes intézményekhez, szervezetekhez fordulni.)

Ahogy korábban a cikk kitért rá, az, hogy az édesanya elkezdi-e szoptatni a gyermekét, és mennyi ideig szoptatja, belső és külső tényezőkkel egyaránt összefügg. Shahla, Fahy és Kable 2010-es kutatása szerint az első 6 hónapban meghatározó körülmények lehetnek a következők:

  1. Az anya belülről fakadó késztetése arra, hogy szeretne-e szoptatni.

  2. Az anya saját szoptatási képességébe vetett önbizalma. Ez azon az érzésen alapul, hogy az anya elhiszi-e magáról, hogy képes-e, tudja-e elég jól szoptatni a gyermekét.

  3. A társas támogatás, a támogató környezet: van-e kitől segítséget, tanácsot kérni.

Tehát eszerint a kutatás szerint a szoptatáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos belső tényező:

az, hogy az anya elhiszi-e, hogy képes lesz szoptatni a gyermekét.

Ez a fogalom az énhatékonysághoz köthető, mely Bandura elmélete szerint azt jelenti, hogy az egyén mekkora önbizalommal rendelkezik bizonyos feladatok elvégzése kapcsán.

Kingston, Dennis és Sword (2007) kutatása szerint azok az anyák, akik a szoptatási képességükkel kapcsolatos önbizalomhiányról számoltak be, kétszer-háromszor hajlamosabbak voltak arra, hogy az általuk tervezett időnél hamarabb hagyják abba a szoptatást. Gondolta volna? Tekintsünk rá mélyebben erre a szempontra.

A szoptatási énhatékonyság

Ertem, Votto és Leventhal kutatása szerint azok az édesanyák, akik már kezdetben sem voltak biztosak benne, hogy két hónap eltelte után még mindig szoptatni fogják a csecsemőjüket, hajlamosabbak voltak abbahagyni a szoptatást a szülés utáni első két hét során.

Természetesen nem azt állítjuk, hogy a szoptatás abbahagyásának kizárólag lelki tényezői lehetnek, illetve nem csupán önbizalom kérdése a folyamat. Hauck, Fenwick, Dhaliwal & Butt szerint például a szoptatás idő előtti befejezésének okai között szerepelnek az alábbiak:

  1. Elégtelen tejellátás, ami fakadhat biológiai, anatómiai okokból is.

  2.  Csecsemőhöz kapcsolódó okok: például a baba nyugtalansága, a nem megfelelő súlygyarapodás, reflux (ami miatt túl sokat bukik szoptatás után).

  3. Fájdalom és diszkomfort, például mellgyulladás esetén. Amikor az édesanya melléből a kisbaba nem tudja kiüríteni a felgyülemlett tejet, a mell begyullad, fájdalmas, és ez lázzal, csomósodással járthat. Ezáltal a szoptatáshoz kapcsolódik egy rossz élmény, fájdalom, ráadásul a kisbaba, ha nem tud jóllakni, és kiüríteni a mellet, nyűgös, sírós lesz, és összességében az egész szoptatás egy rémálommá válik az édesanya emlékeiben, ami miatt kevésbé szívesen próbálkozik újra.

  4.  Érzelmi okok, mint például a szoptatás okozta stressz következtében kialakult depresszió, ami miatt az anya nem tud, és nem is akar már szoptatni, vagy a szoptatás időigényessége miatt az édesanya más táplálási módot választ.

Megfelelő tudással, vagy szakember és korszerű szoptatási tanácsadás segítségével ki lehet küszöbölni mindezen problémákat. Nagyon kevés olyan eset van, amikor valóban elégtelen a tejellátás. Az anyatej akkor termelődik, amikor a baba szopizik, és minél többet szopizik, annál több tej fog termelődni. A fájdalom gyakran a rossz technika vagy a rossz mellre tétel, és mellretapadás következménye. Előfordulhatnak organikus okok is, mint a baba lenőtt nyelve, de ez is könnyen orvosolható szakember segítségével. 

Mi a szoptatási énhatékonyság pontosan?

Bandura szerint az, hogy

az anya elhiszi-e, hogy képes szoptatni gyermekét, kapcsolatba hozható az énhatékonyság érzésével.

Az énhatékonyság azt jelenti, hogy a személy elhiszi, hogy hatással van az életére, ha jól teljesít valamiben, tehát hatással van az élete alakulására. Ez függ attól is, hogy mekkora az önértékelése, az életben hogyan áll az akadályok elé, a hiányosságaira vagy az erősségeire koncentrál-e, illetve, hogy mennyire hisz önmagában.

Az említett szoptatási énhatékonyságot pedig az is befolyásolja, hogy sikerként vagy kudarcként tekint-e egy-egy szoptatási helyzetre, hogy milyenek a másodkézből szerzett tapasztalatai (például befolyásoló lehet az anya édesanyjának kudarcos szoptatási élménye). Ide sorolhatjuk még, hogy milyen mértékű és minőségű külső, szakértői segítséget kap, illetve milyen következtetéseket von le a baba érzelmi vagy biológiai állapotából (például, ha a baba nyűgös szoptatás közben, mennyire vonatkoztatja magára, hogy ő maga, az anya tehet erről).

Amikor a szoptatás véget ér

A szoptatás előbb vagy utóbb, de egyszer abbamarad. Lehet később, akár három éves kor körül (mai tudásunk szerint a leválasztódás 2 és 7 éves kor között lehet), vagy akár egészen korán, néhány hetes korban. Alakulhat ez a befejezés természetes módon, úgymond elegendő idő után, amikor a baba kezdeményezi a szoptatás abbamaradását, vagy lehet egy fájdalmas, nehéz leválás, amikor stresszes, és érzelmileg megterhelő szakaszként marad meg mindkettejük számára.  

Az anyatej (akár saját akár más anyától való anyatej) rendkívül hasznos táplálék a gyermek számára, optimális a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, védelmet nyújt az akut fertőző betegségekkel szemben, csökkenti az allergia és a fiatalkori cukorbetegség esélyét, a nagy kockázatú, hajlamos gyermekeknél hosszú távon védelmet nyújt a magas vérnyomás és az elhízás ellen.

Ha a szoptatás abbamarad, az anyának fontos tudnia,

a teje bármilyen kis mennyiségben is hasznos és értékes táplálék,

és ha akár egy picit is, de adjon a babának belőle az egyéb táplálék mellett.

A szoptatás nem csak az anyatej tápértéke miatt fontos tevékenység. A baba és az édesanya gyengéd, összehangolt, intim együttlétéről is szól. Ebben az együttlétben a csecsemő számára létrejöhet egy biztonságot adó, megnyugtató légkör, mely az érzelmi fejlődésének fontos alapköveként szolgálhat.  

Ezekben a megosztott percekben lényeges az anya babájára hangolódása, ellazult, de fókuszált figyelme, melyben teljes elfogadással kaphatnak teret a gyermek igényei.

Tápszerre áttérés egyenlő érzelmi törés?

Azoknak az édesanyáknak sem kell megijedniük, akiknek tápszeres táplálásra kellett áttérniük valamilyen okból kifolyólag.

A meghitt, szeretetteljes együttlétet megélhetik akkor is, amikor cumisüvegből, tápszerrel etetik gyermeküket.

Fontos, hogy a nyugodt körülmények, és az ellazult állapot ebben az esetben is adott legyen. A kisbabát maguk felé, a testük felé fordítva etessék, ezáltal közel lehet a pici az anya szívéhez, és létrejöhet egy kellemes, bensőséges buborék, akárcsak az anyatejes táplálás esetén. Fontos, hogy az édesanyák váltogassák a kartartásukat, hiszen ez segíti a gyermek szem-kéz koordinációjának a fejlődését is.

Összességében elmondhatjuk, hogy a szoptatásról még mindig keveset kérdezünk és keveset beszélünk, pedig fontos téma. Akár többgenerációs félelmek, frusztrációk, szégyen vagy kudarcos szoptatási élmények válhatnának kimondhatóvá és feloldhatóvá, ha többet kommunikálnánk róla. Fontos, hogy az édesanya támogatásra és nyitott fülekre találjon kétségei megosztásakor, és ne kelljen az ítélkező reakcióktól tartania.

Amennyiben úgy érzi, szüksége lenne segítségre, vagy hozzáértő lelki támogatásra, bátran keresse fel a Mindset Pszichológia oldalán szakembereink egyikét, vagy tájékozódjon a témáról bővebben az oldalunkon.

 Felhasznált irodalom

Bandura, A. (1977). Self-efficacy: toward a unifying theory of behavioral change. Psychological review, 84(2), 191.

Danyluk T. (2020): A szoptatás melletti döntést befolyásoló tényezők. Szakdolgozat. Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Egészségügyi gondozás és prevenció alapszak

Ertem, I. O., Votto, N., & Leventhal, J. M. (2001). The timing and predictors of the early termination of breastfeeding. Pediatrics, 107(3), 543-548.

Dennis, C. L., & Faux, S. (1999). Development and psychometric testing of the breastfeeding self‐efficacy scale. Research in nursing & health, 22(5), 399-409

Hauck, Y. L., Fenwick, J., Dhaliwal, S. S., & Butt, J. (2011). A Western Australian survey of breastfeeding initiation, prevalence and early cessation patterns. Maternal and child health journal, 15(2), 260-268.

Hivatalos értesítő (2010. december 29.)104. szám, Magyar Közlöny, Készítette a Védőnői Szakmai Kollégium, p15279

Kingston, D., Dennis, C. L., & Sword, W. (2007). Exploring breast-feeding self-efficacy. The Journal of perinatal & neonatal nursing, 21(3), 207-215.

Központi Statisztikai Hivatal.Magyarország, (2016). Budapest. Nyilvántartási szám: Y/15319

Kun (2012): Az emlő anatómiája – újabb ismeretek a laktáló emlő ultrahangos vizsgálatai alapján In Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához (szerk.: Török,Kun), Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet, Budapest

Meedya, S., Fahy, K., & Kable, A. (2010). Factors that positively influence breastfeeding duration to 6 months: a literature review. Women and birth, 23(4), 135-145.

Pikler E, Tardos A., Dr. Falk J. és László M. (1985). Anyák könyve. Medicina, Budapest