„Mi változott meg a modern kapcsolatainkban nagyanyáink idejéhez képest?” – tette fel a kérdést a Pszichorendelés pszichológus duója, Böhönyey Márta és Tóth Melinda az Akvárium klub Hurrá Hétfő rendezvénysorozatának keretein belül.
A régi időkben a párkapcsolatok elsősorban a túlélést szolgálták. A párokat azt tartotta össze, hogy épségben felneveljék a gyermeküket, s megvédjék egymást. Ha a közismert Maslow-piramison szeretnénk ezt szemléltetni, akkor leginkább a piramis alján található szükségleteket célozták meg a kapcsolatok. Ehhez képest ma már sok minden változott. Ma már megengedhetjük magunknak, hogy szellemi, lelki igényeink szerint válasszunk partnert. A cél inkább a Maslow-piramis csúcsa – az önmegvalósítás – felé való kacsintgatás.
Azonban sokszor félreértjük a párkapcsolatok szerepét az önmegvalósításban. Ha azt várjuk el a párunktól, hogy hirtelen megoldja életünk összes gondját, jó eséllyel csalódni fogunk.
„Rajtunk kívül álló embertől nem várhatjuk a boldogságot”
– mondta Böhönyey Márta.
A szingli lét kihívásai
Az első kihívás, amit le kell küzdeni, ha modern párkapcsolatra vágyunk, az az ismerkedés. A nemi szerepek átalakultak az utóbbi időben, az ismerkedés kontextusa kevésbé egyértelmű, mint 40 éve. A párvadászat egyértelműen eltolódott az online világba. Ritka, ha valakinek van bátorsága az utcán leszólítani a kiszemeltet. Ám épp ezért lépéselőnyt is jelenthet, ha valaki mégis megteszi. Hiszen tette magabiztosságot, egyediséget sugall. Ugyanakkor a netes társkeresők (pl. Tinder) sem a sátántól valók – vélik az előadók.
Megvannak persze a hátrányai, például készüljünk fel rá, hogy nagy a pofáraesés veszélye. Ez alapján azonban ne vonjunk le messzemenő következtetéseket („Hát már egy értelmes férfi/nő sincs a világon?!”), hiszen nagyon kevés információ alapján hozunk döntéseket, így természetesen nagy a tévedés esélye. Fontos, hogy Tinderen is magunkat adjuk, ne szépítsünk. Az előadók azt javasolják, ne féljünk már chatelés közben is felhozni komolyabb témákat: mik a céljaink, mit várunk a kapcsolattól. Használjuk a felületet egy mielőbbi „offline” találka összehozására.
De mi a helyzet olyankor, ha sem az online, sem az élő ismerkedés nem működik – jó dolog-e a szingliség? A pszichológusnők kiemelték: nincs semmi baj, ha valaki épp úgy érzi, most inkább egyedül szeretne lenni, vagy ha nem talál magának párt. Ezt az időt önmagunkkal töltve nagyon sokat fejlődhetünk. Viszont érdemes lehet az okok után nézni. Esetleg nem szeretnénk már megint valakihez alkalmazkodni? Gondolkodjunk át, miért érezzük így. Lehetséges, hogy a szüleink egykor behódolást vártak el tőlünk – vagy pont hogy folyton pátyolgattak minket. Tudatosítsuk, hogy egy egészséges párkapcsolatban ez nem így történik! Talán félünk, az újabb kudarctól, és attól, hogy végül újra magányosak leszünk? Így viszont önmagunkat ítéljük magányra!
„Éljük úgy az életünket, mintha regényt írnánk”
– javasolja Böhönyey Márta. Egy jó regényben is vannak hullámok, hullámvölgyek. A halálos ágyunkon nem az fog érdekelni minket, hány kudarcunk volt, hanem hogy mennyi tartalom volt az életünkben.
Kapcsolatban=boldogan?
Ha sikerült párt találnunk magunknak, újabb kihívások elé nézünk. Még ha boldogok is vagyunk a párunkkal, felmerülhet bennünk a kérdés: vajon ő-e az „Igazi”? Tóth Melinda elmagyarázta a hedonikus adaptáció fogalmát. A jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, evolúciósan is erre vagyunk előhuzalozva. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a média, Hollywood és a fogyasztói társadalom világában mindenhol arra biztatnak minket, hogy többet és többet akarjunk. Azonban – hangsúlyozták a pszichológusnők – fontos, hogy ne hagyjunk „nyitott kiskapukat” a kapcsolaton kívülre. Csak akkor van esély egy virágzó kapcsolatot felépíteni, ha a figyelmünket erre az egy kötődésre fókuszáljuk, nem tekintgetünk kifelé.
A megcsalásról az a kép él a fejekben, hogy az valami undorító dolog, ami csak pocsék
párkapcsolatokban történik meg, poligámiára hajlamos emberekkel. Pedig ez nem így van. Boldog párkapcsolatokban is előfordul. A megcsaló fél többnyire nem váltogatja a partnereket, hanem hosszú távon ugyanazzal a „harmadikkal” marad. A leggyakoribb okok között szerepel az intimitás, törődés hiánya, illetve a rossz szex. Ezek mind olyan dolgok, melyeket kommunikációval lehet fejleszteni. Például lehetséges, hogy úgy érezzük, párunk nem tudja kielégíteni egy szexuális igényünket – de biztos így van? Lehetséges, hogy ha beszélünk róla, akkor találhatunk rá megoldást. Ugyanez érvényes az intimitásra is.
A megcsalás egyáltalán nem jelent szükségszerű halálos ítéletet a kapcsolatra – véli Márta és Melinda. Még csak azt sem, hogy a párunk már nem szeret. A megcsalt félnek nagyon fontos józannak maradni, s ha jól kezeljük a megcsalást, akár tanulhatunk is belőle, megújíthatjuk a kapcsolatunkat. Ehhez az kell, hogy feltárjuk, mi vezetett a félrelépéshez. Vajon olyan-e a probléma, amin tényleg nem lehet segíteni? Tekintsük úgy a megcsalást, hogy azzal valóban véget ért az „első házasságunk” – de ha újra megismerjük a párunkat, akkor egy új házasságot építhetünk fel vele – javasolják az előadók.
A jó kapcsolatért tenni kell, dolgozni kell rajta.
Zárjuk be a kiskapukat. Tartsuk szemünk előtt az igényeinket, és a másik fél igényeit is. Fontos tudnunk, hogy noha az otthonról hozott berögződések sokat számítanak, ezek változtathatóak, újratanulhatóak. Saját párkapcsolati elégedettségünket pedig csak mi magunk tudjuk előállítani magunknak.
