A tudomány vicces arca, avagy 5 IgNobel-díjas pszichológiai kísérlet

Az IgNobel-díjat azok a kutatások kaphatják meg, amelyek értelmetlen eredményekhez, használhatatlan felfedezésekhez, vagy mulatságos végeredményhez vezetnek. Vajon mely pszichológiai kísérletek érdemelték ezt ki?

A Nobel-díj az egyik legrangosabb elismerésnek számít a tudományos világban: minden évben közel 3000 tudós választja ki azokat a legkiemelkedőbb és legfontosabb eredményeket, amelyek akár a világról való gondolkodásunkat is megváltoztathatják. De vannak olyan felfedezések, amelyek sem a szakma, sem pedig a társadalom számára nem hasznosak, épp ellenkezőleg, inkább értelmetlenek, vagy viccesek. Ezek a tanulmányok versenyezhetnek az Ignobel-díjért.

Az IgNobel-díjat gyakran anti Nobel-díjnak is szokás nevezni. IgNobel-díjjal tüntetik ki azokat a felfedezéseket, amelyek először nevetésre, majd (esetenként) gondolkodásra késztetik az olvasókat. A díj célja a szokatlan megünneplése, az ötletes megtisztelése – és az emberek érdeklődésének ösztönzése a tudomány és a technológia iránt. Az első díjátadó 1991-ben zajlott le, és azóta is nagy népszerűségnek örvend a tudományos világban. Számos kategóriában osztanak ki díjakat, többek között fizika, biológia, béke, irodalom és orvosi területen. 2020-ban díjazták azt a kutatócsoportot, akik héliumot adtak nőstény aligátoroknak, hogy megfigyelhessék a hangszín-változásaikat. Béke IgNobel-díjjal jutalmazták azokat az indiai és pakisztáni diplomatákat, akik titokban egymáshoz csengettek az éjszaka közepén, majd elmenekültek, mielőtt bárki kinyitotta volna az ajtót. Természetesen a pszichológia tudományterületén is többször kiosztották az IgNobel-díjat, melyek közül most ötöt mutatunk be.

1. Giacomin és Rule (2019) – A szemöldök alapján azonosítható a nárcisztikus személyiség

Az első helyen rögtön a legutóbbi, 2020-as győztes, Giacomin és Rule kutatása kap helyet. A szerzőpáros tanulmányában arra kereste a választ, hogy az arc mely árulkodó vonásai utalhatnak a nárcisztikus személyiségzavarra. A vizsgálati személyeknek különböző arcképek közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyik a legnagyobb eséllyel ábrázolhat egy nárcisztikus személyt. Giacomin és Rule eredményei azt mutatták, hogy leginkább a szemöldök befolyásolta a résztvevők döntését. Elméletük alátámasztásul képmanipulációt alkalmaztak. A kutatópáros Photoshop segítségével a nem nárcisztikusok szemöldökét átrakta a nárcisztikusok arcára és fordítva. Ebben az esetben sem történt változás, a vizsgálati személyek továbbra is azokat az arcokat jelölték meg nárcisztikusnak, amelyeken a nárcisztikusnak hitt szemöldök volt. És miért a szemöldök?

A szemöldök segít sok érzelem kifejezésében és nonverbális üzenetek közlésében.

Giacomin és Rule szerint a szemöldök olyan nagy kontrasztú vonalakkal rendelkezik, amelyek képesek akaratlan kifejezéseket vagy gesztusokat közvetíteni a másik fél számára.

2. Watanabe, Sakamoto, és Wakita (1995) - Monet és Picasso festményeinek megkülönböztetése galambok által

Ahogyan az a címből is látható, nem csak emberekkel végzett vizsgálatok kaphatják meg a pszichológiai IgNobel-díjat. Erre jó példa Watanabe, Sakamot és Wakita 1995-ös kísérlete, amely során galambokat sikeresen tanítottak meg arra, hogy különbséget tegyenek Picasso és Monet festményei között. Majd olyan művészek festményeit mutatták a madaraknak, akikkel ezelőtt még nem találkoztak. Ennek ellenére a madaraknak nem okozott problémát a műalkotások megkülönböztetése.

Lenyűgöző módon a madarak különbséget tudtak tenni más kubista művészek és más impresszionista művészek alkotásai között. Ez azt mutatja, hogy a galambok képesek kategóriába sorolni az összetett, ember által készített műalkotásokat, és akár két művészeti mozgalmat is megkülönböztethetnek - ami még néhány művészettörténeti háttérrel nem rendelkező személynek is kihívást jelentene.

3. Teigen (2008) – Miért sóhajtanak az emberek?

Karl Halvor Teigen vizsgálata során azt próbálta megérteni, hogy a mindennapi életben milyen esetben sóhajtanak az emberek. Először a kutatók kérdőíveket osztottak ki a résztvevőknek, hogy feltárják, milyen „érzelmi” szavak társulnak a sóhajhoz: aktív vagy passzív, intenzív vagy visszafogott. Ezenkívül megkérdezték tőlük, hogy milyen gyakran sóhajtanak, és hogy egyedül, vagy társaságban teszik-e. A résztvevők többnyire negatív hangulattal társították a sóhajt, elmondásuk szerint a csalódottság, unalom és vágyakozás jele. Emellett a kutatócsoport két rejtvényt mutatott be a résztvevőknek: az egyik megoldható, de nehéz, a másik lehetetlen, de látszólag egyszerű. A vizsgálati személyek azt az utasítást kapták, hogy addig dolgozzanak, ameddig csak akarnak, de bármikor feladhatják. A sóhajokat a kísérlet vezetői számolták. A résztvevők átlagosan négyet sóhajtottak. A legtöbb a sikertelen próbálkozások közötti szünetekben fordult elő. Tehát mi a sóhaj?

Teigen szerint ez a lemondás és a frusztráció kifejeződése.

De az értelmezés függ a sóhajtó kilététől és a sóhaj kontextusától.

4. Eerland, Zwaan, és Guadalupe (2011) - Balra hajolva az Eiffel-torony kisebbnek tűnik

A kutatók abból indultak ki, hogy a különböző testhelyzetek olyan jelzéseket adhatnak, amelyek befolyásolhatják a gondolkodásmódunkat. Ennek alapelmélete az úgynevezett számegyenes elmélet. Ha valaki olyan kultúrában tanult matematikát, ahol az emberek balról jobbra olvastak, a számok képzeletbeli sorrendje is így alakul. Eszerint balra az egyes, jobbra pedig a tízes szám található. Bár nem mindenki gondolkodik így, ez megkönnyítheti a számok ábrázolását. Tehát, ha számegyenesre gondolunk, akkor a bal oldalt kisebb számokkal azonosítjuk. Ekkor tették fel a kérdést Eerlandék, hogy hogyan befolyásolja ez a számegyenes a mindennapi becsléseinket? Illetve mi történik, ha megváltozik a helyzetünk a számegyeneshez képest?

Ennek vizsgálatára a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy álljanak egy Wii Fit táblára (ez egy olyan felület, amely dönthető). Ezután megkérték őket, hogy becsüljenek meg bizonyos dolgokat. Az Eiffel-torony magasságától kezdve Beatrix holland királynő unokáinak számáig. A vizsgálati személyek egyharmada tökéletesen egyenesen állt a táblán. További egyharmaduk enyhén jobbra, (0,77 cm), míg az utolsó harmad kissé balra dőlt. A változás olyan kicsi volt, hogy egyik résztvevő sem vette észre, mind azt hitték, hogy egyenesen állnak. Azonban a dőlés mértéke megváltoztatta becsléseiket. Az enyhén jobbra dőlök csoportjánál nem történt változás, azonban a balra hajlóknál látványos eltérések mutatkoztak. Az Eiffel-torony kisebbnek tűnt, sőt Beatrix királynő unokái is kevesebben lettek. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy balra hajolva a kisebb számok könnyebben elérhetővé válhatnak azok számára, akik hozzászoktak a balról jobbra haladó olvasáshoz, illetve számegyeneshez.

5. Jonason, Jones és Lyons (2013) – Azok az emberek, akik tovább fennmaradnak, általában önimádóak, manipulatívabbak, emellett valószínűbb, hogy pszichopaták, mint azok, akik időben fekszenek

A sötét triász (pszichopátia, machiavellizmus, nárcizmus) kutatása igen régre nyúlik vissza. Többen is próbálták megérteni, hogy vajon mi állhat ezek hátterében, illetve mely jellegzetességeiről ismerhetőek fel. Erre próbált rájönni Jonason, Jones és Lyons, akik az ébrenléttel hozták összefüggésbe a pszichopátiát és a manipulációt. Szüleink gyakran mondták fiatalabb korunkban, hogy éjjel semmi jó nem történhet. Úgy látszik, hogy Jonasonék ezt tudományosan is alátámasztották. Kimutatták, hogy az éjjeli baglyok nagyobb eséllyel mutatják a sötét triász személyiségjegyeit, mint a “pacsirták”. Szerintük az ilyen tulajdonságok adaptívak lehetnek az éjszakai élet világában. Ezt a megfigyelést támasztja alá az a tényező is, hogy mind a szexuális, mind a bűnözői tevékenység éjszaka éri el a legmagasabb szintet. Jonasonék szerint ezeknek a személyeknek éjszaka jobbak a kognitív funkciói, képesek szembe szállni a bűnüldözési szervekkel és kisebb eséllyel buknak le, mivel ebben a napszakban ők mozognak otthonosabban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éjszaka csak pszichopatákkal találkozhatunk. Rengetegen ezekben az órákban tudnak a legjobban teljesíteni a munkában, gondoljunk csak azokra a névtelen hősökre, akik az éjszaki műszakot viszik, amíg mi alszunk. Jonasonék szerint a kulcs, hogy észrevegyük, az emberek milyen típusú tevékenységeket végeznek éjszaka. Éppen isznak egy kocsmában, vagy tanulnak a könyvtárban. Dolgoznak az irodában, vagy sétálnak az utcán. Ebben az esetben tényleg igaz, hogy a cselekedetek fontosabbak a szavaknál.