A vágy, ami távolságban születik

A belga származású pszichoterapeuta, Esther Perel munkája során azzal foglalkozik, milyen feszültség húzódik a kapcsolatokban a biztonság iránti igényünk (szeretet, összetartozás, közelség) és szabadság iránti igényünk (erotikus vágy, kaland, távolság) között. Véleménye szerint mindkettőre szükségünk van, de vajon miért fontosak ezek a hosszú távú vonzalom megtartásában?

A szeretettség igényünk alapvető emberi szükségletünk, és amint kapcsolatba kerülünk valakivel, felemelő érzés megtapasztalni annak pozitívumait. Egyre inkább magunkénak akarjuk ezt a jó érzést, talán magát a másik személyt is. Mind nagyobb energiákat fektetünk bele a párkapcsolat működésébe és fenntartásába: például ajándékozunk, ötletes programokat találunk ki, szépítkezünk, szívességek százait megtesszük a párunk kedvéért. Ilyenkor a vágy mindkét félben erősen tud lángolni, és nem csak amiatt, mert minden új. Az újdonságnál többről van szó: ott van a kockázat, a veszély érzése, a bizonytalanságé, a váratlan meglepetésé, vagyis a kaland felemelő, elsöprő ereje, hogy bármi történhet! Nem kizárólag szexuális vonzalomról, Perel magáról az „akarom” érzéséről beszél, amikor a személy szabadon kifejezheti a vágyait valaki felé.

Megbízható befektetés

Ahogy kezdünk összeszokni, megjelenik a mélyről jövő biztonság iránti igényünk is, amikor a kiszámíthatóság, a megbízhatóság válik fontossá. Állandóságot szeretnénk az életünkbe, megtartani a jót. Ez az igényünk már az otthon fogalmához kötődik, és természetes, hogy megjelenik – előbb vagy utóbb. Minél többet fektetünk bele, annál sérülékenyebbé is válunk, több a veszítenivalónk is, és ezt szeretnénk stabilitással biztosítani. Ekkor azonban hajlamosak vagyunk elzárkózni az új lehetőségektől is. Féltjük a biztonságot, félünk, hogy elrontunk valamit, és inkább magunkénak akarjuk tudni azt, amit már „megszereztünk”.

A kapcsolatban létező vágy ekkor kerülhet válságba: amikor birtokolni akarunk.

Innentől indulnak el a szeretett másikban a korlátozottság feszítő érzései. Lehetséges, hogy az egyik fél nehezebben viseli el a bizonytalanságot, inkább nem kockáztat nyitni és megismerni, ragaszkodik a jól beválthoz. Ekkor azonban a társ új oldalait nem tudja felfedezni, ő pedig nem mutat újabb rétegeket a személyiségéből – hiszen nem is ösztönzik egymást erre. Lehet, hogy évek múltán úgy gondoljuk, már kívül-belül kiismertük a párunkat, de ez inkább illúziónak mondható, mintsem igazságnak. Mindig van az egyénnek olyan rétege, melyet még nem tárt fel.

Szabad elengedés

Esther Perel párokkal interjúzott azzal kapcsolatosan, mikor találják vonzónak a társukat. A válaszok három témakör köré csoportosultak: amikor távol vannak és újra találkoznak, amikor a kedvesük valami olyasmit csinál, amit nagyon szeret, „elemében van”, illetve ha valami meglepetésszerű újdonság történik velük. Összességében tehát a vágynak valamiféle távolságra van szüksége ahhoz, hogy újra és újra megszülethessen. Láthatjuk, hogy itt húzódik egy paradoxon, hiszen egyfelől intimitást szeretnénk, másrészt a (szexuális) vágy létrejöttéhez szabadság és bizonytalanság is szükséges. A párok közti hosszú távú vonzalom megőrzéséről könyvek sokasága született már, ezzel együtt több összetevője, nehézsége és megoldási lehetősége is van. A fent említett tényezők egyensúlyozása egy a sok közül.

Őszinte vágyak

Azért, hogy az igényeinket ne elfojtani, hanem megértetni próbáljuk a másikkal, nyíltságra van szükség, az őszinteség viszont időnként nehéz tud lenni. Egyrészt az, hogy én ki tudjam mondani, másrészt viszont, hogy el is tudjam fogadni, hogy a párom éppen így érzi magát, valami másra van szüksége, vagy éppen ez a fantáziája. Ha azt mondjuk, amit a partnerünk hallani szeretne, valójában becsapjuk őt és saját magunkat is. Ám képzeljük csak el, hosszú távon mennyivel többet nyerünk, ha kimondhatjuk kölcsönösen, amit valóban gondolunk és érzünk! Ezáltal egy mély szövetség megalakulására adunk esélyt. Bátorítsuk a társunkat abban, amit szeret csinálni, adjunk számára teret, és mindezek után nagyobb vonzalommal közeledhetünk újra és újra egymáshoz.