Nézünk, gyakran mégsem látunk: így hat figyelmünkre a mobiltelefon-használat

„Hogy nem vettem észre? Hiszen itt volt az orrom előtt" – hangzanak el sokszor a mondatok a mindennapjaink során. Az élet velejárója, hogy nem vagyunk képesek minden körülöttünk lévő inger befogadására és tudatosítására, amihez a mobiltelefonunk használata is nagyban hozzájárul. Talán eddig nem foglakoztatott minket a téma, de tegyük fel a kérdést magunknak: tényleg képesek vagyunk telefonozás közben minden fontos információt érzékelni, ami körülvesz minket? Mint kiderült, a kérdésre a válasz gyakran: nem.

Figyelmünk kapacitása – ahogy ezt mindenki tapasztalta már élete során – véges. Megpróbálunk a mindennapjainkban 100%-ban koncentrálni a munkánkra, szeretteinkre, hobbijainkra, de van, hogy ez nem mindig sikerül. Kognitív rendszerünk egyik fontos képessége, hogy környezetünk bizonyos elemeire figyelve hajlamosak vagyunk más érzékszervi ingereket figyelmen kívül hagyni. Melyikünkkel ne történt volna meg, hogy ott volt valami az orrunk előtt, mégsem vettük észre azt. Később, amikor megtaláltuk, ledöbbenve konstatáltuk, hogy az agyunk biztosan szórakozik velünk: 

hogy nem vettük észre azt, ami egyértelműen a szemünk előtt volt?

Ez a jelenség mindennapos, és sokszor észre sem vesszük, mennyiszer mutatkozik meg az életünk során. Események és impulzusok százai vesznek minket körül, melyek közül van, amit figyelemmel kísérünk, és van, amelyiket nem. Ez a szelekció a kulcsa az aktív figyelmünknek, annak, hogy képesek legyünk egy számunkra fontos dologra koncentrálni, figyelmen kívül hagyva olyan ingereket, melyek kevésbé fontosak. Ezt a jelenséget nevezzük nemfigyelési vakságnak. 

Most álljunk meg egy percre, és gondolkodjunk el a következőn: mennyi időt töltünk el egy átlagos napon a telefonunk aktív társaságában? Egy gyors e-mail a főnöknek, párperces Instagram-pörgetés kávészünet közben, két hír elolvasása, míg a metró A-ból B-be szállít minket. Legyen az céltalan telefonnyomkodás vagy fontos elintéznivaló, telefonunk egy világra aggatott szűrőként fogható fel: míg mi az eszközzel foglalkozunk, a világ elszalad mellettünk. De vajon mennyire? A kérdés mára egyre fontosabb, a pszichológia pedig igyekszik erre is választ adni. 

A mobiltelefon-használat és a nemfigyelési vakság kapcsolata 

Egy ismert vizsgálatban Hyman és munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen körülmények között hagynak figyelmen kívül az utcán sétáló emberek egy szokatlan jelenséget, egy egykerekű biciklin közlekedő bohócot. A vizsgálat során négy csoportra osztották a vizsgálati személyeket annak függvényében, hogy milyen kritériumok mellett sétáltak az utcán: a személyek között megkülönböztettek telefonáló, zenét hallgató, elektronikai eszköz nélkül gyalogló és párban sétáló személyeket. A vizsgálat során többek között fény derült arra, hogy a telefonáló emberek lényegesen lassabban sétálnak, valamint kevésbé veszik észre a környezetükben lévő embereket. Az igazán szembetűnő különbséget viszont az a kérdés fedte fel, hogy vajon egy igencsak szembetűnő jelenség, mint egy monocikliző bohóc, mennyire bír figyelemfelkeltő hatással. Az eredmények megdöbbentők voltak: a telefonáló személyek mindössze 25 %-a vette észre a bohócot, míg minden más csoportban ez az arány 50% felett volt.

Az olvasóban persze talán felmerül egy gondolat: nem sokszor esik meg, hogy egy egykerekű biciklin ülő bohócot lát – avagy nem lát – az utcán. A telefonhasználat okozta nemfigyelési vakság azonban nem válogat, a kutatók megvizsgálták a jelenséget több életszerű példa segítségével is.

A szituáció bizonyára mindannyiunkkal megesett már: a napi események átgondolása közben sokszor nem figyelünk a jelzőlámpára a zebra előtt, mégis megállunk, amikor pirosat mutat. Így van ez vajon akkor is, ha közben telefonálunk? Kutatók egy csoportja vizsgálatukban zenét hallgató, telefonozó és elektronikus eszközök nélkül sétáló vizsgálati személyeket különböztettek meg. A vizsgálat előkészítése során egy jelzőtáblát helyeztek egy forgalmas járdára, egyfajta akadályt képezve az egyenes haladásban. A megfigyelők feljegyezték az akadály kikerülését a csoportok között, majd megkérdezték őket arról, hogy volt-e valami akadály, amit ki kellett kerülniük sétálás közben. A kapott eredmények alapján a telefonáló személyek kevésbé voltak tudatában a járdán lévő akadály megjelenésében, valamint – bár kikerülték a táblát – az irányváltoztatás is szignifikánsan közelebb történt a táblához, mint a másik két csoportnál. Az eredmények azt mutatják, hogy

a mobiltelefon-használat mind a tudatosságra, mind a viselkedésünk feletti kontrollra hatással van.   

Ha már közlekedésről van szó, a nemfigyelési vakság gyakran sokkal jobban megmutatkozik autóvezetés közben is, mint ahogy gondolnánk. Bár a média és a környezetünkben lévők is figyelmeztetnek minket a vezetés közbeni mobiltelefon-használat veszélyeire, a „csak egy gyors telefon, figyelek közben” gondolatok hatására mégis néha automatikusan a telefonunkhoz nyúlunk.

A vezetés közbeni figyelmetlenség számos kutató által vizsgált terület, mely vizsgálatok segítségével többek között azt szeretnék felmérni, hogy a telefonhasználat milyen mértékű hatást gyakorol. Egy 2007-es felmérésben szimulátor segítségével vizsgálták a gépkocsivezetők figyelmét. A szerzők a vizsgálat során egy, a szemmozgás és fixáció követésére alkalmas berendezést használtak, és arra jutottak, hogy 

bár a személyek nézték a szimulátorban kapott vezetési környezetet, bizonyos ingereket telefonálás közben mégsem láttak. 

Az eredmények azt mutatják, hogy a telefonhasználat negatív hatással van a vezetési teljesítményünkre: miközben telefonon beszélünk, hajlamosabbak vagyunk figyelmen kívül hagyni bizonyos forgalmi jeleket, vagy ha észrevesszük azokat, lassabban reagálunk rájuk. A telefonálás negatív hatásai akkor is szembetűnők továbbá, amikor az előttünk lévő autó fékezésbe kezd: a kutatók egy 2003-as vizsgálatban azt találták, hogy a telefonbeszélgetés hátráltatja a vezetők reakcióját az előttük lévő autó fékezésére.

Az ismertetett vizsgálatok mellett számos, más kontextusba ágyazott helyzetet fel lehetne sorolni, akár a saját életünk mozzanataiból is. A kutatások és tapasztalataink tárháza a mobiltelefon-használat figyelmünkre gyakorolt hatásáról végtelen, az üzenet azonban közös: figyelmünk úgy lankad használat közben, hogy sokszor még csak tudatában sem vagyunk ennek. Emlékeztessük magunkat a mobiltelefonok metaforikus szűrő funkciójára a mindennapjaink során, hogy a világ ne szaladjon el mellettünk – gyorsan és gyakran észrevétlenül!