A mentális zavarok közé sorolta a játékfüggőséget az Egészségügyi Világszervezet. A most közzétett dokumentum szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék „elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben”. Néhány országban a játékfüggőséget már a jelentős közegészségügyi problémák közé sorolják. Hogyan próbálnak megküzdeni az új mentális zavarral az egyes országok? Mit mond a témáról az Oxfordi Egyetem frissen közölt tanulmánya? Cikkünkből ez is kiderül.
A mentális zavarok közé sorolta a játékfüggőséget az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – adta hírül a BBC News kedden. A nemzetközi szervezet 11. alkalommal adja ki a betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listáját, ebben először veszi fel a mentális betegségek listájára a játékfüggőséget.
A most közzétett dokumentumtervezet szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék
„elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben”.
Néhány országban a játékfüggőséget már a jelentős közegészségügyi problémák közé sorolják. Több országban, köztük az Egyesült Királyságban is, működnek olyan magánklinikák, ahol kezelik ezt a függőséget.
A WHO utoljára 1992-ben adta ki az ICD-listát, az új útmutató várhatóan még idén megjelenik. Az útmutató leírja a betegségek kódjait, jeleit, szimptómáit. A dokumentumot orvosok és kutatók használják a betegségek nyomon követéséhez és diagnosztizálásához.
A dokumentumtervezet szerint a játékfüggőség egyéves időtartam alatt felismerhető, diagnosztizálható, de súlyosabb esetekben ennél hamarabb is felállítható a diagnózis.
A londoni Nightingale kórház specialistája, aki technikai függőségekkel foglakozik, üdvözölte a WHO döntését a játékfüggőség felvételéről. Mint mondta, ez azért is fontos, mivel így nagyobb lehetőség nyílik a speciális kezelésekre, és ez az állapot valóban komoly egészségügyi problémaként kerül a térképre.
Ugyanakkor hozzátette: személy szerint azokkal szimpatizál, akik szerint nem szükséges orvosi esetként kezelni a játékfüggőket, mivel ez összezavarhatja azokat a szülőket, akiknek a gyermeke esetleg csak szeret a videojátékokkal játszani. Mint hozzátette,
évente 50 új digitális függő esetével találkozik.
Az alapján sorolja az esetet a súlyos kategóriába, hogy a játékszenvedély mennyire befolyásolja a páciens olyan alapvető szükségleteit, mint az alvás, evés, társasági élet és tanulás. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a függőség uralja-e a páciens gondolkodását és elfoglaltságait.
Sok pszichiáter a játékfüggőség diagnosztizálásához a mentális zavarokkal foglalkozó, 2013-ban kiadott kézikönyvet használja, amely az internetes játékfüggőséget a „további tanulmányozásra váró állapotként” határozza meg, tehát ezt az állapotot nem ismeri el hivatalosan betegségként.
Számos ország próbál megküzdeni a problémával. Dél-Koreában például egy új törvény megtiltja, hogy 16 éven aluliak éjfél és reggel 6 óra között online játékokat játszhassanak. Japánban a játékkal eltöltött bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost, Kínában pedig a Tencent internetszolgáltató korlátozza a gyerekek számára a legnépszerűbb játékokkal eltölthető időt.
Az Oxfordi Egyetem egy új tanulmánya szerint miközben a gyerekek sok időt töltenek a képernyők előtt, általában sikerül digitális tapasztalataikat összeegyeztetni mindennapi életükkel. A kutatás azt is megállapította, hogy a
8-18 éves korosztályban a fiúk többet videojátékoznak, mint a lányok.
„Az emberek általában azt hiszik, hogy a gyerekek technológiafüggők, és minden percüket azzal is töltik, minden más tevékenységet kizárva, pedig egész más a helyzet. Kutatásaink szerint használják a technológiát, esetenként más tevékenységeket is támogatnak vele, például a házi feladat megírását. Akárcsak a felnőttek, a digitális technika használatát egész napra kiterjesztik, miközben más dolgokkal is foglalkoznak” – foglalta össze Killian Mullan, a tanulmány egyik szerzője.
