A zord külső érzékeny lelket takar – amit eddig nem tudtunk a küzdősportolókról

Tomboló, izzadt, véresre vert emberek még tovább verik egymást egy elkerített részen. Általában ezt vesszük észre a durvább küzdősportokból, mint a boksz, a pusztakezes boksz, a ketrecharc és társaik. A küzdő felek átszellemülten rohannak az újabb pofonjaikért, a tömeg meg hangosan biztatja őket. Azonban ez csak a felszín, ha mögé akarunk nézni, felettébb izgalmas pszichológiai rétegeire bukkanhatunk a verekedés sportjainak.

Mint a legtöbb sportnak, a küzdősportoknak is személyiségformáló hatása van. Ilyen az önbizalom és autonómia-érzés növekedése, vagy a szorongás és depresszió csökkenése. A sok edzés fejleszti a kitartást és az akaraterőt, a vereségek az alázatot. Gondoljunk bele, mekkora önuralom és kontroll kell ahhoz, amikor a felek már jó pár sebesülést begyűjtöttek a ringben, mégis folytatják a harcot! Milyen gyorsan kell reagálniuk, pillanatnyi idejük van csak félrehajolni az ütések elől, hogy felmérjék a helyzetet, és sikeresen védekezzenek! Mindezek csak kiragadott elemek, a továbbiakban bővebben is kifejtjük egy-egy aspektusát a sportnak.

Táplálkozás

Bizonyos sportok űzőinél gyakoribb az evészavarok előfordulása, mint mások esetében. Ilyen például a torna, a műkorcsolya vagy a balett, vagyis az esztétikus sportok, ahol a teljesítmény mellett bizony a kinézet is nagy hangsúlyt kap. A másik, ebből a szempontból leginkább veszélyeztetett ágazatot pedig azok a sportok képezik, ahol súlycsoportokra vannak osztva a versenyzők, így időnként „bele kell fogyni” adott esetben egy-egy kategóriába az indulónak, hogy relatíve jobb eredményt érhessen el. Ilyen még a súlyemelés például, és persze ilyenek a küzdő sportok, hiszen nagyon fontos, hogy az egymás ellen küzdő felek azonos súlycsoportba tartozzanak.

Kutatások szerint ezekben a sportokban a leggyakoribb az úgynevezett rapid, vagy hirtelen súlyvesztés. A gyors fogyásnak semmiképp nincs jó hatása, se a testre, se a lélekre. Kifejezetten egészségtelennek mondható, hiszen a gyors fogyást általában nagyfokú vízvesztés jellemzi, megterheli a szervezetet, nem beszélve arról, hogy amint visszaáll a táplálkozás, az elvesztett tömeg nagyon hamar vissza is tér az egyénhez. Emellett fontos pszichológiai tüneteket is megállapítottak szakemberek a rapid fogyásnál, ilyen

a depresszió, a dühkezelési problémák, a rövid távú memória romlása, vagy az önbecsülés és a koncentráció csökkenése.

Mivel a küzdősportot űzőknek szinte folyamatosan figyelniük kell az étkezésükre és kalória-bevitelükre, az állandó szabályozás miatt sokuk néha elveszti a kontrollt a táplálkozása felett, főleg versenyek után, amikor kicsit lazul a rendszer, és nem kell súlycsoportba tartoznia éppen. Az állandó figyelem a kalóriákra így könnyen evészavart okoz ezeknél a sportolóknál, főleg nőknél gyakoribb, illetve minél magasabb szinten versenyzik valaki, annál valószínűbb a kialakulása.

Érzelmi intelligencia

Meglepő, de egyes kutatások szerint

a birkózóknak, ökölvívóknak és ketrecharcosoknak igen magas az érzelmi intelligenciájuk.

Hogy miért? Képzeljünk magunk elég egy ugató kutyát, megrémült macskát, vagy bármilyen támadó állatot! Ezek az állatok ösztönösen felborzolják a szőrüket, tollukat, tüskéjüket, vagy amilyük van, hogy nagyobbnak, és így fölényesebbnek, veszélyesebbnek mutassák magukat, hátha megfélemlítik ellenfelüket. Az emberek esetében pont ugyanígy van, mielőtt támadásba lendülnek, nagyobbnak próbálnak tűnni. Bevett taktika például boksz versenyeken, hogy ugrálva páros karkörzéseket végeznek bemelegítéskor, mert így nagyobbnak tűnnek a versenyzők.

Ebből kifolyólag érthető, miért van szükségük a küzdősportolóknak magas érzelmi intelligenciára. Egyrészt ellenfelük (akár megtévesztő) jelzéseit minél helyesebben kell értelmezniük, akár tudattalanul is, hogy ne féljenek jobban a szükségesnél, ami akár ronthat a teljesítményükön, ha leblokkolnak. Másrészt nekik maguknak is a helyzetnek megfelelő jeleket érdemes küldeniük magukról, amivel ráijeszthetnek ellenfelükre.

Egy kutatásban azt találták, hogy a bokszolók a judósokhoz és a nem sportolókhoz viszonyítva is magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Jobban képesek értelmezni saját és mások érzelmeit, illetve hatékonyabban tudják szabályozni azokat. Egyébként mindezekben a judósok is magasabb pontot értek el a nem sportolóknál. Egy másik kutatásban

magasabb asszertivitás, rugalmasság és önszabályozás szintet állapítottak meg küzdősportolóknál.

Ezek az eredmények jól mutatják tehát, hogy a magukat ridegnek és kőkeménynek mutató bokszolók valójában olyan magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, amivel mi is csak szeretnénk.

Agresszió

Gyakori az agresszió kérdésköre a küzdősportok esetében. A vélekedések egymásnak ellentmondanak abban, hogy a sport művelése gerjeszti, vagy pedig elvezeti az agressziót, így csökkentve annak szintjét a mindennapi életben. Több kutatás eredménye szerint például a küzdősportolóknak alacsonyabb volt az agresszivitás-szintje, mint nem sportoló társaiknak. Más kutatások a harcművészetekkel vetették össze, és azt találták, hogy ahhoz képest viszont küzdősportolóknak magasabb az ellenségesség és agresszivitás szintje. Bár sport lévén a küzdősport is jó hatással van az emberre, hozzá kell tennünk, hogy a harcművészetekhez gyakran társul a meditáció gyakorlása, illetve a magasabb önszabályozás gyakorlása, így nem véletlen, hogy ők a legkevésbé agresszívak.

Az érzelmi intelligencia vonalon is el lehet indulnunk ebben a kérdésben is, hiszen, ha magasabb az érzelmi intelligenciájuk, jobban tudják detektálni és szabályozni az érzelmeiket az atléták, így az agressziójukat is. Egy másik elmélet szerint pedig az arousal szinttel függ össze szorosan a kérdés. A Yerkes és Dodson féle aktivitás szint-görbe szerint a teljesítmény a görbe közepén a legnagyobb, tehát se a túl alacsony, se a túl magas arousal szint nem vezet a legjobb teljesítményhez. Márpedig az agresszió mindenképpen megemeli a feszültséget a versenyzőben, így az arousal szintjét is, ami egy bizonyos érték után már nem jó, ha emelkedik, így úgymond nem annyira „éri meg” nekik agresszívnak lenni. Végezetül pedig azt is fontos megemlíteni, hogy bár a küzdősportok tűnnek a legagresszívabb sportoknak, mivel egymás elagyabugyálása a cél, mégis a statisztikák szerint más, akár csapatsportokban több és nagyobb sérüléseket okoz az agresszió, mivel ott nincs szabály igazán annak elvezetésére.