Képzeljünk el egy gyermeket, aki könnyen elkalandozik, akinek nehézséget okoz megvárni, míg a másik befejezi a mondandóját, aki állandóan „pörög”, aki képtelen huzamosabb ideig egy helyben maradni, és aki úgy tűnik, sosem fárad el. Ezekből kiindulva a sportolás és a rendszeres testmozgás, az, hogy ezt a rengeteg plusz energiát felhasználja valahol, remek gondolat. Beszámolókból és kutatásokból azonban jól látni, hogy ezeknek a gyermekeknek/fiataloknak és akár felnőtteknek a teljesítés mégis nagy kihívást jelent tüneteik miatt.
Az ADHD, hosszabb nevén figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (hiperkinetikus zavar) hátterében az idegrendszer nem megfelelő működése áll. Ezen belül is a prefrontális kéreg (agyunk ezen része felel a szervezett cselekedetekért és gondolatokért, a figyelem koncentrálásáért), a bazális ganglionok, valamint a dopamin (ADHD-val rendelkezőknél csökkent a dopamintermelés) és noradrenalin rendszer szerepe bizonyított.
A zavarnak három központi tünete van: hiperaktivitás, figyelemzavar és impulzivitás. Hogy felállíthassuk a diagnózist, e három területen a szükséges minimális számú tüneteket legalább 6 hónapig, két különböző helyzetben (például: otthon, iskolában/munkahelyen) produkálnia kell a kliensnek. Illetve az sem hagyható figyelmen kívül, hogy funkcióromlást kell, hogy eredményezzenek a tünetek az egyénnél. Fontos megjegyezni, hogy ez az egyik leggyakoribb gyermekkori kórkép, amely az esetek felében – ugyan csökkent tünetekkel – de folytatódik felnőttkorban is.
Miben különbözik egy ADHD-s gyermek a többiektől sportolás tekintetében?
Egy figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral küzdő gyermek nagyobb valószínűséggel fog egyéni sportágba belekezdeni (vagy arra váltani) a csapatsportok helyett. A legtöbb ADHD-s sportoló sokszor cseréli edzőjét, a csapatot, vagy magát a sportágat is. Kutatások bebizonyították, hogy csapatsportban csapattársaik nehezen tolerálják és nem tartják együttműködőnek az ilyen személyeket.
Éppen ezeknek a véleményeknek a gyökerét találta meg egy kutatópáros. Kutatásuk eredményeként kiderült mi az, ami ADHD-s gyermekekre jellemző sportolás közben, és mik azok, amik implikálni fogják a negatív véleményezést:
agresszivitásukból kifolyólag több sérülés
szabálykövetés nehézségei
érzelmeiket jobban megélik, illetve ki is fejezik győzelem és vereség esetén
Bármely sportban történő megfelelő teljesítményük a figyelemhiány/figyelemzavar miatt azonban erősen nehezített. 2014-ben publikáltak egy kutatást, ahol beszámolókat emeltek be ADHD-s sportoló fiataloktól, akik arról nyilatkoztak, mennyire megnehezíti dolgukat a figyelemzavar. Akármennyi energiát és munkát tesznek bele az edzésekbe és a felkészülésbe a töredéke mutatkozik csak meg eredményekben. A beszámolók szerint sokszor nem tudnak az edzőre figyelni, gyorsan elveszítik fókuszukat.
A sport azonban nagy segítség is lehet!
A fentiekben azt ismertettük, milyen nehézségek elé állít a zavar, ám a sport sok segítséget is tud adni ADHD-s gyermekeknek.
- Az érintett személyek nagy részének a tünetek miatt károsodnak szociális- és kortárskapcsolataik, azonban beszámolók alapján kiderült, hogy az a tudat és érzés, hogy az egy csapatban sportolók egy körbe tartoznak, azonos érdeklődéssel rendelkeznek és maga az együtt sportolás összehozza őket és könnyebben szereznek barátokat ők is.
- Segít levezetni a feszültséget, a felgyülemlett energiát. Sőt, az élet más területein (magánélet, iskola) segít fókuszálni és megtartani a figyelmet.
- Egy támogató és segítő edző ösztönző lehet a sport folytatása tekintetében, míg egy könnyen haragba jövő edző nem sok segítséget nyújt az ADHD-s sportolóknak.
Mindegy milyen sport? Van, ami kifejezetten jobb, mint a többi?
Ahogyan az fentebb olvashattuk, az egyéni sportok művelése jobb választás, mint a csapatsportoké. Ekkor nagyobb figyelmet kap az egyén, és csak az ő teljesítményére vetül a fókusz. Ilyen sportok például a vívás, az úszás és a tenisz is.
Az ADHD-s gyermekek a hiperaktivitás és a figyelemzavar mellett egyben impulzívak is, ehhez társulhat például az indulatok kordában tartásának nehézsége. Éppen ezért a küzdősportok művelése egy jó választás lehet (leginkább a karate). Az ilyen jellegű sportokkal a gyermek megtanulja levezetni impulzív megnyilvánulásait oly módon, amely nem kelt feszültséget a környezetében, ezzel kontrollt tanulva maga és indulatai felett. Végezetül fontos hangsúlyoznunk, hogy nagy segítség és a gyermek, valamint a gyermek-edző szempontjából egyben könnyebbség is lehet a munkában, illetve a kommunikációban, ha az edző tud a gyermek zavaráról.
Felhasznált irodalmak:
Alexander, J. L. (1990). Hyperactive Children: Which Sports Have the Right Stuff? The Physician and Sportsmedicine. 18(4), 105-108.
Johnson, R. C., Rosén, L.A. (2000). Sports behavior of ADHD children. Journal of Attention Disorders. 4(3), 150-160.
Lee, H., Dunn, J. C., Holt, N. L.. (2014) Youth Sport Experiences of Individuals With Attention Deficit/Hyperactivity Disorder. Adapted Physical Activity Quarterly. 31, 343-361.
További forrás itt.