Adott egy kisgyerek, aki egyfolytában izeg-mozog, fészkelődik, nem tud megülni a helyén. Sokat beszél, félbeszakítja társait, akár a tanárát is. Tele van energiával, amelyet sportolóként nagyon jól ki tud használni, mégis egy kicsit nehezebb vele, mint a többiekkel. Mit tehet ilyenkor az edző? Mire figyeljen oda, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni a sportolójából?
Egy korábbi cikkünkben már megismerkedtünk az ADHD-val mint kórképpel, illetve bemutattuk, hogy milyen pozitív hatással lehet a sportolás a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő gyermekekre.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, azaz az ADHD az agyi figyelemközpont működési zavara. Legfőbb tünetei közé tartozik a hiperaktivitás, az impulzivitás, valamint a figyelem fenntartásának nehézsége, vagy ezek különböző arányú kombinációja. Fontos tudni, hogy az ADHD nem jár sem testi sem szellemi károsodással, sőt
a legtöbb ADHD-s gyerek kiemelkedő képességekkel bír valamely területen.
Számos sportoló eredménye is alátámasztja, hogy a hiperaktivitás a sport és a kimagasló teljesítmény eléréséhez az egyik „legalkalmasabb” tulajdonságokat tartalmazó állapot.
De hogyan tudja ezt egy edző kihozni az ADHD-s gyermekből?
A legtöbb szülő nehezen osztja meg a pedagógusokkal, edzőkkel gyermekének problémáját. Számukra ez érzékeny téma lehet – nem szeretnék, hogy előítéletesek legyenek velük szemben, esetleg megcímkézzék őket. Kiküszöbölhető ez a probléma azzal, ha az edző a szezon kezdetekor minden szülővel kitöltet egy kérdőívet a jövendőbeli sportolókról. A pedagógiában is használatos anamnézislaphoz hasonlóan kerüljön bele minden fontos információ az általános adatokon át egészen az egészségi-, illetve a különleges figyelmet, bánásmódot igénylő állapotig.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő gyerekek frusztrációjuk és alacsony toleranciaszintjük miatt gyakran nehézségekbe ütköznek, ha előre kell gondolkodniuk, és utasításokat kell követniük. Az edzők sokszor tapasztalják, hogy a gyermek már az óra megkezdése előtt játszani szeretne, anélkül, hogy az adott foglalkozás tudásanyagát elsajátította volna. Az edzéseket éppen ezért érdemes minél pontosabban megtervezni és átgondolni.
Tippek edzőknek
- Az edzések ne legyenek túl hosszúak, és legyen óra a falon. Az ADHD-s gyermekek csak bizonyos ideig képesek kontrollálni a viselkedésüket – ezt segítheti, ha látják, mennyi idő van még hátra az órából.
- Végeztessünk változatos gyakorlatokat. Próbáljunk meg elszakadni a hagyományos bemelegítéstől, a megszokott mozgássoroktól. A sokféle feladattal nemcsak a sportolók figyelmét és koncentrációját tarthatjuk fent, hanem elkerülhetjük, hogy fárasztóvá, unalmassá váljon az edzés. A gyakorlatokkal ne töltsünk 15 percnél többet.
- Az utasítások legyen rövidek, világosak. A hosszú magyarázatok esetén nagyobb az esély, hogy a gyermekek elvesztik a türelmüket, és nem figyelnek oda a mondandónkra.
- Használjuk a technikai lehetőségeket. Egy új taktika vagy támadó/védekező stratégia bemutatásakor gyakran ragaszkodunk a szóbeli vagy rajzos magyarázathoz, amely könnyen egyhangúvá válhat. A megbeszéléseken helyette alkalmazzunk projektoros, videós bemutatást, ami az ADHD-s sportolók figyelmét is jobban leköti.
- Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyermek megértette az utasításunkat. Kétségek esetén érdemes elismételtetni vele, hogy mi is az amit kérünk tőle.
- Használjunk azonnali pozitív megerősítést. Figyeljünk sportolóinkra, és ha valamit helyesen csinálnak, dicsérjük meg őket. A visszajelzés segít fenntartani a fókuszált figyelmet és a motivációt, valamint növeli az elkötelezettséget és az önbizalmat is.
- Kommunikáljunk a szülőkkel. Ők azok, akik a legjobban ismerik gyermekeik erősségeit, gyengeségeit; ők tudják, milyen motiváció a legalkalmasabb számukra.
- Ne szégyelljünk segítséget kérni másoktól. Minél többen foglalkoznak a gyerekekkel, annál szervezettebb edzéseket tudunk tartani.
Az utolsó és egyben kiemelt fontosságú szempont a biztonság kérdésköre. Nemrégiben megjelent kutatások bizonyítják, hogy az ADHD-s gyermekek érzékenyebbek az agyrázkódás fizikai, érzelmi és kognitív utóhatásaira. Ilyen esetben jelentkezhet fejfájás, szédülés, hányinger, fokozott ingerlékenység és szorongás, valamint a figyelmet, az információáramlás gyorsaságát, a tanulási képességeket és a memória szintjét befolyásoló kognitív deficit. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros gyerekek esetében az agyrázkódásos tünetek elmúlása a megszokott 2-12 héttől eltérően hosszabbra nyúlhat.
Fontos, hogy a sportszakemberek széles körű tudással rendelkezzenek, ismerjék a sportolóik erősségeit és gyengeségeit. Informálódjanak a velük szembekerülő problémákról, készüljenek fel, hogy milyen viselkedési zavarokkal találkozhatnak. A megfelelő tudás birtokában az edző képes létrehozni egy olyan környezetet, melyben hatékonyabban és egyszerűbben lehet kezelni a nehézségeket.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
