Miért van az, hogy valaki különösebben kiemelkedő teljesítmény nélkül sikeressé válik, míg a másik, hasonlóan jó szakember sosem fut be? Azaz miben rejlik a siker kulcsa a különböző szakmákban? Erre a kérdésre kereste a választ Barabási Albert-László hálózatkutató. Könyvajánlónk.
Ha a Google keresőjébe beírjuk, hogy „a siker kulcsa”, többféle megoldási alternatívát kapunk arra vonatkozólag, hogy mi lehet a válasz erre a kérdésre. Egyesek szerint
- a motiváció vagy szenvedély,
- a hozzáállás, belső beszéd vagy a boldogság,
- míg mások sikeres emberek mindennapi gyakorlatait sorolják fel, azt remélve, hogy segítséget nyújt a többi embernek elérni hőn áhított célját.
A számtalan találatból arra következtethetünk, hogy az emberi elmét igen hosszú idő óta foglalkoztatja, hogyan is lehet valaki sikeres. Azonban a fenti cikkek sokszor egyéni meglátáson alapulnak, egy véleményen vagy egyetlen kutatás eredményén. Hogyan tudnánk egy olyan olvasmányt találni, ami átfogóan vizsgálja a siker tényezőit? Egyáltalán, hogyan bizonyítható, hogy ki a sikeres? Ha ezt megtaláltuk, hogyan tudnánk meghatározni a siker kulcstényezőit? Erre vállalkozott Barabási Albert-László hálózatkutató-csoportja, akik azt próbálták meg kideríteni, hogy milyen tényezőkben is rejlik a siker titka.
Datálni a sikert
Kezdetben ugyanabba a problémába ütközött ez a kutatócsoport is, mint amibe az összes pszichológiai témájú kutatás: a mérés nehézségébe. Ki mondja meg, hogy nekem mi a siker? Mindannyian mást könyvelünk el sikerként. Számunkra például az is siker lehet, hogy megtanultunk három sakklépéskombinációt. Ugyanez Polgár Juditnak valószínűleg már kevésbé keltené a siker benyomását. Ez a példa a kompetenciaérzés, teljesítményszükséglet személyes megélésére jó példa. A siker megtapasztalása rendkívül fontos az egyén fejlődése érdekében. A kutatásban viszont egy olyan definícióra volt szükség, amely mérhető és használható adatokkal képes szolgálni. Ebben pedig elveszett a siker személyes jellegű értelmezése. A fogalom magyarázata szerint
„a siker az az elismerés, amit attól a közösségtől kapunk, ahová mi magunk is tartozunk.”
Azaz a siker elválaszthatatlan a társas környezettől. Ha belegondolunk, valóban mi is sokszor a többiekhez hasonlítjuk saját magunk sikerét, jó teljesítményünk esetén a főnökünk dicsérete és elismerése is fontos, és akkor tekinthető például egy tudományos munka is sikeresnek, ha azt a tudományos világ észreveszi és cikkek születnek róla.
Itt jön a képbe a hálózatkutatás. A világ elemei, az emberek egymáshoz kapcsolódása – és nem utolsósorban például az agyunk is hálózatként működik. Így ha egy olyan jelenséget tanulmányozunk, amelyben a környezet fontos szerepet játszik, akarva-akaratlan hálózatokkal találkozunk. És mivel a siker egy kollektív dolog – hiszen a fent kifejtettek szerint minden sikerhez a környezet visszajelzése szükséges –, így lehetséges a hálózatkutatás eszközeivel tanulmányozni.
Úgy tűnik, hogy ez a társas jelleg a siker dinamikájában is rendkívül fontos szerepet játszik. A könyv a kortárs művészeteket hozza fel példaként. Egy művész sikere például nagyban azon múlik, hogy milyen galériákba sikerül bejuttatni az alkotását. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a teljesítményt, egy alkotás „jóságát”, minőségét objektív módon nem tudjuk mérni. Ez azt jelenti, hogy sokan gondolják, amikor meglátnak egy festményt, hogy „ehhez hasonlót én is tudnék csinálni”. Az ilyen, nehezen mérhető területeken lépnek életbe a hálózatok. A kutatások szerint a műalkotások értékét nagyban az határozza meg, hogy milyen galériákban állítják ki őket. Ezen intézmények kapcsolatai pedig hálózatot alkotnak. Vannak olyan csomópontok, amelyek sokhoz kapcsolódnak. Ezek a művészvilág legbefolyásosabb intézményei, amelyben a kiállítás diadalt jelent, magasra szökik egy műtárgy értéke. Innen egyenes út vezet a sikerhez, míg más galériákkal való kapcsolat semmit nem jelent a siker szempontjából. Az értéket tehát abszolút a kapcsolati háló határozza meg. Ez a fent említett példa csak egy a könyv elgondolkodtató következtetései közül.
A legátfogóbb eredményekkel akart szolgálni a kutatás, így a lehető legkülönfélébb területek adatait gyűjtötték össze. Az adatokból olyan mintázatok rajzolódtak ki, amelyek úgy tűnt, minden szakterületre érvényesek. Azaz körülbelül az élet összes területén a sikert ugyanaz a dinamika, ugyanazon mechanizmusok határozzák meg. Ezeket nevezi a könyv a siker törvényeinek. A fizika törvényeihez hasonlóan ezek is segítenek megérteni bizonyos jelenségeket. Azt, hogy a sikereinket és kudarcainkat milyen erők irányítják. A fejezetek a siker törvényeinek a megszületését, bizonyító adatait fejtik ki. A fenti eset példa a siker első törvényére, amely szerint „a teljesítmény vonzza a sikert. De ha a siker nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.”
Kiknek ajánljuk?
A képlet talán az elmúlt idők egyik legemészthetőbb tudományos műve. Több tíz oldalnyi hivatkozásjegyzékkel és további forással stílusának köszönhetően egyszerre képes arra, hogy fenntartsa az érdeklődést, és adatokon alapuló, értékes olvasmány legyen. Bizonyíték arra, hogy a tudomány igenis képes olyan eredmények létrehozására, amely a gyakorlati életben is hasznosítható és alkalmazható. Egy alapvetően
pszichológiai jelenséget nem a bevett pszichológiai módszerekkel tanulmányoz
– talán éppen ezért tudott ilyen figyelemfelkeltő, újdonságerejű és hiteles lenni. Aki lazítani akar, ne vegye a kezébe. Aki viszont intellektuális olvasmányt keres, amelyből épülhet az élete különböző területein, annak mindenképpen érdemes forgatnia. A siker törvényei lelepleznek és megdöbbentenek, gondolkodásra késztetnek, inspirálnak egy jövőbeni stratégia felépítéséhez, és egyben magyarázatot is adhatnak eddigi elért eredményeinkre és kudarcainkra. A könyv célja nem a szórakoztatás. Sokkal inkább egy olvasás közben koncentrációt igénylő mű ez, amely – a Mindsethez hasonlóan – közelebb hozza a sokszor elefántcsonttoronyként emlegetett tudományos világot a mindennapi élethez, és mint ilyen, különleges és kiemelkedő a maga nemében.
