Első látásra egymásba szerettek és két éven át órákon át üzengettek egymásnak. Végül a fiú öngyilkosság következtében elhunyt, míg a lány börtönben ül. Hogyan válhat két fiatal első nagy szerelme egy olyan tragikus történetté, melynek következményeit lélegzetvisszafojtva kíséri végig szinte az egész világ? Nézzünk a dolgok mögé!
2017-ben szinte viharként söpörtek végig Michelle Carter nevét említő cikkek az egész világon, akire ma már csak úgy emlékszünk, a lány, aki SMS-ben gyilkolta meg a barátját, Conrad Royt. 2014. július 12-én Conrad kocsiba ült, elvezette azt egy elhagyatott parkolóba, és egy benzinnel működő vízpumpa által szénmonoxiddal töltötte meg az autó utasterét. Érezve a módszer sikerességét, megijedt és kiszállt a kocsiból. Azonnal tárcsázta barátnőjét Michelle-t, aki később azt állította, hogy arra biztatta barátját, fejezze be, amit elkezdett, és üljön vissza a kocsiba. Conrad megtette. Michelle-t három évvel később elítélték gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával, és jelenleg is tölti ítéletét.
Aki valaha átfutott egy, az ügyről szóló cikket, körülbelül ennyi érdemi információt tud kihámozni az esetről. Mivel napi több száz vagy akár több ezer cikket is elérhetővé tesz számunkra az internet, így nem meglepő, hogy sokszor a felszínes információk és mélyebb megállapítások nélküli írásokat is tényként kezeljük. Idén júliusban azonban az HBO kiadta kétrészes dokumentumsorozatát, Szeretlek, most halj meg címmel, amiben nemcsak azt láthatjuk, mi történt a tárgyalóteremben, hanem megismerhetjük közelebbről a két fiatalt, akiknek az elméjébe való betekintés olyan, mintha felülnénk egy hullámvasútra.
Utazás a koponyák körül
Az első és legfontosabb, amit megtudunk, hogy a történet két főszereplője, Conrad Roy és maga Michelle Carter is mentális problémákkal küzdött. Így két olyan fiatal kapcsolatába pillanthatunk be, akik emocionális, mentális és pszichológiai szenvedése mind közrejátszott a végzetes tett kialakulásában és végrehajtásában.
Conrad köztudottan depresszióval küzdött, antidepresszánsokat szedett, és mire elérte a tizennyolc éves kort, már négy öngyilkossági kísérletet követett el, miközben családja széthullott és apja bántalmazta is őt. Több vlog bejegyzésben is messzemenő részletességgel mesél arról, milyen egy ilyen diagnózis szemüvegén keresztül látni a világot, és hogyan lehet a depresszió árnyékában élni a mindennapokat. Nehéz és reményvesztett, aki nap mint nap azon töri a fejét, hogyan könnyebbülhetne meg végre. Első nagy szerelmében azonban nem a racionális és kiegyensúlyozott megtartó és támogató erőt, hanem egy másik elveszett és összezavarodott lelket találta meg.
A média által népszerűség hajhásznak beállított tini lány szerelme öngyilkosságát felhasználva próbált meg közkedveltté válni és barátokat szerezni. Hiszen ki ne akarná megvigasztalni a szerelmét elveszítő tini lányt? Mindebben lehet igazság, mégis Michelle személyiségét jobban megismerve már nem simán fekete és fehér a történet. A média által megteremtett Michelle nem tűnt anorexiásnak, bulimiásnak, nem gondoltuk volna, hogy esténként vagdossa magát az üresség érzése miatt, vagy identitásproblémákkal küzd, sőt a kifejezetten csinos szőke lányról el sem tudtuk volna képzelni, hogy önértékelése és énképe mennyire törékeny, és szinte teljes szociális izolációban él. A dokumentumfilm új színeket festett Michelle palettájára, bár ebben rejlik hiányossága is. Nem esik szó a borderline személyiségzavarról, amely valószínűsíthetően Michelle-t is érinti. Mindeközben a cím is egy tipikus borderline működésmódot, a szélsőséges és instabil kapcsolódást tükrözi: szeretlek – halj meg.
Szerelem a világhálón
Miközben a két fiatal súlyos mentális problémákkal küzdött, az üzeneteik alapján igen bensőséges kapcsolatot ápoltak. Csupán ötször találkoztak annak ellenére, hogy egy órára laktak egymástól, így a fizikai kontakt és az élő szó szinte teljes mértékben hiányzott a viszonyukból.
Az üzenetek alapján kapcsolatuk közel sem volt ideális, sokkal inkább toxikus. Kommunikációjukban az instabil kötődés, sőt sokszor az abuzív, szélsőséges megnyilvánulások is erősen jelen voltak. Conrad többször búcsúzott el véglegesen a lánytól, mintha valóban öngyilkosságot tervezne, majd órákig vagy napokig nem jelentkezett, így Michelle szinte hozzászokott már ehhez a játszmához. Mígnem egy nap a lebeszélés helyett arra eszmélt rá (éppen, mikor gyógyszerezésén változtattak), talán szerelmén tényleg az könnyítene, ha maga mögött hagyná életét.
A mai kor fiataljainak, hasonlóan Conradhoz és Michelle-hez, az internet egy olyan platform, ahol a személyes kapcsolataik nagy részét ápolják és fenntartják. Azonban chatelés során nincs szemkontaktus, nonverbális kommunikáció, így gyakran úgy értelmezzük a kapott üzeneteket, amilyen lelki állapotban, hangulatban vagyunk. Sőt, mivel szinte arctalanul közölhetjük mondandónkat, kevésé gondoljuk végig a közlésünk stílusát, hangnemét, azt pedig végképp kevésbé mérlegeljük, hogy szavaink milyen hatással lehetnek másokra.
Merre billen a mérleg nyelve?
Az ügyet jogi szempontból is minden bizonnyal rengeteg aspektusból lehetne vizsgálni. Talán nincs olyan ügyvéd, sőt laikus sem, aki ne gondolta volna végig ezerszer a bizonyítékok és a vallomások alapján, hogy valóban gyilkosságnak ítélendő telefonon öngyilkosságra buzdítani egy másik személyt. Erre a kérdésre talán sosem lesz egy mindenki által elfogadott válasz, hiszen az immorális és a kriminális között mindig lesz egy vékony határ, amit minden személy, állam, ország máshová helyez.
Azt sem fogjuk soha megtudni, hogy Conrad Michelle nélkül valaha elkövetett volna befejezett öngyilkosságot vagy sem. Azonban azt mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a tetteinknek és szavainknak következményei vannak, még akkor is, ha azok egy chat buborékban kerültek továbbításra.
Mindenképpen elgondolkodtató, hogy üzeneteink hogyan hathatnak egy gondolatot akár régóta érlelő személyre. Ez a tragikus esemény különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a mentális betegségeket nagyon fontos komolyan vennünk és foglalkoznunk velük, hiszen nem feltétlen tinédzserkori lázadás vagy hóbort, hanem sokkal inkább súlyos tünet az, amit látunk. Az egészség nemcsak a testnek, de a léleknek is fontos, ne hagyjuk veszni a gyógyítható lelkeket.
