A jövő elkezdődött. Egyre intelligensebb a mesterséges intelligencia – de ez vajon az emberiség legnagyobb reménysége vagy a pusztulásának oka lesz? Hogy illeszkedhet be az emberek társadalmába? A mesterséges intelligencia evolúciója miben különbözik az élő szervezetek evolúciójától? Csepeli György szociálpszichológus ezekre a kérdésekre keresi a választ a Be Smart Klubban elhangzott, filozofikus előadásában.
A végtelenség bennünk van. A végtelenségnek az az érzése, mely például a Hortobágy pusztaságát látva tölt el minket, megvan belül is: például a nyelvünkben. A nyelv paradoxona, hogy véges számú szókészletből és nyelvtani szabályból végtelen számú mondatot alkothatunk, az egyik nagy kihívása a mesterséges intelligencia fejlesztésének.
Ez a végtelen pedig, ahogy Arkhimédész is tanította, nem felosztható: az olyan kettősségek, mint az élő és az élettelen, lét és nemlét, csupán illúzió. Ezt kaphatjuk vissza a modern technológia fejlődésével is, hiszen itt ezek a kérdések nem számítanak: a kettő egysége az, ami számít.
Az élet megjelenése a bolygónkon egy valóságos csoda, egy elképesztően kicsi valószínűség beteljesülése. Mi az a titok, mely képes volt ezt létrehozni? Az információ megjelenése és az információátadás – érvel Csepeli György. A saját információnk (a génjeink, a túlélés) továbbadása utódaink számára nem más, mint kulcs az élethez. Az evolúció pedig pontosan ezen az információn alapul – nem más ez, mint egy szortírozó algoritmus. A sikeres továbbmehet, míg a sikertelenek eltűnnek az evolúció zsákutcáiban. Azonban semmiképp sem statikus, lezárt folyamatról beszélünk, az evolúció ma is zajlik. Hogy fognak ebbe beilleszkedni a gépek? Ők lennének a következő lépés az ember után?
A gépek evolúciója számtalan vonatkozásban eltér azonban a miénktől. Különösen szociális vonatkozásban: például az embereken erős evolúciós nyomás volt mind a csoporton belüli kooperálásra, mind a csoportok közötti rivalizálásra. Ez vezet az emberekben kiirthatatlanul jelen lévő identitástudathoz is. A mesterséges intelligencia számára azonban ez nem szükségszerűen szempont.
Ahhoz, hogy megértsük a magunk és a gépek helyét, hasznos lehet Daniel Dennett filozófus felosztását áttekintenünk az élőlények intelligenciájáról.
- A darwini lények kompetenciája egyszerűen az információátadás – ezek a véletlen mutációktól eltekintve változatlanok.
- A skinneri lények már képesek az alkalmazkodásra, tanulásra is.
- A popperi lények már képesek az anticipációra, azaz események bejóslására, s ennek függvényében módosítják a viselkedését.
- A gregory lények, akik Richard Gregory után kapták a nevüket, már képesek gondolkodási eszközök kifejlesztésére is, tudatos problémamegoldók.
Kérdés, hogy a gregory lények felett is van-e még „élet”: a mesterséges intelligencia egyfajta szuperintelligenciaként mire lesz majd képes? S vajon inkább segítségünkre lesz, vagy a vesztünket okozza?
Kis mesterségesintelligencia-határozó
Lássuk honnan indult a mesterséges intelligencia, s hol áll most a tudomány?
Az első mesterséges intelligenciák gyakorlatilag speciális feladatú gépek voltak: ezek a masinák képesek például megverni bárkit sakkban, vagy matematikai tételeket bizonyítani, sőt, akár chatelni is. Azonban kevés adattal dolgoznak, mely rugalmatlanná teszi őket, s kevés a memóriájuk is. Így jön létre a jellegzetes, sokszor komikusnak tűnő, ismétlődő viselkedésminta. Ezeknek a gépeknek igen rossz a bizonytalanságkezelésük. Nehezen alkalmazkodnak a változó körülményekhez, csak előre megírt tevékenységekre képesek egy szűk készlet alapján.
A valódi áttörést az evolúciós mesterséges intelligencia létrehozása jelentette. Itt már megjelenik a környezet mintázatainak felismerése, csoportosítása. Az evolúciós mesterséges intelligencia alternatív kimeneteli lehetőségekhez valószínűségeket rendel, s ezek alapján dönt.
Pozitív-e a mérleg?
Kétségtelen: a mesterséges intelligencia rengeteg dolgot jobban és/vagy gyorsabban képes elvégezni, mint mi emberek. A gyógyászatban például elképesztő fejlődést jelenthetne: lehetővé tenni a személyre szabott gyógyítás mindennapossá válását. Az oktatás fejlesztése és a balesetmentes közlekedés szintén két olyan terület, ahol kétségtelen előnnyel járna a hasonló gépek használata. Már ma létezik olyan mesterséges intelligencia, amely képes rutin ügyvédi eseteket megoldani.
Ez azonban át is vezet minket a mesterséges intelligencia árnyoldalához. Hiszen ennek megjelenése, mindennapossá válása állások tömeges megszűnéséhez vezetne. Kockázatokat is rejthet magában, hiszen több mint valószínű, hogy a hadiparban is megjelennének, ki tudja, milyen következményekkel.
S végül a legrettegettebb, sci-fibe illő kilátás: átvehetik-e valaha a hatalmat a gépek? Erre még nincs válaszunk. Elképzelhető, hogy a fölöslegesség érzését, kognitív lepusztulást okoz majd az, ha a gépek átveszik a feladatainkat, ugyanakkor a „paradicsomi állapotok” visszatérése is járhat ezzel.
Mindezen a kockázatok mellett is, a mesterséges intelligenciába érdemes reményt fektetni. Hiszen lehet, hogy korunk legnagyobb problémáit is meg tudná oldani, mint például a klímaváltozást vagy a migrációs válságot. Ezt azonban még nem látjuk át, hogy történhet meg – véli Csepeli György.
