Állat és gyermek jó barát – a kisállattartás pszichés hatásai

„Anyu, nekem mikor lehet egy kisállatom?” – hangzik el a nagy kérdés. A legtöbb család életében eljön az a pont, amikor gyermekünk egy bundás kis pajtás társaságára vágyik. Szülőként gyakran hezitálunk a döntéssel kapcsolatban, hiszen jól tudjuk, mennyi felelősséggel jár egy élőlényről való gondoskodás. Ugyanakkor rengeteg pozitív pszichés hatása is van az állattartásnak gyermekeinkre, sőt, még a nevelésben is segíthetnek. Milyen előnyökkel jár gyermekeinkre nézve az állattartás? Hogyan fejlődnek a kis kedvencek által? Cikkünkből kiderül!

Számos tanulmány rámutatott, hogy az állatok pozitív hatással vannak a gyermekek pszichológiai jóllétére. A háziállatokkal együtt nevelkedés magasabb önbecsüléshez, kognitív fejlődéshez és fejlett szociális készségekhez kapcsolódik. Hozzájárulnak a stressz csökkentéséhez, társas támaszt nyújtanak, és segítik a magányérzet csökkentését, valamint javítják a gyermekek kommunikációs képességeit. A következőkben néhány pontban összefoglaljuk, miért éri meg állatot tartani, s hogyan hat gyermekünkre, ha a kis kedvenccel együtt nő fel.

1. A háziállatok hozzájárulnak a stressz csökkentéséhez

A állatok simogatása nyugtató hatással van a gyermekekre, a légzésszám és a szívverés is normalizálódik általa, ami hosszú távon jótékony hatású a gyermekek egészségére nézve. Stresszhelyzetben már önmagában az állat jelenléte is képes csökkenteni a megélt stresszérzést.

2. Felelősségvállalás és önbizalom erősítés

Nem is kérdés, hogy egy háziállat nevelése nagy felelősséggel jár, ami eleinte kihívást jelent a gyermekek számára. Rájönnek, hogy a kisállat teljes mértékben kiszolgáltatott, léte a gazdájától függ. Ennek hatására

fejlődik a felelősségtudatuk és kialakul a rendszeresség szeretete.

A gyermeknek – onnantól kezdve, hogy az állat a család részévé válik – feladatává válik a folyamatos gondoskodás.

Megtapasztalják azt is, hogy a háziállatok ragaszkodásukkal, feltétlen szeretetükkel viszonozzák a gondoskodást. A gyermekek ezzel máris visszacsatolást kapnak arra vonatkozóan, hogy jó gazdiként bánnak-e kedvencükkel.

Az állatról való gondoskodás, a vele való törődés elsajátítása növeli a gyermek önértékelését, kompetenciaérzését. Azáltal, hogy gazdává válik egy gyermek, fejlődik az önbizalma, és megtapasztalhatja, hogy hatással van egy élőlény viselkedésére. Például egy kutya esetében a parancsszavakra való engedelmeskedés az énhatékonyság érzésének alapját adja.

Miután a gyermek egy biztonságos környezetben megtapasztalja, hogy képes hatást gyakorolni a környezetére, később ez a tapasztalat segítségére lehet a kortárs kapcsolatokban is.

3. Nézőpontváltás és az empátia fejlődése

Gyermekkorban az úgynevezett egocentrikus gondolkodás jellemző, amely arra utal, hogy a gyermekek a világot kizárólag a saját nézőpontjukból veszik figyelembe, saját magukra összpontosítva. A nézőpontváltás képességét fokozatosan kezdik elsajátítani a gyermekek. Ezt a folyamatot előrelendítheti egy állatról való gondoskodás, amikor saját igényeit háttérbe szorítva kell ellátnia egy élőlényt.

A nézőpontváltás képességével együtt fejlődik az empátiás készségük is,

a gyermekek képesek lesznek a háziállat érzéseiben osztozni.

Például, ha a család kutyája oltást kap, a gyermek átérezve fájdalmát sírni kezd a kutya nyüszítésére.

4. Feltétel nélküli elfogadás

A gyermekek pszichés jólléte szempontjából fontos a feltétel nélküli elfogadás, kis kedvencüktől pedig feltétlen szeretetet kapnak. Míg a környezet gyakran támaszt feléjük elvárásokat,

egy állat nem köti feltételekhez a szeretetét.

Minden egyes hazaérkezéskor ugyanannyira örül a gazdájának, akkor is, ha az rossz jegyet kapott vagy helytelenül viselkedett.

A gyermek kellemetlen helyzetben is fordulhat kis kedvencéhez, amikor például szidást kap a szüleitől, sarokba állítják az óvodában vagy éppen a kortársai bántják meg. Mivel számos háziállat képes az emberi érzelmek felismerésére, ennek megfelelő viselkedést produkál.

5. Énkép és kommunikáció fejlődése

Azzal, hogy gyermekünk a háziállattal való interakcióknak egy sajátos módját alakítja ki, éntudatát is alakítja. Az önmonológok, melyeket a gyermekek állataikkal folytatnak, segítik az önkifejezést, a nyíltabb kommunikációt, továbbá bővítik a szókincsüket. A háziállatok kifejezetten jó hallgatóságnak bizonyulnak, akik ítélkezés nélkül végighallgatják a gyermekek élményeit, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.

A non-verbális kommunikáció jelentőségére is felfigyelnek az állatokkal való interakciók során. Megtapasztalják, hogy olykor szavak helyett többet jelentenek a tettek.

Szülőként fontos, hogy gyermekünket bevonjuk a kisállattal kapcsolatos döntések meghozatalába, közösen megbeszélve alakítsuk ki a szokásokat, osszuk el a feladatokat. A végső felelősség persze mindig a szülőt terheli, de sokat adhatunk gyermekünknek a példamutatással, azzal, hogy felhívjuk a figyelmét az állat igényeire. Az állatról való gondoskodásnak a családot összetartó ereje is van, hiszen hasznos időtöltést biztosít minden családtag számára, miközben a gyermek fejlődését is előmozdítja.