Álomelemzés – Interjú S. Barócsy Veronikával, a Mindset Terápiás Központ pszichológusával

Egy kiskori élményem ugrott be. Keresztény családból származom, és a nagymamámnak volt egy nagyon-nagyon vastag képes Bibliája, gyönyörű képekkel, azt sokat olvastam. A Bibliában Isten üzent az álmokon keresztül, és a próféták fejtették meg az álmok jelentését. Már ott nagyon elkezdett ez érdekelni. Utána az egyetemen kellett választanunk önismereti kurzust, - ami százötven óra, tehát elég sok idő - és akkor én a DREAM módszert választottam. Arról szólt, hogy rendszeresen kellett írni az álmainkat, amit megbeszéltünk, és így mindenki a saját álmain keresztül szerzett önismeretet. Én egyszer elvittem egy visszatérő álmomat, ami egy nagyon rövid álom, de gyerekkorom óta álmodom, és nagyon érdekes, hogy mióta elvittem oda, és beszéltünk róla, azóta nem álmodtam ezt egyáltalán. Szóval hogy így megfejtődött, és megszűnt, ezáltal még izgalmasabb lett nekem ez az egész.

Az álomfejtés egy mélylélektani folyamat, Magyarországon szabályozva van, hogy ki csinálhatja, és ez pszichoterapeuta kompetencia. Amiben én használom az álmokkal való munkát például,– mert bizonyos keretek között használhatom – az a gyászmunka. Van egy nagyon jó élményem egy fiatal lánnyal, aki nagyon hirtelen, rákban elvesztette az anyukáját. Látszott a terápia alatt, hogy eleinte mindig úgy álmodott az anyukájáról, hogy semmi baja. A gyászfolyamat elején tagadásban volt, nagyon nehezen fogadta el az édesanyja elvesztését, és ez az álom a meg nem történtté tevés, mint elhárító mechanizmus példája. Ahogyan haladtunk a munkában, a legutolsó álom, amit hozott, az volt, hogy sétáltak a Duna-parton az édesanyjával, aki egyszer csak elment mellette, hátranézett, rámosolygott és elsétált.

Egyrészt nehéz, hogy megjelenik az ellenállás; amikor azt kérem valakitől, hogy kezdje el írni az álmait, akkor utána előfordul, hogy nem álmodik egy darabig (nevet). Másrészt, ha újra elkezd álmodni, akkor nem emlékszik. Ezt úgy lehet ”kicselezni”, hogy ha éjjel megébreszt az álom, akkor felmondjuk a telefonunkra vagy rögtön leírjuk, mert az álmok nagyon illékonyak.

Amikor a kliens nagyon intenzív érzésekkel kel föl, azokról szoktunk beszélni. Az álomfejtős könyveket el kell felejteni, nem úgy működik az álomfejtés, hogy fellapozod, megkeresed, hogy a kiesett fog azt jelenti, hogy halál (nevet). Mindig az számít, hogy az álmodónak mit jelent, ő mihez tudja kapcsolni, mire emlékezteti, hogyan kapcsolódik az aktuális élethelyzetéhez.

Igen, amit ő hoz, de vannak olyan elméletek is, amik azt mondják, hogy az álmodban minden szereplő te magad vagy. Freud azt mondta – ő írta az Álomfejtés című könyvet, ez volt az első 1900-ban, ami megjelent a témában – hogy elfojtott vágyak és a legbelsőbb félelmeink azok, amik az álmainkban megjelennek.

Olyan, amivel nem lehet dolgozni, szerintem nincsen, mindegyiknek van valamilyen jelentése számunkra. A visszatérő álmok szerintem nagyon-nagyon izgalmasak abból a szempontból, hogy mi az, amiről annyira azt akarja a lelkünk mélye, hogy a tudatunkba kerüljön, és folyton emlékeztet rá minket, hogy dolgunk van vele. Úgy fogalmazta meg Freud, hogy az álom a tudattalanhoz vezető királyi út. Minden, amit oda elfojtunk, és nem akarunk vele szembenézni, vagy félelmetes, azáltal, hogy álmodunk, és emlékszünk rá, a tudatunkba kerül, és tulajdonképpen így üzen a tudattalan.

Én kiegészítésként használom csak, és akkor szoktam alkalmazni, ha nagyon elakadunk, vagy ha a kliens maga hozza, hogy nagyon rosszat álmodott. Volt, hogy úgy jött egy kliens, hogy rosszat álmodott, és egy brutális álmot mondott el, amiben egy hatalmas karddal lekaszabolt valakit. Az álomban erőteljesen megjelent az agresszió, ami a terápiában előtte egyáltalán nem, el sem tudtad volna róla képzelni, hogy mi lehet benne. Aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy hogy van ő az agresszióval, és kijött, hogy mennyire nem volt szabad gyerekként sem dühösnek lennie és kimutatni az érzelmeit. Rájött, hogy egy csomó problémája most abból van, hogy el kellett fojtania az agressziót, ami amúgy mindenkiben van, és teljesen természetes, csak nyilván nem mindegy, hogy hogyan jön ki. Ezután az ülés után ez a kliens nagyon megkönnyebbült.

Igen, Pécsett van, és DREAM a neve, ami álom angolul, de egyébként magyar rövidítés: Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotó Műhely. 1993-ban alakult ez az egyesület, direkt erre a módszerre, ami egy 10-12 alkalmas, rövid terápia, és kifejezetten az álmokkal és az álommunkával foglalkozik.

Az iménti agresszió megjelenéssel kapcsolatos álom ilyen volt, mert nagyon látszott a kliensen a megkönnyebbülés, és az, hogy valamit megértett a saját működéséből, így könnyebben elfogadta, hogy igenis teret kell engednie az agressziójának. Egyébként a saját élményem az, ami nagyon meghatározó, hogy nekem mennyit segített, amikor jöttek a rémálmok és a szorongásos álmok, és akkor úgy döntöttem, hogy megnézem, mit álmodtam, hogyan kapcsolódik a mindennapjaimhoz, az aktuális problémáimhoz. Nagyon elvágólag meg tud szűnni, amikor meg tudod fejteni, hogy neked mit jelent, neked milyen érzést okoz, és hogy mikor érezted magad így korábban.

Az álmokkal kapcsolatban Jung, és az, ahogy ő dolgozott magán. És hogy ezt nem félt megmutatni, hanem olvashatunk az álmairól, szerintem ezzel ő meztelenre vetkőzött előttünk. Egyébként Rogers, ő nekem a nagy szakmai példakép. És Edith Eva Eger, aki most nagyon felkapott magyar származású pszichológus, neki is olvastam a könyveit, és ő is rengeteget dolgozott magán, és ezt nem fél elmondani.

Mindenképp írják az álmaikat. Írják le, hogy mit álmodnak, hogy az milyen testi érzésekkel, milyen érzelmekkel társul, milyen emlékeket hoz elő, mire emlékezteti őket. Már abból, hogy sorozatosan leírják,fognak összefüggéseket látni, és lehetnek benne felismerések.

Abszolút. Minél többször leírja valaki az álmait, annál jobban meg fogja tudni jegyezni.

Vagy annyira védi magát a tudat, hogy azért nem emlékszik rá (nevet). Amikor nincs álom, az lehet ellenállás. Én emlékszem, amikor elkezdtem az önismeretet ebben a módszerben, nagyon sokáig nem álmodtam, és már kétségbe voltam esve. Aztán beszéltünk erről, hogy ez lehet ellenállás is. Én nagyon intim dolognak tartom, hiszen a legmélyebb tartalmak azok, amik megjelennek az álomban, és ezt kiadni nekem félelmetes volt. Valószínű, hogy ezáltal lett bennem egy ellenállás, és így nem is emlékeztem az álmaimra. Idővel ez oldódott, és sikerült emlékeznem az álmaimra, és így dolgozni velük.

Fárasztó, de alapvetően a terápia vagy a pszichológiai munka fárasztó. Akinél dolgoztunk álommal, ott mindenki nagyon élvezte, és mindenki úgy élte meg, hogy mennyire jó, érti magát, vagy így jobban rálátott a működésére, vagy arra az adott helyzetre, amiben el volt akadva. Az a lány, aki azt álmodta, hogy az anyukája mosolyogva megy el tőle, ő meg tudott nyugodni, és ez az álom neki például nagyon sokat segített.

Szerintem nem jobban szkeptikusak, mint a pszichológiával kapcsolatban (nevet). Aki már elmegy pszichológushoz, és úgy van vele, hogy ez nem kuruzslás, nem humbug, hanem tudomány, ő már az álmokhoz is tud így viszonyulni. Nyilván ez beállítódás kérdése is, és nagyon függ a kultúrától, a vallástól, hogy ki hogy áll ezekhez a dolgokhoz.

A szívsebész se végez magán operációt, mert egyszerűen nem tud, és ilyen szempontból szerintem nagyon jó, ha van egy külső vezető, aki kérdez, terelget, megtart. Az álmok tudnak nagyon mélyre vinni, nem véletlenül van ennél a módszernél is, hogy magasan képzett terapeuták foglalkoznak álomelemzéssel. Az, hogy valaki például jungi pszichoterapeuta legyen, az a legesleghosszabb képzés Magyarországon, és rengeteg saját munka van benne, a legtöbb önismereti óra ehhez kell.

Önismereti szempontból szerintem mindenképp jó foglalkozni vele egyénileg, hogy ha a személynek valami komolyabb gondja van, elakadása az életben, vagy egy veszteség, amivel nem tud megküzdeni, akkor én mindenképp szakembert javasolnék, pont azért, amit mondtál, hogy ne vigye saját magát se félre, és ha túl fájdalmas a téma, legyen egy támogató, megtartó erő mellette.

Freudnak az Álomfejtés könyvét annyira nem ajánlanám, szerintem az nem könnyű olvasmány. Az Álmok, szimbólumok, terápiák Bagdy Emőke könyve; Jungnak van az Emlékek, álmok, gondolatok; van még a Gondolatok az álomról és az önismeretről, és azt hiszem, ebben ír a saját álmairól is, és hogy neki mit adott az álommunka; illetve van az Álom és lelkiismeret, ezek szerintem mind nagyon jók.