A várandósság nagyon különös időszak egy nő életében. Rengeteg biológiai és társas kapcsolatok terén jelentkező változást hozhat egy várt élet, átrendeződhetnek a családi szerepek, és szakemberek szerint a kismama érzékelése, érzelmi világa is egészen máshogy működhet, mint a várandósság előtt. Ami bizonyos, hogy jó, ha mindennek keretet adnak a támogató kapcsolatok és a biztos körülmények. Arról, hogy milyen változásokat hozhat egy várandósság megélésében a koronavírus, Formanek Zsuzsanna pszichológust, perinatális szaktanácsadót és Entz Sarolta perinatális szaktanácsadót kérdeztük. Interjúnk.
Milyen nehézségekkel szembesülnek a várandósok ebben a speciális helyzetben?
A várandósság kilenc hónapja önmagában is egy változásokkal teli időszak. Azoknak a testi és lelki változásoknak az elfogadása, amelyek ilyenkor szinte napról napra átalakítják a leendő anyák életét, komoly erőforrásokat igényelhetnek. Ebben a felfokozott és kiszámíthatatlan helyzetben a várandósok még nehezebben élhetik meg a változásokat, amelyeket a koronavírus megjelenése okozott a családok, a kisebb és nagyobb közösségek, valamint a társadalmunk életében. A hétköznapi élet megszokott keretei most számukra is felborulnak és ez azzal is jár, hogy az alapvető biztonságérzetükben szenvednek hiányt. Márpedig ez a biztonságérzet még fokozottabban fontos, amikor valaki gyermeket vár. Azok a várandósok, akik karanténban, többnyire a négy fal között töltik napjaikat ugyanúgy megélik a biztonság hiányát, mint azok, akik arra vannak kényszerülve, hogy dolgozni járjanak.
Sokan félnek attól, hogy ha megbetegednek, akkor annak milyen következményei lehetnek a várandósságra, a babára vagy saját magukra nézve. A partner megbetegedése ugyanúgy lehet a szorongás tárgya, vagy akár az is, hogy mi lesz, ha valamelyikük elveszti az állását, hogy tudják majd eltartani a családot, mikor megérkezik a baba.
A társas izoláció is negatívan hat a biztonságérzetre különösen azoknál, akiknek erre erős igénye van.
A társas támasznyújtás nem csak a segítő szakemberek részéről, hanem a barátoktól és a családtagoktól is segít abban, hogy a rengeteg változás ellenére is biztonságban érezzük magunkat a bőrünkben a várandósság ideje alatt.
Nem véletlenül mondják, hogy „egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell” – már az anyává válás során is óriási megtartó ereje van annak, ha az egyént a közösség közrefogja és támogatja.
Hogy lehet a járvány okozta nehézségekből előnyt kovácsolni? Milyen érzések megjelenése természetes, ha egy terhesség alatt ilyen rendkívüli körülmények lépnek fel?
Sokak számára a járvány miatt hozott óvintézkedések és ezek hétköznapjainkat teljesen átalakító hatásai egy gyászfolyamatot is elindítanak: „Nem így képzeltem el a terhességet” – mondhatják. Ugyan a babavárás, a szülés, a gyermekágy és úgy általában a gyermekvállalás alapvető identitásformáló ereje abban is rejlik, hogy segít megérteni, nem tudunk mindent kontrollálni és nem lehetünk befolyással a gyermekünk életének minden területére, a koronavírus sokszorosan megtanít minket erre a leckére. Könnyen lehet, hogy az ideális terhességről és szülésről táplált fantáziák és jövőkép elengedése nem megy egyik napról a másikra, és ez komoly érzelmi reakciókat is kiválthat: a düh, a kétségbeesés, a szomorúság mind adekvát érzelmek ilyenkor, hiszen el kell engednünk azt, ami már biztosan nem lehet.
Az sem mindegy, hogy a terhesség épp melyik szakaszában jár valaki. Azok a várandósok, akik még csak most tudták meg, hogy babát várnak, vagy még csak az első harmadban vannak, akár az egész gyermekvállalásban is elbizonytalanodhatnak. Míg a harmadik trimeszterben lévő kismamák inkább attól félhetnek, hogyan befolyásolja majd a szülésüket és az azt követő kora-gyermekágyi időszakot ez a helyzet, milyen segítségre számíthatnak majd, a nagyszülők vajon mennyire lesznek elérhetők.
Sokat hallunk arról, hogy az idősek vagy a krónikus betegséggel küzdők fokozottan ki vannak téve a vírus veszélyeinek. Mi a helyzet a kismamákkal? Védettebbek vagy veszélyeztetettebbek egy egészséges felnőttnél? Mit tudunk a magzat érintettségéről, ha a kismama esetleg megfertőződne?
A jelenleg olvasható, a témához kapcsolódó brit és német protokollok, illetve ajánlások egyelőre megnyugtatóak. Ezek szerint a várandósok nem kitettebbek az új koronavírusnak (COVID-19), mint más egészséges, hasonló korú tagjai a népességnek. Azt viszont szintén hangsúlyozzák, hogy ez egy nagyon új vírus, kevés dokumentált esettel, ami azt is jelenti, hogy még nem tudnak mindent a vírus működéséről, beleértve a várandós nőkre való hatásokat is. Érdemes ezeket a forrásokat követni, mert az információk, ahogy egyre több eset van, változhatnak. Jelenleg azt ajánlják a várandós nőknek, hogy fokozottan tartsák be az egész társadalomra vonatkozó ajánlásokat, a közösségek elkerülését és a higiéniai szabályokat (gyakori kézmosás, szellőztetés stb.), illetve hogy ha krónikus tüdőbetegséggel vagy cukorbetegséggel küzd a kismama, akkor mindenképpen beszéljen orvosával, hogy mi a teendő számára.
Az említett források szerint a magzat egészségére nincs hatással a vírusfertőzés.
Sőt, úgy látják, hogy a várandósság hosszát sem befolyásolja az, ha valaki fertőződik, továbbá a tapasztalatok azt mutatják, hogy sem koraszüléshez, sem vetéléshez nem vezet, ha elkapjuk. Mindemellett, ha a témában a kismamának kételyei vannak, mindenképpen beszélje meg háziorvosával, védőnőjével, szülésznőjével, dúlájával vagy nőgyógyászával. Ők tudnak személyre szabott pontos információkat adni.
Mi segíthet ilyenkor kismamaként megőrizni a nyugalmat, az egészséget? Érdemes járni továbbra is a kórházi vizsgálatokra, vagy jobb óvatosságból minimálisra csökkenteni ezek számát? Mik lehetnek erőforrások számukra egy ilyen időszakban?
A kötelező vizsgálatokkal kapcsolatban érdemes a terhesgondozást végző szakemberek véleményére támaszkodni, ők megmondják majd, hogy szükséges-e egy vizsgálatot ebben a helyzetben is elvégezni vagy sem.
A várandósság önmagában olyan változásokkal teli időszak, amikor a nőnek, illetve a gyermeket váró pár mindkét tagjának érdemes odafigyelnie, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésükre. Akkor tudnak a legjobban adaptálódni ehhez a helyzethez, ha a folyamatot ketten csinálják végig, rendszeresen megosztják egymással gondolataikat, aggodalmaikat és együtt keresnek megoldásokat. Ez ebben az időszakban is érvényes, hiszen jó esetben egymás erőforrásai lehetnek.
Emellett sokféle erőforrásra támaszkodhat még egy kismama. Ha tudja magáról, hogy mi az, ami megnyugtatóan hat rá, akkor azt ebben az időszakban érdemes rendszeresen gyakorolni. Ha valaki tudja magáról, hogy számára a természet ad erőt, akkor járjon sétálni, ameddig csak lehetséges. A természethez fordulás, ha ez elérhető környezetben van, sok mindenkinek hoz megnyugvást. A sok kívülről jövő bizonytalanságot talán leginkább belső békével lehet kiegyensúlyozni. A belső béke eléréséhez van, akinek saját keretek kialakítására, van, akinek erős befelé forduló figyelemre van szüksége, és van, aki a társas támaszon keresztül éri el azt. Keretet adhat a saját rendszeres napirend kialakítása, továbbá az elegendő alvás is. Az alvást és a kiegyensúlyozottságot segítik a relaxációs gyakorlatok, mint a progresszív relaxáció, az autogén tréning vagy a mindfulness gyakorlatok.
Van egy érdekes, egyszerű szokás, amit a zulu asszonyok gyakorolnak a várandósságuk alatt. A szokás szerint az első magzatmozgás észlelése után, a várandós nő minden reggel kimegy a kunyhója elé, mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe, majd nagyon lassan kifújja, és ezt háromszor-négyszer megismétli. Ezzel engedi el az éjszakai álmokat, az előző napi aggodalmakat, feszültségeket. Így begyakorolható a légzéshez kapcsolódó félelem- és feszültségcsökkentés, amely az egész időszakban segítő technika, erőforrás.
Akinek eszköze, annak segíthet a rendszeres imádság is, továbbá aromaterápiával is megsegíthetjük saját működésünket. A kismamákban feszültséget okozhat még az is, ha folyamatosan figyeli a híreket, ehelyett elhatározhatja, hogy
naponta csak egyszer tájékozódik egy megbízható forrásból.
Fordulhatunk a babánkhoz is: kijelölhetünk egy fix időt a napban, amikor a babára figyelünk, vele beszélgetünk, mesélünk vagy éneklünk neki. Ezt az apával együtt is megtehetjük. Az éneklés a babával való kommunikáció egyik olyan eszköze, ami ritmikusságával és szöveges tartalmával értelmet ad az érzelmeknek. Amikor pedig az érzelmek értelmet nyernek, már sokkal kevésbé szorongatóak.
A kismama és az apa is írhat naplót, melybe saját szemszögükből írják le az eseményeket és a mindennapjaikat a baba számára. Ez óriási kincs lehet a gyermeknek a későbbiekben, és egyben segít a mamának (apának) elrendezni élményeit, érzéseit, gondolatait. A pillanat nehézségén túllendíthet az is, ha a kismama elkezd összeállítani egy dobozt a babája számára, amelybe mindenféle családi kincseket, múltat szimbolizáló tárgyakat és a jövőre utaló ajándékokat gyűjt össze.
Mindezek mellett az emberi kapcsolatok is segíthetnek, hasznos lehet, ha a kismama megoszthatja kavargó gondolatait rokonaival, barátaival.
Ez a járványhelyzet most sokszorosan ad lehetőséget a várandósnak és párjának is arra, hogy megtalálja saját erőforrásait és gyakorolja, használja őket.
Mikor érdemes segítő szakemberhez fordulni lelki megpróbáltatások idején a kismamáknak?
Amíg nem patológiás szintű problémáról van szó, addig nincs általános szabály. Minden személyiség és élethelyzet egyedi. Van, aki számára a barátai elégséges támaszt tudnak nyújtani, vannak olyanok, akik inkább professzionális segítséget szeretnének, mert másféle odafordulásra van igényük.
Ha a kismama úgy érzi, szakmai segítségre lenne szüksége, perinatális szaktanácsadóval is felveheti a kapcsolatot, akik között pszichológusok, védőnők, szülésznők és orvosok is vannak. Ők eredeti szakmájuk mellett a várandósság, a szülés, a gyermekágyi időszak testi-lelki történéseit is behatóan ismerik, így szükség szerint az ismeretátadást és a lelki segítségnyújtást is magas szinten tudják biztosítani.
Pszichológus, pszichiáter megkeresése is indokolt lehet. Ha valaki úgy érzi, hogy a járvány okozta helyzetben komolyabban kizökkent az egyensúlyából, akkor érdemes feléjük orientálódni. Ha alvási nehézségek jelentkeznek, ha valaki nem tud szabadulni a kényszeres gondolatoktól, nem tud másra gondolni csak a rá váró veszélyekre, ha elkezd extrém módon félni a fertőzéstől és nem tud ettől a gondolattól elvonatkoztatni, ha elmegy az étvágya, ha nem tudja rávenni magát, hogy reggel felkeljen az ágyból, ezek akár intő jelek is lehetnek. Sokan vállalnak online konzultációt, akár terápiát is, első lépésnek ez is kitűnő.
***
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.
További szakmai cikkek a témában:
https://www.dggg.de/fileadmin/documents/Weitere_Nachrichten/2020/20200312_GBCOG_FAQ_Corona.pdf
https://www.rcm.org.uk/media/3799/coronavirus-covid-19-infection-in-pregnancy-v3-20-03-18.pdf
