A kis és nagy ötletek egyaránt egyik pillanatról a másikra születnek. Látszólag a semmiből jőve ragyognak fel előttünk, és új utakat világítanak meg. De mi pattintja ki a szikrát, hogyan jön létre az Aha-élmény? Mi köze a kreativitásnak a pattogatott kukoricához? Mivel segíthetjük a jó ötletek felbukkanását?
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Beethoven IX. szimfóniája, Einstein általános relativitáselmélete vagy Tolsztoj Háború és békéje a kreatív alkotás és problémamegoldás legnagyobb példái közé tartoznak. Hiba volna azonban azt feltételezni, hogy az új utak kitaposása csak a zsenik kiváltsága. Nap mint nap, a legkülönbözőbb helyzetekben van szükségünk rögtönzött megoldásokra, a reggeli elkészítésétől kezdve egészen egy munkahelyi konfliktus ügyes elsimításáig. Bár igaz, hogy ezek kissé más szinten mozognak, mint a művészet és tudomány fent említett óriásai, ám lényegüket tekintve ugyanúgy kreatívnak számítanak: eredeti és hasznos módon oldanak fel egy problémát. De hogyan érkezünk el egy teljesen új ötlet megszületéséhez?
Heuréka!
Az egyik legismertebb felosztás szerint a kreatív folyamat négy szakaszát különböztethetjük meg:
- Előkészítési szakasz: Találkozunk a problémával, majd a megoldás érdekében sok információt és adatot gyűjtünk, melyeket osztályozunk, és igyekszünk következtetéseket levonni belőlük.
- Lappangási szakasz: Mivel elérkezünk arra a pontra, ahonnan már nem tudunk továbblépni, ezért otthagyjuk a problémát (és elmegyünk mondjuk takarítani).
- Megvilágosodás: A megoldás váratlanul, szinte a semmiből bukkan fel, ez az úgynevezett Aha-élmény.
- Kivitelezés: Felmérjük, hogy valóban működőképes-e az ötletünk, majd kivitelezzük.
A számunkra érdekes rész a második és a harmadik szakasz között van, ahol a nem tudatos feldolgozás következtében az ötlet egyszer csak berobban a tudatba. Az így létrejövő, általában teljesen tiszta belátás szépsége, hogy gondolkodás és különösebb erőfeszítés nélkül áll elő.
Hogy közelebbi képet kaphassanak a megvilágosodás pillanatáról, agykutatók EEG, illetve fMRI segítségével vizsgálták alanyaikat, akiknek kreatív feladatokat kellett megoldaniuk. Eredményeik alapján az agyi aktivitás közvetlenül a belátás megszületése előtt változik meg, ezért
az Aha-élmény valószínűleg a tudattalan feldolgozás végét jelzi.
Ami még érdekesebb, hogy a belátás megszületése előtt az agy egyfajta várakozó üzemmódba kapcsolt: erősödött a jobb agyfélteke aktivitása, fókuszálatlanná vált a figyelem, és változatos asszociatív gondolatok jelentkeztek. Ebben az állapotban az agy kimondottan befogadókész (sőt, szinte felkészül) a kreatív ötletre.
Pattogatott ötletek
Van tehát egy olyan tudatállapot, melyben megfelelő mértékben fellazul a tudatos figyelem ahhoz, hogy valószínűbbé váljon a kreatív gondolatok megjelenése. Egyes alkotók olyannyira tisztában vannak ezzel, hogy néha szándékosan iktatnak be szüneteket megoldás reményében. Ilyenkor igyekeznek elcsendesíteni gondolataikat, és nem a munkával foglalkozni. A legkülönfélébb tevékenységek lehetnek alkalmasak erre, a sétálástól a zuhanyzáson keresztül a zenélésig.
Egy érdekes hasonlattal élve, olyan ez, mint a kukoricapattogtatás, ahol a mag szétpattanása jelenti az új ötlet megszületését. Nem tudjuk ugyan, melyik mag fog szétrobbanni és mikor, ám ha melegbe tesszük őket, biztosan számíthatunk pattogásra. A cél ezért a megfelelő hőmérséklet eltalálása: ha nem elég meleg, nincs pattogás, ha pedig túl meleg, akkor odaég minden.
A kreatív működéshez éppen így szükség van az elme lecsendesítésére, a fókusz elengedésére, ám emellett fontos, hogy a tudat is készenlétben álljon, és le tudjon csapni a kínálkozó alkalomra, ha az megjelenik.
