Amikor a test beszél, II. rész – hol engeded, hogy megérintsenek?

A nonverbális kommunikációval és a testünk rejtett üzeneteivel foglalkozó cikksorozatunk első részében a tekintettel és a térközszabályozással foglalkoztunk. A második, befejező részben a felségterületekről, az érintésről és a paralingvisztikai jelzésekről olvashattok.

Felségterületek

Felségterületek, vagy más szóval territorialitás alatt a fizikai területek iránti tartósabb igényünket értjük. Az állatvilágban a társas rendszerek egyik legegyetemesebb jellemzője a saját felségterület kijelölése és annak határainak védelme. Embereknél a faji sajátosságok miatt ez már kevésbé jellemző, azonban mi is igénylünk ideiglenes ellenőrzést bizonyos területek felett.

Megkülönböztetünk elsődleges, másodlagos és nyilvános felségterületeket is. Elsődleges felségterületnek számít az otthonunk. Az, ahogyan kiválasztjuk a házunkat vagy lakásunkat, majd pedig ahogyan berendezzük, fontos nonverbális információforrás. Kifejezi a választott értékeinket és identitásunk szerves részét képezi. A lakóhelyünkön túl a munkahelyünk is fontos felségterületnek számít. Az, hogy milyen íróasztalt választunk, a munkavégzésünk során mennyire igénylünk magán és nyilvános részt, szintén az attitűdjeinket tükrözheti.

Vannak olyan felségterületek is, amelyeket nem állandó jelleggel foglalunk el, hanem csak rövid időre. Az átmenetileg elfoglalt nyilvános felségterületeket szimbolikus területjelzőkkel látjuk el. Gondoljunk csak arra, amikor bemegyünk egy könyvtárba, majd kiválasztunk egy szimpatikus asztalt. Tudattalan mechanizmusok irányítása által ezt a területet körbevesszük, kitesszük a könyveinket, jegyzeteinket, vizes palackunkat és egyéb személyes tárgyakat, amivel lekerítjük az általunk választott részt, ezzel is jelezve, hogy ez a mi területünk, ahova nem törhet be akárki.

Érintés

Az érintés az egyik legfontosabb nem verbális jelzés az élet korai szakaszában, de jelentősége nem csökken jelentős mértékben az idő előrehaladtával. Minden egyes kultúrában találhatunk bizonyos érintésre vonatkozó konvenciókat, amik mentén tájékozódunk arról, hogy milyen testi kontaktus fér még bele adott interakcióba, és mi számít már tolakodásnak vagy tiszteletlenségnek. Kultúránként eltérő „érintési térképek” léteznek, amelyek segítik az eligazodást.

A fenti ábrán jól látható, hogy hogyan változik az érintési térkép a nem, valamint a kapcsolat mélységének függvényében. A mi kultúránkban a puha érintés az intimitás és érdeklődés egyik kifejező eszköze, amely enyhe izgalmi választ eredményez az érintettben. Általában pozitív válasz jelentkezik, érdekesség azonban, hogy az érintés még pozitívabb attitűdöket eredményezhet, ha a személy nem is tudja, hogy megérintették.

Az érintést nemcsak az intimitás dimenziója mentén lehet értelmezni, hanem a státusszal kapcsolatos üzenetek kommunikációjára is szolgál. Például domináns személyek sokkal gyakrabban érintik meg az alárendelődő személyeket, mint fordítva.

Amit a hang mond

A beszéd során általában kétféleképpen tudjuk közölni üzeneteinket. Egyrészt azzal, amit mondunk, de legalább ugyanakkora jelentősége van annak is, hogyan közöljük mondanivalónkat. Az utóbbit nevezzük paralingvisztikai jelzéseknek. Paralingvisztikai üzenet minden olyan vokális jelzés, ami nem beszéd. Természetesen ez az esetek többségében szorosan kapcsolódik a kimondott szavakhoz. Ilyen lehet a sebesség, a hangmagasság, a ritmus, a tempó és a hangerő. Mindezeket erősen befolyásolja az üzenet tartalma, valamint az érzelmi érintettség is. Olyan esetekben, amikor érzelmileg bevonódunk egy adott szituációba, jellemzően indulatosabban és hevesebben kommunikálunk, mint nyugodt helyzetekben.

Léteznek olyan hangadások is, amelyek már önmagukban is képesek üzenetet kommunikálni bármifelé szóbeli üzenet kísérete nélkül. Ilyen a sírás, az ásítás, a nevetés, a sóhaj, a fütty vagy a hangos lélegzés.

Testünk különböző nyelvei többet árulnak el rólunk, mint gondolnánk. Ezek a jelzések sokkal őszintébben kommunikálják a külvilág felé aktuális érzelmi állapotunkat, attitűdjeinket vagy gondolatainkat, mint szavaink. A szavakat nagyon könnyen meg tudjuk válogatni, azonban a testbeszéddel már más a helyzet. Ezek sokkal ösztönösebben jelentkeznek, így érdemes rájuk odafigyelni, mivel olyan dolgokat is elárulhatnak rólunk, amiket egyébként rejtve szeretnénk tartani.