A minap ért véget a férfi kézilabda világbajnokság Franciaországban. Egy ilyen – és ehhez hasonló – eseményen meghatározó, hogy az utolsó, döntő mérkőzéseken melyik csapat tagjai tudnak jobban koncentrálni, a megfelelő formában lenni. A csoportmérkőzések általában két-háromnaponta zajlanak, így a versenyzőknek igen kevés idejük marad a pihenésre. Az egyenes kieséses szakaszra pedig mind fizikálisan, mind mentálisan kifáradnak. A végeredményt azonban az utolsó meccseken mutatott teljesítmény határozza meg. De hogyan is tudnának megfelelően koncentrálni a versenyzők a végkimerüléssel küzdve? Milyen következményei lehetnek a sorozatterhelésnek? Mit tehetnek ellene a sportolók? Cikkünkből kiderül!
A mai modern sportban komoly problémát jelent a sorozatterhelés. A sportszövetségi érdekek sokszor nem optimális versenyeztetéshez vezetnek. A rendszeres, akár több versenysorozatban zajló megmérettetések mellett
A SPORTOLÓKNAK NINCS ELÉG IDEJÜK REGENERÁLÓDNI.
Ennek következtében idegi fáradtság léphet fel. A huzamos szellemi munka hatására a megfelelő koncentrációért felelős idegsejtek „kifáradnak”, a szervezet pedig úgy védekezik ez ellen, hogy gátlást fejt ki bennük. Amíg a sejtek regenerálódnak, a sportoló koncentrációs képessége jelentősen csökken.
A mentális és a fizikai fáradtság gyakran nem egyszerre jelenik meg. A fizikai fáradtság viszonylag gyorsan kipihenhető, az idegrendszeri fáradtság leküzdéséhez azonban több idő szükséges. A fáradtság miatt kialakuló felkészültség pszichológiai problémákhoz vezethet. A sportoló lelki állapota megváltozik, ha mentálisan nem elég felkészült, ami pedig a teljesítmény romlását vonja maga után.
Kiégés vagy túlfáradás?
A sorozatterhelés túlfáradáshoz, hosszú távon pedig kiégéshez vezethet. Utóbbi olyan mentális, érzelmi és fizikai kifáradás, melyet elsősorban a nem megfelelő regenerálódás idéz elő. Versenyidőszakban a túlzott nyomás hatására nagymértékű stressz alakulhat ki. A kiégés tulajdonképpen a krónikus stresszre adott válasz. A sportoló kedvenc tevékenysége hirtelen stressz forrássá válik.
A TÚLFÁRADÁS A KIÉGÉS KORAI JELÉNEK TEKINTHETŐ.
Kialakulását többek közt okozhatja a szezon hossza, a sorozatos terhelés, illetve a magas szintű versenystressz. A túlfáradásra megoldás lehet az edzésterv módosítása, esetleg a sportoló teljesen vagy időleges eltávolítása a tevékenységtől.
A mentális egyensúly fenntartásához kellemes edzésidő szükséges. A versenyek között rendelkezésre álló szűk időszakokban érdemes a sportolókat olyan speciális edzésekkel foglalkoztatni, amelyekkel még mozgósíthatják a maradék energiájukat.
A túlfáradás és kiégés elkerüléséhez fontos tehát az edzések alapos tervezése, ugyanakkor elengedhetetlen a kellő mennyiségű pihenés beiktatása, valamint relaxációs technikák alkalmazása is elengedhetetlen.
A megoldáshoz vezető út
Ahhoz, hogy a túlfáradás elkerülhető legyen,
a sportolókat MEG KELL TANÍTANI A REGENERÁCIÓT megGYORSÍTÓ RELAXÁCIÓS TECHNIKÁKRA.
Ilyen pihenési forma például az autogén tréning, a mentális átprogramozás és az imagináció.
- Autogén tréning, nehezedési gyakorlat
Az autogén tréning során az izomtónus szabályozásával a sportolók megtanulják testi és lelki működéseiket irányítani. A nehezedési gyakorlattal a sportolóknak azt kell elérniük, hogy nehéznek érezzék egyes testrészeiket. Számos sportoló alkalmazza ezt az egyszerű relaxációs formát, melynek rendszeres gyakorlásával elérhető a megfelelő pihentségi hatás.
- Mentális átprogramozás
A mentális átprogramozás során a fizikai okok kiküszöbölése után a sportolók megtanulják, hogyan válasszák el a fizikai okokat a mentális szituációtól. A technikával a sportolók megtaníthatók az önbeszélgetésre, melynek során a negatív gondolkodást pozitívra fordíthatják. Így csökkenthető a túlfáradás kialakulásának valószínűsége.
- Imagináció és vizualizáció
Az imagináció és vizualizáció a sportoló képzelőerejét használja fel. Arra kérik őket, hogy képzeletben egy számukra teljes nyugalmat biztosító helyen legyenek. Az imagináció segítségével növelhető a stressz leküzdésének képessége, valamint az edzések hatékonysága is.
Az a sportoló, aki – az említett relaxációs formák segítségével – megtanulja kontrollálni önmagát, általában nem kerül a túlfáradás szakaszába. Megfelelő kontrollal az optimális mentális állapot is elérhető, mely jobb a teljesítményhez vezet. Fontos tehát, hogy a versenyzők megfelelően tudják kezelni a sorozatos terhelést.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
