Antropológus a Marson – avagy vegyük észre az embert a diagnózis mögött!

Dr. Oliver Sacks neurológus és író, Antropológus a Marson című kötetében különleges neurológiai betegségekkel élő pácienseinek mindennapjaiba vezet be minket. Szenvedélyes kutatómunkájának eredményeként olyan részletesen sikerült feltárnia betegeinek életét, élményvilágát, aggodalmait és reményeit, hogy olvasás közben szinte megelevenednek előttünk a szereplők. Dr. Sacks olyan nem mindennapi történetekbe enged betekintést számunkra, amelyek megismerése által saját életünkről alkotott képünk is átszíneződhet.

Dr. Oliver Sacks amellett, hogy a neurológia és a pszichiátria professzora volt, rendkívül tehetségesen írt is. Hosszú és tartalmas praxisa során felhalmozott tapasztalatai nyomán több olyan könyve is született, amelyekben alapvetően betegeinek kórképeiről írt, ám egészen sajátos módon, kifejezetten a páciens szubjektív élményeire összpontosítva teszi ezt. Ezáltal a laikus olvasók is megismerhetik, milyen lehet például Tourette-szindrómával vagy amnéziával élni, mi zajlik egy autista fiatal fejében, mit él át egy festő, ha elveszíti a színlátását. Dr. Sacks arra tanít minket könyvein keresztül, hogy a diagnózis általánosítható tünetei mögött mindig vegyük észre az egyedi embert.

Attól, hogy a diagnózis egyezik, nincsen két egyforma eset.

Mindenki másképpen éli meg a betegségét, emiatt minden embernek eltérő támogatásra lehet szüksége a kórképpel való megküzdésben. Dr. Sacks könyveivel felnyitja olvasói szemét, hogy bizonyos neurológiai változások következtében olyan helyzetek válhatnak kihívássá, amelyek legtöbbünk számára automatikus cselekvések. Azonban nem szabad a betegség okozta nehézségeknél megakadnunk. Fontos megvizsgálni a változás következtében kialakult új körülményeket, és felismerni, hogy miképpen válhat képessé az ember újjászervezni teljes életvitelét és személyiségét a megváltozott keretek mentén.

A festő, aki elveszítette színlátását

A kötet egyik szereplője Mr. I., aki egy baleset következtében elveszítette színérzékelését. Mr. I.-t kezdetben borzasztóan megviselte a tény, hogy többé már nem képes észlelni a színeket. Nemcsak látni, de felidézni sem tudta őket, sőt álmai sem voltak többé színesek. Mindent természetellenesnek és piszkosnak látott, mintha egy fekete-fehér tévé képernyőjét nézné. Elgondolkodtató, hogy valóban milyen nehéz lehet szavakban kifejezni és megértetni másokkal, hogy mit él át valaki, amikor olyan percepciókról van szó, amelyeknek a mindennapi nyelvhasználatban nincsen megfelelőjük. A színek elvesztésével a festő számára minden leértékelődött, unalmassá, szürkévé vált. Az ő helyzete különbözik azokétól, akik születésüktől kezdve színvakok. Mr. I. elvesztett valamit, amit addig birtokolt, ami ráadásul festőként a munkájának is fontos része volt.

Legalábbis kezdetben ezt érezte. Dühös volt és feldúlt. Idegennek, értelmezhetetlennek és rémisztőnek érzékelte a világot. Mr. I. sokáig reménykedett a javulásban és számos vizsgálaton esett át, mire megszületett a diagnózisa. A diagnózis végül legitimizálta az állapotát. Ez arra mutat rá, hogy egy-egy egészségügyi állapot esetében a diagnózis meghatározása milyen jelentős hatást gyakorolhat. Megszületik a diagnózis, létrejön egy címke, egy kategória, ahová sorolható a személy. A problémája oda köti. De vajon hol van a határ a diagnózis és a személy között? Identitásunk részévé válik a gyógyíthatatlan állapot vagy inkább elhatárolódunk tőle? Iyenkor

Megszűnik a diagnózis hiánya okozta bizonytalanság, de felerősödhetnek bizonyos félelmek, szorongások

és számtalan újabb kérdés merülhet fel a páciensek fejében. Mr. I. ezután elkezdte az új határai mentén újraalkotni a világot. Később olyannyira átalakult a színekhez való viszonya, hogy már csak egy múltbéli tudásnak tartotta, amit ma már nem ért. Úgy gondolta, hogy látása különlegessé vált, olyanná, amit már nem zavarnak a színek. Rátalált egy új világra, amiből már nem hiányoztak a színek, többé már nem sóvárgott utánuk. Amikor felmerült egy beavatkozás lehetősége, amelynek sikeressége esetén talán újra láthatná a színeket, már nem szeretett volna élni ezzel. Többé nem tudta elképzelni, milyen lenne újra színeket látni. A világ újra teljes és összefüggő volt számára. Adaptívan tudott alkalmazkodni a megváltozott helyzetéhez. Számára átalakult a világ észlelése, de újra teljesnek és egésznek élte meg, képes volt élvezni és gyönyörködni benne. És talán pont ez a lényeg.

A Tourette-szindrómás sebész

Az önkéntelen kényszermozgásokkal és hangadásokkal járó Tourette-szindróma megléte és a sebészi hivatás egy merőben meglepő párosítás. Dr. Carl Bennett és környezete számára viszont ez teljesen természetes dolog. Sem kollégáiban, sem betegeiben nem mutatkozik a gondolat csírája, hogy betegsége esetleg hátráltatja őt a munkájában. Az esetleírásból számunkra is megmutatkozik, hogy sok más egészségügyi állapothoz hasonlóan

a Tourette-szindróma sem kizárólag hátrányokkal jár, előnyei is vannak.

Ezek közé tartozik például a gyors reakcióidő, a rendkívüli precizitás és a pontosság. Dr. Bennett bámulatos gyorsasággal és könnyedséggel hajtja végre a műtéteket. Általa a kívülállók számára is észrevehető tünetek, a ticek, a görcsös rángatózások mellett a betegség láthatatlanabb oldalába is betekintést nyerhetünk. Abba is bepillanthatunk, hogy milyen harmonikus párkapcsolatban él az orvos a feleségével, illetve hogy gyerekeik is milyen éretten állnak apjuk tüneteihez. A könyv alapján számos Tourette-szindrómáshoz hasonlóan Dr. Bennett sem úgy tekint tüneteire, mint egy betegségre, hanem úgy, mint személyiségének részére. Ugyanúgy, ahogyan hivatása is, a Tourette is elválaszthatatlan részévé vált. Amikor tökéletesen el tud mélyülni a munkájában, akkor viszont a Tourette-identitás megszűnik. Tünetei egyszerűen köddé válnak, amikor nem éri olyan külső inger, amely kiváltaná azokat.

Mr. I. és Dr. Bennett történeteihez hasonló megérintő és elgondolkodtató beszámolókat olvashatunk Dr. Sacks több könyvében is, például az Antropológus a Marson, a Zenebolondok vagy A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című kötetekben. A főszereplők legtöbbször meghatóan közel engedik magukhoz az olvasót. Ez a tény és Dr. Sacks részletes, laikusok számára is érthető és élvezetes leírásai mind

a betegségekkel kapcsolatos sztereotípiák ellen dolgoznak.

A személyiség és betegség egymásra hatása mindegyik esetleírásnak szerves részét képezi. A történeteken keresztül hús-vér emberekkel találkozhatunk és megismerhetjük saját diagnózisukhoz való viszonyukat, személyiségüket önmeghatározásukat és szubjektív tapasztalataikat.