Az apai identitást alakító tényezők

Ahogy az anyai szerep, kötelesség, identitás, úgy az apák pozíciója is megváltozott az utóbbi években. Az apák sokkal inkább bevonódtak a gyermek szenzitív nevelésébe, ami a gyermek kognitív és nyelvi képességeit, illetve szocio-emocionális képességeit is fejleszti. Azonban arról, hogy a babavárás, és később a gyermek születése mégis hogyan hat az apákra (általánosságban), keveset tudunk. Sokat beszélünk, hallunk az anyai és egyben a nők identitásának megváltozásáról a várandósság alatt, a születés után vagy a tényleges, hétköznapi anyaság kialakulásával. Azonban legtöbbször kihagyjuk a baba másik szülőjét, az apákat, akik ugyanúgy változáson, identitás-alakuláson mennek keresztül. Cikkünkben ezt az oldalt bontjuk ki részletesebben.

Az apává válás folyamatát tekintve egy rövid vázlat áll rendelkezésünkre, ami idealizált ugyan, de legalább egyfajta kiindulópontot jelent. Eszerint beszélünk készenléti szakaszról, mert az apai identitás átalakulási folyamata már a várandósság előtt elkezdődhet, a gyermektervezés időszakában. Amennyiben ez a szakasz kimarad, a meglepetésből fakadhat a kezdeti öröm hiátusa, és ezért nem elvárható annak azonnali kifejezése sem. Ezután beszélünk a megtermékenyítés szakaszáról, ami tervezett baba esetén instant örömforrás mindkét fél számára; később az első és a második trimeszterről, majd a világrajövetelről, ami már a realitás talaja. Később, a gyermek születése után az apa kisebbségi komplexust élhet át, mert szerepe perifériára kerül az anyával szemben, aki táplálja a gyermeket. A második életévtől azonban az apa is jobban bevonódik a gyermek életébe.

Mit is jelent funkcionálisan apának lenni?

A kérdés végtelenül redukcionista álláspontot képvisel, de érdemes talán ebből a szemszögből is tanulmányozni a kérdést.

Az apa egyrészt segítség az édesanyának a mindennapi teendők ellátásában a gyermek körül. Másrészt erkölcsi támaszt jelent, képviseli a realitást, amit az anyák természetes módon elveszthetnek a gyermekvárás miatti testi-lelki változások miatt. Emellett aktivitást is jelent édesapának lenni, hiszen funkcionálisan ők aktívabbak. És végül az apa „emberként” való megtapasztalása is egyfajta funkció. Ez alatt azt értjük, hogy velük gyakrabban találkozhatunk a „kinti valóságban”, mint az édesanyákkal a szülés utáni időszakban.

Mit élnek át szülés alatt az apák?

Az apák szülés alatt megélt érzelmei széles skálát futhatnak be:

• félhetnek a realitás-reprezentációtól (a gyermek születése után a gyermek „valósággá válik”, kézzel fogható, fizikai jelenléte megkérdőjelezhetetlen),
• félhetnek a rosszulléttől,
• félhetnek, hogy jó apák lesznek-e,
• félhetnek az orvosi, kórházi, medikalizált környezettől,
• félelem a haláltól – hiszen sem gyermekük, sem párjuk élete nem rajtuk múlik (haszontalanság érzése),
• felelősségtől való szorongás – ez már a későbbi, közös életre utaló félelem lehet,
• ugyanúgy szükségük van támogatásra a párjuktól, a barátaiktól, a családjuktól vagy szakembertől, mint az édesanyának, emellett megfelelő informálásra és figyelembevételre is.

Manapság már szinte egyértelmű tényként kezelik az édesapa jelenlétét a szülés alatt, pedig a fent említett félelmek miatt ez nem mindig evidens. Természetesen az apás szüléseknek több pozitív hozadéka van: ők kapják meg először a gyermeket császármetszés esetén; közös élmény, összekötő kapocs ez az édesanyával; azok az apák, akik bent voltak a szülőszobában, később is gyakrabban vették kézbe a gyermeküket, illetve pozitívabb a későbbi apa-gyermek kötődés.

Az apaság iránti attitűd

Az apaság iránti attitűd alapján háromféle apatípust különböztethetünk meg. Ez természetesen csak tájékoztató jellegű összesítés narratív pszichológiai eljárások alapján, nem kőbevésett tendencia. Ez alapján beszélhetünk romantikus apákról, akik az apaságot érzelmileg élik meg, nagy felelősségérzettel bírnak a gyermek iránt, romanticizált elképzeléseik vannak a gyermeknevelésről, és ezek stabil tájékozódási pontokat hoznak létre. Megkülönböztethetünk még családorientált apákat – ők a hangsúlyt nem a gyermekkel való kapcsolatra helyezik, hanem inkább magára a családra; illetve karrierorientált apákat, akiknél elsődleges a család eltartása, és az ebből adódó munkahelyi ambíció. Ezek egyenrangú kategóriák, nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál, egyszerűen máshova helyeződik a hangsúly. Mindemellett azt is fontos megjegyeznünk, hogy a gondolkodásunk folyamatosan változik az apasággal kapcsolatban (is), ezért nem szikla szilárd, stabil konstruktumok ezek.

Apáknál kialakuló posztpartum depresszió

Szülés után (posztpartum) nem csupán az anyáknál, de az apáknál is kialakulhat depressziós epizód. Ez a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvben (DSM-V) nincs benne, de ekkor jellemzőek a gyakori dührohamok (például gyereksírásra), az érzelmi merevség, az intenzív önvádlás, a fokozott alkohol- és ételfogyasztás lehetősége. Ez természetes folyamat, és inkább a túlzott felelősséghez, a realitásorientációhoz van köze, mint a gyermekkel kapcsolatos bűntudat érzéséhez.

A férfiak életében is gyökeres változást okoz a gyermek fogantatása, a várandósság időszaka és a baba érkezése. Náluk nem a testkép megváltozása, a magzat állandó jelenléte, illetve a csecsemő világrahozatala és szoptatása lesz a fő identitásformáló erő, inkább az apaságra való készülés, az édesanya támogatása, a félelmekkel, szorongásokkal való megküzdés és az újszülött integrálása a családi rendszerbe.

(A homoszexuális párokról ebben a cikkben külön nem tettünk említést, de hisszük, hogy minden szeretetben szerveződő családi struktúra egyenlő értékeket képvisel, és egyik sem jobb a másiknál.)