A felvilágosítás körül annyi kérdés kering, hogy lassan már megszámolni sem tudjuk őket. Mikor és hogyan érdemes azt a „bizonyos beszélgetést" megejteni? Az iskolában vajon mennyit kap ebből a gyerek, és egymás között hogyan adják tovább? Fontos azt is megnézni, hogy családon belül mit lát a gyermek. Két harmóniában élő, boldog szülőt vagy hideg, elutasító felnőtteket? Minél hamarabb, annál jobb!

Sokak fejében még mindig él az a tévhit, miszerint elég középiskolában felvilágosítani a gyerekeket, hiszen addig úgysem érdeklődnek a téma iránt. Valójában ennél messzebb nem is lehetnénk az igazságtól. Egy 2011-es kutatásból ugyanis kiderült, hogy az első aktus alkalmával a fiúk és a lányok átlagosan 13-14 év körüliek voltak. Román Boglárka szexuálpszichológiai szakpszichológus, illetve pár- és családterapeuta arra hívja fel a figyelmet, hogy már óvódás korban, akár 4, 5, 6 éves gyermekeinknél is elkezdhetjük a felvilágosítást. Ennek mindenképpen egy folyamatnak kell lennie, hiszen nem ültethetjük le gyermekünket a kanapéra és tarthatunk neki egy mindent átfogó anatómia órát. Fokozatosan, mindig egyre többet és többet kell megosztanunk a témáról. Szakemberünk azt is hozzátette, hogy nem kell félnünk attól, ha a serdülő előtt megtörténik egy-egy ölelés vagy puszi. Sőt!

A lényeg az, hogy a gyermek egy egészséges, szerető szülői párt lásson maga előtt, akik nem félnek kimutatni az érzelmeiket.

Román Boglárka szerint megfigyelhető, hogy már egészen kicsi korunktól szégyenérzetet kell táplálnunk a szexualitásunk miatt. Az óvódások gyakran egyedül, vagy csoportosan kezdik felfedezni a testüket, és ha a szülő vagy az óvónéni rajtakapja őket, akkor jönnek a szokásos ,,Nem szégyelled magad?!” vagy ,,Hogy nem sülne ki a szemed!” és hasonló megalázó mondatok. Kiemelte azt is, hogy gyermekkori tapasztalataink a témával kapcsolatban különösen fontosak, mert ezek fogják megalapozni a későbbi viszonyulásunkat a testünkhöz és a szexuális érdeklődésünkhöz. Egy ezzel kapcsolatos kutatásban a családon belüli szexuális felvilágosítás fontosságát vizsgálták, és azt, hogy a későbbiekben mennyire idéz elő felelősebb szexuális viselkedést. Azokban a családokban, ahol nem történt felvilágosítás, a lányok saját bevallásuk szerint ötször nagyobb arányban voltak együtt több partnerrel a kutatást megelőző hónapokban, valamint ritkábban használtak óvszert vagy bármilyen más fogamzásgátló eszközt az aktusok alatt. Emellett náluk gyakoribb volt a tudatmódosító szerek használata is az együttlétek alkalmával.

Már óvódáskorban elkezdhetjük a felvilágosítást!

Román Boglárka szerint manapság az az egyik legnagyobb probléma, hogy a szex tabusítva van a társadalom részéről, azonban mindenhonnan érnek minket ezzel kapcsolatos ingerek. Elég kimenni az utcára és ránézni egy óriásplakátra, ahol fehérneműben, kihívó arccal néznek vissza ránk. Hogyne kérdezné meg ezek után a gyermekünk, hogy ,,Anyu! Mit csinál a néni olyan kevés ruhában?"

A gyermekek már óvodáskorban elkezdik felfedezni a testüket.

Szexedukáció az iskolában

Mind tudjuk, hogy ez hogyan szokott zajlani. A felvilágosítást gyakran olyan tanár tartja, aki nem kompetens a témában, hanem egész egyszerűen ő az akire "rá lett sózva" a feladat. Emiatt a gyermekek gyakran nem kapnak szakszerű magyarázatot, hanem csak elrettentő példázatokat a terhességről, nemi betegségekről és a szexből származó egyéb problémákról. Pedig 2009-ben az UNESCO jóvoltából készült egy nemzetközi irányelveket tartalmazó dokumentum, amely összefoglalja a szexuális nevelés legfontosabb céljait. Eszerint fontos bővíteni a megértés és a tudás szintjét, átlátni és definiálni érzéseinket és értékeinket, valamint nem elhanyagolható a kockázatkerülő attitűd kialakítása sem. Egy 2016-os kutatásban azt találták, hogy még ha néhol nem megfelelő és szakmaiatlan, az iskolai szexuális felvilágosításnak is van értelme, hiszen alacsony szinten ugyan, de befolyásolja a serdülők fogamzásgátlási ismeretit. Tehát, akik kaptak ilyen jellegű edukációt, valamelyest megfelelőbb információkat birtokoltak. Ez a tudás azonban korántsem elegendő egy korábbi kutatás szerint, ugyanis a lányok jellemzően tisztában vannak a menstruáció biológiai hátterével, azonban zavarba ejtőek a tudásbeli hiányosságaik a szexuális zaklatásról, a nemi úton terjedő betegségekről vagy éppen az ovuláció mibenlétéről. Ezek a foltok talán azért alakulhattak ki, mert mint a kutatásban kiderült,

a lányok fele, illetve a fiúk jó része (62%) senkivel sem beszél a szexről, hanem az információikat különféle forrásokból szerzik be.

Ezek pedig nem mindig a legmegbízhatóbbak. Ugyanakkor a fiatal generáció is elégedetlen a helyzettel, ugyanis egy 1500 fős vizsgálatban a megkérdezettek 97%-a nem tartotta megfelelőnek a szexedukációt. Ezt azzal indokolták, hogy az ilyen beszélgetések során nem hallanak eleget a párkapcsolatok témaköréről, a nemi identitásról vagy éppen magukról, az érzelmekről.

Fogamzásgátlás

Fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek a fogamzásgátlás különböző módjait, megelőzve ezzel a negatív következményeket, melyek annak hiányából adódhatnak. Egy 2008-as kutatásból megtudhatjuk, hogy a serdülők 60%-ára igaz, hogy az első együttlét alkalmával óvszert használt, 30%-uk a tablettát részesítette előnyben, míg 16% egyáltalán nem védekezett. 

Tanítsuk meg a fiataloknak a helyes fogamzásgátlást!

Ha nincs kivel beszélned…

Elengedhetetlen egy fiatal számára, hogy ha bizonytalan bármivel kapcsolatban, akkor tudjon kihez fordulni a megfelelő információkért. Sajnos van úgy, hogy a szülők erre nem nyitottak és a tanárok is elzárkóznak. Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem szabad mindent elhinnünk, amit az interneten olvasunk vagy az osztálytársaktól hallunk. Létezik más megoldás is, ilyen például a Yelon nevű szervezet. A Yelon egy olyan program, amely szexedukációval foglalkozik a 10-18 évesek korosztályában. Kifejezetten hasznos lehet a serdülők számára, ugyanis több csatornán keresztül is tudnak segítséget kérni. Ilyen például a program weboldala, a mobilapp és a chatelés is. Ha az illető bizonytalan, akár több témában is kaphat megfelelő tanácsot, legyen szó szerelemről, a kapcsolatok kezeléséről, testkép-problémákról, vagy természetesen szexuális jellegű kérdésekről. A nehezen megnyíló tinik számára például tökéletes megoldás, ugyanis a chaten név nélkül folyik a beszélgetés. Ugyanakkor itt nemcsak a bajba jutott fiatalok juthatnak segítséghez, a felnőttek, családtagok, vagy akár a tanárok számára is található edukációs anyag az oldalon.

Összefoglalva tehát fontos, hogy gyermekünket minél hamarabb kezdjük el felvilágosítani! Ezen kívül elengedhetetlen, hogy bármikor fordulhasson hozzánk segítségért, mi pedig igyekezzünk nyitottak és őszinték lenni. Ne féljünk kimutatni az érzelmeinket, fontos, hogy a gyerek egy szerető, meleg családi környezetben nevelkedjen, ahol nem tabu a szexről beszélni.  

 

Felhasznált irodalom:

Crosby, R. A., Hanson A., Rager, K. (2009). The Protective Value of Parental Sex Education: A Clinic-Based Exploratory Study of Adolescent Females. Journal of Pediatric and Adolescent Gynecology, 22(3), 189-192. In: Jäger, A. és Dr. Tigyi, Z. (2016). Szexuális magatartás vizsgálat középiskolások körében. PTE ETK Egészségbiztosítási Intézet Egészségfejlesztési és Népegészségtani Tanszék.

Gritz, A. (2008). Serdülő fiatalok szexuális kultúrájának felmérése és szex-edukációs programjai Budapest XVII. Kerületében. Egészségfejlesztés, 49(5-6),19-25.

https://yelon.hu/szuloknek/oldalak#segitoink

International Technical Guidance on Sexuality Education (2009). Paris: UNESCO. http://unesdoc.unesco.org/images/0018/001832/183281e.pdf 

Kolonits, K. és Tárkányi, Á. (2010). Párkapcsolatra és házasságra nevelés Magyarországon és az USÁ-ban. Mester és Tanítvány, 7(3), 29–45.

Jäger, A. és Dr. Tigyi, Z. (2016). Szexuális magatartás vizsgálat középiskolások körében. PTE ETK Egészségbiztosítási Intézet Egészségfejlesztési és Népegészségtani Tanszék.

Román Boglárka előadása. 2019.12.17. Mathias Corvinus Collegium.

Simich, R. és Fábián, R. (2011). Fiatalok szexuális magatartása – III. rész, Veszélyeztetett korú diákok prevenciós igényei és szükségletei, Iskola – egészségfejlesztés – szexedukáció. Egészségfejlesztés, 52(4), 2-5.