Egyensúly. Sok minden eszünkbe juthat a szó hallatán – vezeti fel fejezetét Prof. Dr. Bagdy Emőke Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig című könyvben. Valóban mindnyájunknak különböző asszociációi lehetnek e kifejezést hallva. A könyv a Nyitott Akadémia kiadásában jelent meg, mely öt szerző különböző nézőpontját és módszereit mutatja be az erőforrások mozgósításával, valamint a megküzdéssel kapcsolatban. Cikksorozatunk első részében a könyv első két fejezetét mutatjuk be.
Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig
A könyv Pál Ferenc atya fejezetével kezdődik. A szerző felveti a dilemmát, hogy valójában milyen egyensúlyi állapotra törekszünk? Általában mind kiegyensúlyozott életre vágyunk, de mit is jelent ez? Hogyan képzeljük el? Gyakorlati példákon keresztül tárja elénk, hogy a vágyott egyensúly nem minden esetben kifizetődő és vezet boldogsághoz. Olvashatjuk egy alkoholista férfi esetét, akinek az egyensúlyt az alkohol biztosította, hiszen a szorongást nagy mértékben oldja, ezzel megszabadította őt az egész napos felgyülemlett feszültségtől. Az alkohol letételével az egyensúlyi állapotból kibillent, mely aktuálisan szenvedést okozott számára. Pál Feri szerint a rendszerszemléletet érdemes követnünk az egyensúlyi állapotok megértéséhez.
Az élő rendszerek fennmaradásához energia szükséges.
Vegyük példaként a párkapcsolatot! A kapcsolatok sokszor a rendszer kizsigerelésével érnek véget. Mindkét fél kiveszi az energiát, vissza pedig nem tesz belőle. Az alacsony energiaszint pedig kóros egyensúlyi állapothoz vezet. Egy kapcsolat kezdeti fázisában általában a szenvedély dominál. Ekkor még több energiát fektetnek bele a felek, mint amennyit kivesznek. Majd az idő előrehaladtával mindez megfordul, és a szenvedélyt felváltja a biztonság. Végül pedig kóros eltolódás alakul ki a megszokás és biztonság irányába, ami a szenvedélyt végleg kiöli. Ekkor fordul valamelyik fél szeretőhöz, aki a szenvedélyt és az izgalmat pótolni tudja. Ugyanakkor, ha a pár mindkét tagja hajlandó tudatosan tenni azért, hogy az izgalom megmaradjon a kapcsolatban, akkor az egészséges egyensúly fenntartható. Pál Feri továbbá az önérvényesítés és alkalmazkodás párosát is kiemeli. A belső szabadságot szerinte akkor érhetjük el, ha szabadon alkalmazkodunk és fejezzük ki önmagunkat. Ha túlságosan eltolódunk az egyik irányba, akkor képtelenek leszünk a másik oldalra is energiát fordítani. De mindez hogyan valósulhat meg? Általában, ha egyensúlyról beszélünk, akkor a szemünk előtt egy statikus kép jelenik meg, ami stabilitást sugall. A szerző szerint azonban az élő rendszerekben a statikus egyensúly nem valósítható meg.
Dinamikus egyensúlyi állapotra kell törekedni.
Ez csupán azt jelenti, hogy nem vágyhatunk egyszerre önkifejezésre és alkalmazkodásra. Nem helyezhetjük előtérbe egyidejűleg a családot és a karriert, mivel állandó bűntudattól fogunk szenvedni, amikor az egyik éppen előtérbe kerül a másik rovására. Tehát ki kell tűzni egy célt. Például amíg a gyerek hároméves lesz, addig a munkát háttérbe szorítani, ezt követően pedig egyre több időt adni saját magamnak arra, hogy érvényesítsem önmagam. Így nem lesznek magunkkal szemben túl magas elvárásaink.
Az érzelmi tudat és a belső utak szerepe a lelki egyensúly szolgálatában
Az érzelmi tudat és a belső utak szerepe a lelki egyensúly szolgálatában című fejezetet egy imaginatív gyakorlattal indítja Prof. Dr. Bagdy Emőke. A fejezetben előrehaladva még számos gondolati és képi utazásra hív bennünket a szerző. Mindezeknek az imaginatív technikáknak az alapjául a jobb agyfélteke érzelmi működése szolgál. A testi-lelki egyensúlyunkért a bal és a jobb agyféltekénk összehangolt működése felel. A szerző szerint a képtudati működés lelki egészségünkben nagy szerepet játszik. A jobb félteke rendkívül szoros kapcsolatban áll testünkkel, hiszen
az érzelmi tapasztalataink hormonjait a sejthártyáink is tárolják.
Nézzük meg a szorongást! Amikor szorongunk, annak egyértelmű testi jeleit is észlelhetjük. Izzad a tenyerünk, összeszorul a gyomrunk, hevesebben ver a szívünk. Ugyanakkor, ha a gondolatainkat képesek vagyunk megváltoztatni, akkor testünk is „megnyugszik”. A jobb agyféltekés működést befelé figyeléssel, vagyis módosított tudatállapottal lehet előidézni. Erre jó példa az álom. Ugyanis az álmok azon szorongásainkat hozzák felszínre, teszik át képekbe, melyek máskülönben megbetegítenék szervezetünket. Nem verbalizáljuk a bennünk lévő feszültséget, hanem azt képi formában jeleníti meg agyunk, azaz elaborálja. A szerző bemutatja ennek fényében, hogy hogyan tudjuk jobb agyféltekénket az egészségünk szolgálatába állítani. A pszichoszomatikus tünetek történeti és érzelmi háttere nem esik tudatos tartományunkba. Azonban képi, szimbolikus gondolkodással ezek előhozhatók és feltárhatók. Ennek példájára egy nő esetét írja le, aki migrénes fejfájással fordult hozzá. A pszichológus arra kérte, hogy egy képzeletbeli képen fesse meg az általa átélt fejfájást. Képzelje el annak színét, a technikát, amivel elkészítené a festményt, valamint a kép méretét. Végül pedig azt, hogy a lakásban hova tenné. Ezzel a módszerrel sikerült kibontani, hogy valójában a szexualitás területén adódnak gondok a nő esetében, ennek tudatában pedig a tünet idővel megszűnt. Az imaginációs technikák csoportosan is alkalmazhatók. Mindenki ugyanazt a dolgot képzeli el, viszont az asszociációk, melyek ezt követik, különböznek. Az asszociációk mentén pedig lehet következtetéseket levonni például az agresszióhoz való viszonyról. Mindebből tehát láthatjuk, hogy a képzeleti folyamatokkal való foglalkozás eredményes terápiás hatást gyakorol, mellyel a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületben képződött terapeuták dolgoznak.
Az itt összefoglalt fejezetekből kiderül, hogy a lelki egyensúlyunkért többféleképpen tehetünk. A terapeuták, tanácsadók is különböző módszerekkel dolgoznak, melyet az egyén személyiségéhez, igényeihez kell illeszteni. Cikksorozatunk második részében a könyv további fejezeteiről lesz szó.
