A terapeuta-páciens testi egymásra hangolódása szignifikánsan bejósolja a terápia sikerességét – derült ki egy svájci egyetemen végzett kutatás eredményei alapján. Mindezt egy számítógépes program segítségével mérték és értékelték, így teljesen objektív eredményeket kaptak. Ezek szerint a testi egymásra hangolódás egyértelműen bejósolhatóvá teszi a terápia sikerességét, illetve emberi kapcsolataink eredményességét is! Ennek kapcsán számos kérdés merül fel. Lássuk most ezeket!

Manapság egyre több szó esik arról, milyen jótékony hatásai vannak a mozgásnak, táncnak, alkotásnak, illetve mennyire fontosak a non-verbális jelek, mennyire lényegesek testi megnyilvánulásaink. A gyógyításban is egyre nagyobb szerephez jut a test, egyre többet hallunk azokról a terápiás módszerekről, melyek a testet is bevonják a terápiás folyamatba. Sokan erre csak legyintenek és azt mondják, múló divat. Most azonban egy izgalmas kutatás tényszerűen is bebizonyította, hogy a testnek valóban kiemelt jelentősége van kapcsolatainkban, mérhető, objektív eredmények bizonyítják, hogy a lélek bizony nem a testtől független valami, hanem azzal nagyon is összefonódott entitás.

Személyiségünknek van egy olyan része, melyet szavakkal nehezen írhatunk le, egy sajátos mozgásminőség, hangolódási képesség, ahogy a térbe fordulunk, a kezünkbe veszünk egy kávéscsészét, kezet nyújtunk vagy csak figyelünk. Ha interakcióba lépünk egymással, akkor ez szintén egy sajátos mintázat lesz, érzeteink mélyebb bugyraiból táplálkozik, és csak a kapcsolódás folyamatában derül lassan fény arra is, hogy milyen lesz a kölcsönhatás. A hangolódás főleg testi, érzelmi mozzanat, mely szavakkal nehezen leírható. Egy kapcsolatnak egyfajta nonverbális hátteret ad, amibe minden más belesimul.

A kutatás, amelyről szó van, pont a nonverbális szinkronicitást vizsgálja, vagyis azt, mennyire tudunk egymásra hangolódni, azaz egymással szinkronban mozdulni, illetve ennek milyen hatása van magára a kapcsolatra nézve. Az eredmények azt bizonyítják, hogy például a terapeuta-páciens testi egymásra hangolódása bejósolja a terápia sikerességét, tehát a jobb testi hangolódás előre jelezte a terápia sikerességét.

Az interakciós szinkronicitás kutatása

A kortárs pszichoanalitikus elméletek egyik kulcsfogalma az affektus hangolódás, mely azt feltételezi, hogy az affektusoknak kiemelt szerepe van a korai csecsemő-gondozó kapcsolatban, illetve meghatározóak a kötődési kapcsolat alakulásában. A hipotézist, miszerint a jobb hangolódás bejósolja nem csupán az anya-gyerek kapcsolat sikerességét, hanem a terápia sikerességét is, egy izgalmas kutatás (Tschacher és Ramseyer, 2011) támasztja alá, melyben a terapeuta és páciense közötti testi interakciókat, vagyis a nonverbális szinkronicitást vizsgálták.

A kutatásban összesen 104 terápiás helyzetet figyeltek meg, melyben hetven páciens vett részt. A nonverbális szinkronicitást objektív mérőeszközzel mérték, az ún. MEA-val (Motion Energy Analysis), mely egy automatikus video-analízis algoritmus.

A vizsgálatban az első terápiás settingek kerültek videofelvételre, majd analizálták a terapeuta és a páciens testmozgását. Mennyi a szinkronicitás, milyen a ritmus, mennyiben követi a páciens mozgásváltozását a terapeuta? Az erre a vizsgálatra kifejlesztett számítógépes programban tisztán láthatóak a közös mozgások, például sok esetben, ha a páciens testhelyzetet váltott, akkor a terapeuta is, vagy ha intenzívebb mozgásba kezdett, mondjuk a feje ingatásával, akkor ezt követte a másik személy is.

A vizsgálati eredmények egyértelműen  azt mutatják, hogy a testileg jól hangolódó terapeuta jobb terápiás eredményeket ért el! Ez egy kézzelfogható vizsgálati eredmény, mely bizonyítja, mennyire fontos a test, mennyire fontos a testi-érzelmi hangolódás! A testi szinkronicitás, a magasabb testi empátia és összehangolódás javította vagy előre jelezte a terápia sikeres kimenetelét.

Természetesen a kutatási eredmények kapcsán számos kérdés merül fel:

  • Lehet-e a hangolódást trenírozni, és ez milyen hatással van a terápiák vagy emberi kapcsolatok működésére?

  • Lehet-e érzékenyíteni a hangolódásra a terapeutákat, vagy ez egy alapkészség?

Arról nyilvánvalóan nem lehet szó, hogy szándékosan igyekszünk figyelni a páciens mozgására, az már nem hangolódás, hanem utánzás lesz. Ha a hangolódásra való érzékenység javítja a terapeuta működését, akkor viszont érdemes lenne a hangolódási képességet ugyanúgy fejleszteni, már a terapeuta, pszichológus képzés során, mint a kognitív képességeket. Sőt, az anya-gyerek kapcsolat alakulását is jelentősen befolyásolhatja a hangolódási képesség, tehát talán az anyai kompetenciánk is javulhat, ha hangolódási képességünket javítjuk.

A cikk szerzője: Salz Gabriella, művészetterapeuta, Integrált Kifejezés- és Táncterapeuta, PTE Pszichológia doktori iskola abszolutórium

 

Felhasznált szakirodalom: Ramseyer, F., Tschacher, W. (2011): Nonverbal synchrony in psychotherapy: Coordinated body-movement reflects relationship quality and outcome. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 79(3), 284–295. Salz Gabriella: Body – image – recovery, The effect of therapeutic methods working with more modalities on body image change and trauma recovery, Psychiatria Hungarica, 2016, 31 (4):338-347