Az önkéntesség során megéljük, hogy egy jó ügy érdekében igen is képesek vagyunk cselekedni. Kovács Orsolya pszichológus az otthontalanokkal és gyermekotthonban élőkkel foglalkozó Vásáry Tamás Alapítvány szakmai vezetője. Mi hajt valakit az önkéntesedésre, mely készségeket fejleszti az önkéntesség, és mi okozhat kiégést? Interjúnkból kiderül!
Mi ösztönöz valakit az önkénteskedésre?
Több csoportra bontanám azokat az embereket, akik valamilyen önkéntes munkába belekezdenek. Vannak olyanok, akik valamiért megszólítva érzik magukat bizonyos témákban, mint a környezetvédelem, a szegénység vagy a betegség. Egy hirdetésben látták, vagy egy barátjuk beszélt nekik a munkáról. Úgy érzik, ezt ki kell próbálniuk. Eleinte még nem fogalmazódik meg bennük, hogy miért vonzza őket. Nem maga az önkéntes lét mozgatja őket, hanem a jó ügy. Amint belekerülnek az önkéntes közösségbe, idővel rájönnek arra, hogy miért foglalkoztatja őket a dolog. Általában hosszú távon benne is maradnak a munkában. Egy másik csoport tagjai tudatosan kezdenek el önkénteskedni, mert egyfajta értékhiányt vesznek észre az életükben. Nem tudják, mi hiányzik nekik, de szeretnek valami önmagukon túlmutató dolgot végezni. Ezek az emberek gyakran nem igazán találták meg a hivatásukat, esetleg szakmailag átalakulóban van az identitásuk. Céljuk, hogy valamiben azt érezzék, hasznosak. A harmadik csoportba sorolnám azokat a fiatalokat, akik az önkéntes munkát ugródeszkának használják szakmai karrierjük céljából. Ők nagyon tudatosan építik a karrierjüket. Egy ilyen lehetőség sok szakmai tapasztalatot nyújt, ráadásul jó belépőt ad a munkaerőpiacra. Akadnak olyanok is persze, akik belesodródnak az önkéntes létbe, és kalandként élik meg.
Milyen előnyökkel jár ez a tevékenység?
Én nem hiszek abban, hogy létezik tiszta altruizmus. Mindenki mindent érdekből csinál, ezzel nincs is probléma. Az ember legtöbbször nem tudja meghatározni, miért jó neki az adott dolog. Az önkéntes munka nagyon sok mindent ad. Az ember azt érzi, van értelme annak, amit csinál. A munkahelyen sokszor hasztalanul telnek el a munkaórák, ám itt egy jó ügyért tehet. Ettől növekszik az énhatékonyság érzése, ami pszichésen jelentős haszon. Eközben a komfortzónából való kikerülés új helyzetekbe vezeti az embert. Ez az újfajta működésmód tovább tágítja az önismeretet. Az önkéntes megtapasztalhatja, milyen jó dolog adni. Megkaphatja azt a visszacsatolást, hogy ő jó.
Az ember akkor tud fejlődni, ha jónak éli meg magát.
Ez az állapot belső hitet és motivációt ad.
Mennyivel más egy önkéntes szervezet közössége, mint egy átlagos munkahelyé?
Nagyon sok munkahelyen a személyes kapcsolatokat átszövi valamilyen mesterkéltség és elővigyázatosság. Az embereknek hiányzik az igazi közösség, melyet egy önkéntes munka alatt megtapasztalhatnak. Ezek a szervezetek ugyanis általában kis, baráti közösségekre épülnek. Itt az emberek bárkik lehetnek, szeretve vannak. A munkatársakkal megvan a közös pont, hiszen egy ügyért dolgoznak. Sok esetben az itteni kapcsolatok barátsággá, szerelemmé alakulnak.
Hogyan kapcsolható össze az ember önkéntes munkája és fő tevékenysége?
Én azt gondolom, hogy ha az ember jól választja meg, milyen önkéntes munkát vállal, az nagyon sokszor kiegészíthető a fő foglalkozásával. Ennek a kettőnek az összekapcsolása nagyon pozitív dinamikává alakulhat. Rengeteg kapcsolat és tudás kötheti össze a kettőt. Tudok is egy példát is említeni. Mi gyerekekkel foglalkozunk, ahol gyakran előfordul az agresszió, mely nagyon mélyen berezget minden önkéntest. Nem mindegy, hogyan reagál le egy ilyen helyzetet az ember. Sokszor ilyenkor a legrosszabb megoldási formák kerülnek elő. Mikor idővel megértjük a gyerekeket, elkezdjük megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket. Majd a munkahelyi konfliktusban is felismerjük, hogy ugyanúgy kellene reagálnunk vagy viselkednünk az illetővel, mint az önkéntes munkában, ahol egyszer már meg tudtunk oldani hasonló problémát.
Legtöbbször milyen okok vezetnek kiégéshez az önkéntes munkákban?
Az egyik jellemző ok az, hogy a személy nem látja a gyors változásokat. Az ember szereti megkapni a visszajelzéseket, szereti tudni, milyen hatást ér el. Az akciókhoz kötődő önkéntes munkákban, egy kerítésfestés vagy egy ruhaosztás végén egyértelmű az eredmény. Vannak azonban olyan területek is, ahol nem jön gyorsan a visszaigazolás. A beteg gyerekek vagy hajléktalanok gondozása esetében is gyakran azt várja az új önkéntes, hogy megváltja a világot. Ám mást kell látnia. Egy év alatt az is sikernek mondható, ha a gyerekek már nem szétesve üvöltenek és tombolnak, hanem közösen oldanak meg problémákat. Ebben még mindig van dinamika és sok veszekedés, de legalább megvan az együttműködés. Azt az embert, aki hatalmas változásokra vágyik, azt elkedvetlenítik az apró lépések. Ehhez hozzájárul egy másik kiégési ok: maga a rendszer. A szociális szférában rendszerszintű problémákról van szó, melyekre egy önkéntes nem tud igazán mély hatást gyakorolni. Hiába dolgozik, rendszerszinten újratermelődik a sok probléma.
Az önkéntes munka milyen készségeket fejleszt?
A soft skillek közül számomra az egyik ilyen központi kincs a problémák rendszerszintű elemzése. Ha látok egy gyereket és a diszfunkcionális viselkedését, akkor meg akarom érteni, hogy az adott probléma miért jött létre, és nem a gyors, felszínes megoldást választom. Meg kell nézni, hogy milyen elemek, milyen mértékben járulnak hozzá az adott tünethez és rendszerszinten kell gondolkodni. Tudnom kell, hogy egy problémára hiába adok gyógyszert, a lelki gond tünetet válthat és másban jelenhet meg.
Ugyanez a jelenség magamban is fontossá vált. Ha valamit rosszul reagálok le, akkor azt nézem meg, hogy miért vannak bennem rossz érzések. Rájön az ember, hogy nem a gyerek bántotta, hanem nem tudtam kezelni a problémáját, mert valahol nagyon hasonlóak vagyunk. Az önkéntesség ráadásul
Az empátiát és az érzelmi intelligencia számos egyéb faktorát is fejleszti.
Megtanultam azt, hogyan kell szólnom valakihez, hogy elérjem a megfelelő hatást, valamint azt is, miképpen tudok inspirálni és motiválni másokat.
