„Jelenleg az emberiség egy új, nagy kihívással néz szembe. Sorsunk az elkövetkezendő években fog eldőlni: elpusztítjuk magunkat, vagy egy új, jobb, szebb világot teremtünk magunk köré. A pozitív pszichológia, amit én képviselek, segíti az emberiséget ebben a küzdelemben. Segít, hogy a jó kanyarokat vegyük be. Remélem, hogy a pozitív pszichológia az egész világban teret fog hódítani és Magyarországon is tovább fog erősödni. Ez persze attól is függ, hogy az olvasók hogyan viszonyulnak az emberiség előtt álló kihíváshoz. Jól gondoljuk meg, mit kezdünk az életünkkel!” – üzente a Mindset olvasóinak Csíkszentmihályi Mihály. A pozitív pszichológia legnagyobb alakja, a flow-elmélet atyja exkluzív videóinterjút adott lapunknak, melynek egy részét ízelítőül írásban közöljük.
Mit jelent önnek a magyarsága?
Ezt megkérdezni olyan, mintha egy halat faggatnának arról, hogy mit jelent számára a víz. Úgy voltam nevelve, hogy magyar vagyok, és bár jobban beszéltem olaszul, mint magyarul, mégis tudtam: magyar vagyok. Ez volt a világ egyik legtermészetesebb dolga. A gyökereimben magyar vagyok.
A magyar öngyilkossági ráta nagyon magas. Hogyan lehetne egy boldogabb, pozitívabb gondolkodású magyar társadalom létrejöttét elősegíteni?
A magyar kultúra mindig kissé bipoláris volt: nagyon boldog vagy mélyen depressziós. Azt hiszem, ez még most is részben így van. Már a himnuszunkban is az áll, hogy „balsors, akit régen tép...” – a magyar kultúra egyik alaptétele, hogy magyarnak lenni nehéz, és a túlélés érdekében sok mindent ki kell bírnunk. Ez valószínűleg a mai napig mélyen benne van a magyar kultúrában.
Emlékszik arra, amikor és ahogyan a flow koncepciót kitalálta? Az ötlet mikor jött?
Nem úgy jött, mint egy villám. Lassan fejlődött ki a gondolat. Részben itt kezdődött, Budapesten, 1943-ban, amikor bombáztak és az orosz hadsereg lőtt be a városba. A nagynénémtől megtanultam sakkozni, s azt tapasztaltam, hogy amikor sakkoztam, nem vettem észre, hogy bombák hullanak, pedig még a szomszéd házat is találat érte.
Én azonban annyira bele voltam merülve a sakkba, hogy nem vettem észre.
Később Olaszországban cserkész lettem. Sziklát másztunk, ami nehéz volt és veszélyes, de sokkal jobb, mint a polgári élet. Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért van ez így? Ezek után sportolókkal és olyan emberekkel beszélgettem, akik furcsa dolgokat csináltak, s elmondták, hogy mindig nagyon élvezik. Lassan kialakult a gondolatmenet, hogy tényleg elő lehet segíteni vagy éppen elnyomni ezt az érzelmet, állapotot. Kutatásokat kezdtem végezni a témában, s kiderült, hogy maga az élmény nagyon hasonló mindenkinél. Nekiláttam az állapot elemzésének. Mi történik pontosan? Mit kell csinálni? Mire kell figyelni? A különbségek szépen lassan eltűntek, s maradt a forma, a módszer, hogy az ember hogyan tud belemenni a flow állapotába.
Mi az, ami önnél előidézi a flow-élményt?
A kutatás. Hegyet mászni az unokákkal. Utazni a feleségemmel. Számomra sajnos a munka is flow, de el kell szakítani magam a munkától, mert nem túl jó, ha az ember csak egyetlen dologban találja meg a flow-élményt.
•••
Hamarosan jelentkezünk a teljes videóinterjúval, amelyben Csíkszentmihályi Mihály a pszichológiatudomány, valamint társadalmunk legfontosabb kérdéseit feszegeti.
