A Down-szindróma tüneteit sokan ismerik: kicsit más külső, lassabb értelmi fejlődés. A „Downosok” többnyire melegszívű, érzékeny emberek, jó szociális készséggel. De képesek-e ők is ugyanolyan párkapcsolatot folytatni, mint a többi ember? Interjúnkból egyértelműen kiderül: igen. A Sarokház Lakóotthonban beszélgettem Szandival és Tomival.
Először Tomival ismerkedtem meg. Míg Szandira vártunk, vele és az egyik szomszédjával, Zolival beszélgettünk kicsit arról, hogy milyen az élet a Sarokházban. Ám látszott: Tomi tűkön ülve várja, hogy a menyasszonya megérkezzen. Mikor Szandi megjött, Tomi teljesen kivirult. Vidáman integetett neki már az ablakból is, látható örömmel csókolták meg egymást. „Imádom egyébként” – néz rám nevetve Szandi. Ezt nem is kétlem. Sugárzik kettőjükből a szeretet.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Szandi: Itt találkoztunk a lakóotthonban. A megismerkedésünk érdekesen alakult. Volt egy kis veszekedés az előző barátommal, és utána Tomi azt mondta: „Leszek a barátod”. S azóta együtt vagyunk.
Ha jól tudom, most volt évfordulótok is.
Szandi: Igen, már az ötödik.
Az igen! Úgy tűnik, még mindig nagyon jól kijöttök.
Szandi: Igen. Egy kis veszekedéssel, de kijövünk. Ami megfogott benne, az a kis humora. Igaz, időnként szeret túl sokat is beszélni. (nevet)
Miket szoktatok együtt csinálni?
Tomi: Együtt gépezünk, együtt veszünk részt a foglalkozásokon és dolgozunk. Voltunk már állatkertben, sőt hajókázni is. Szandi amúgy a Nem adom fel kávéházban dolgozik, és ott felszolgál.
Szandi: Valóban így van, ahogy mondja. A Nem adom fel Café&Pub-ban mint felszolgáló dolgozom. Napi négy órában, keddtől egészen péntekig.
Szeretsz ott dolgozni?
Szandi: Igen. Pedig eleinte nem is akartam elfogadni ezt a munkalehetőséget, ám szerencsére mindenki noszogatott, hogy csak menjek, s végül elmentem.
Tomi, Te is noszogattad?
Tomi: Igen. Voltam is ott nála.
Szandi: Igen, ki is szolgáltam egy kávéval (nevet). A adott is egy csokor virágot engesztelésül, mert előtte pont egy kicsit megbántott.
Mivel telnek a mindennapjaitok?
Szandi: A reggel azzal kezdődik, hogy felkelünk (nevet). Majd Felöltözünk, reggelizünk. Tomi tornázni megy, én pedig dolgozom. Délután megjövök olyan négy körül, aztán kettesben töltjük a délutánt.
Tomi: Amikor Szandi eljön este a munkából, nagyon fáradt. Ilyenkor együtt megvacsorázunk, majd ha van kedvünk, kimegyünk egy kicsit. Vagy néha kitakarítjuk a konyhát.
Szandi: Szoktunk főzni is, de csak segítséggel. Hétvégénként pedig meg szoktuk hívni egymást a családunkhoz.
A családotok támogat abban, hogy együtt legyetek?
Szandi: Igen, bár anyukámmal az elején nehéz volt. Ő nagyon sokat segít nekem, ez legtöbbször jó, de van, amikor inkább egyedül csinálnám a dolgokat.
Tomi: Én meg gondnokság alatt állok.
Ez mit jelent pontosan?
Szandi: Azt, hogy dönthet, de segítséggel. Ha például elad egy házat, ahhoz kell a gondnok. Vagy ha házasságot szeretne kötni az uraság, akkor is Így van egyébként, szeretne az úriember házasságot kötni velem.
Ha jól tudom, eljegyzés már volt is.
Szandi: Az volt! (Büszkén mutatja a gyűrűjét.)
Tomi: Nagyob jól sikerült. Egy étteremben voltunk. Meghívtunk mindenkit, a lakókat is. Mindenki gratulált.
Az „átlagos” emberekkel hogyan jöttök ki?
Szandi: Ha van a közelemben egy passzív ember, akkor vele elkezdek beszélgetni… Például itt vagy Te, akivel beszélgetek bensőséges dolgokról. De van, hogy átmegy az üzenet, van, hogy nem.
S mitől függ szerinted, hogy átmegy-e?
Szandi: Szerintem az érzéstől. Mert az érzés az többet jelent, mint egy szó.
Mit üzennétek a hozzátok hasonló pároknak?
Szandi: Én azt üzenném nekik, hogy legyenek boldogok és éljenek együtt. És szeressék csak egymást nyugodtan.
Köszönet Toronyi Ágnesnek és Mayer Nikolettának, akik lehetővé tették az interjú létrejöttét.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
