Az örökbe fogadott örökbefogadott – a sajátos nehézségekkel való megküzdés

Sokakban felmerülhet a kérdés, más-e egy örökbe fogadott gyermek a vér szerinti családban nevelkedő társaihoz képest. Vajon milyen sajátos nehézségekkel és kihívásokkal kell megküzdenie a gyermekeknek az örökbefogadást követően, és ebben mi segítheti őket? Hogyan válhat egészséges és boldog felnőtté egy örökbe fogadott gyermek? Örökbefogadás cikksorozatunk következő részében ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Annyi bizonyos, hogy egy örökbe fogadott gyermeknek az élethelyzete különbözik vér szerinti társaiétól, mivel más anya neveli fel, mint aki megszülte. Ennek nyomán a nevelése sok esetben eltérhet a vér szerinti gyermekétől, sőt, gyakran több probléma és konfliktus is felmerülhet a szüleivel való kapcsolatában. Fontos kiemelni, hogy egy örökbe fogadott gyermeknek sokkal nagyobb biztonságra van szüksége, hiszen róla már egyszer lemondtak a vér szerinti szülei, és az ebből fakadó traumát magával cipeli élete végéig. Emiatt nagyon fontos számára az állandóság, illetve hogy olyan családba kerüljön, amit már nem fog elveszíteni. Ezzel el is jutunk az örökbe fogadott gyermekek sajátos élethelyzetéből fakadó nehézségeihez, amelyekkel meg kell küzdeniük az örökbefogadást követően.

Milyen kihívásokkal kell megküzdeniük az örökbe fogadott gyermekeknek?

1. Veszteség: A veszteség az elsődleges örökbefogadással kapcsolatos kérdés, amelyből a többi nehézség következik, hiszen enélkül a veszteség nélkül nem is lenne örökbefogadás. Egyrészt az örökbe adott gyermekek elvesztik annak lehetőségét, hogy a biológiai családjukban nevelkedjenek. Másrészt elveszítik a biológiai gyökereiket, illetve a születési előzményeikről, továbbá a családi hagyományokról és történetekről való tudásuk is hiányos maradhat. Sőt, a gyermekek általában elveszítik a testvéreiket és más rokonaikat is.

2. Szomorúság és harag: Az egészséges fejlődés részeként a gyermekek 7-8 éves korukban elkezdik magukat összehasonlítani társaikkal, így az örökbe fogadott gyermekek ekkor értik meg a biológiai szüleik elvesztését, ami miatt szomorúságot és dühöt is érezhetnek. Általános iskolás korban a gyászolást tükröző változások magukban foglalhatják a haragot, az agressziót, az ellenálló magatartást és az önértékelési problémákat is. Serdülőkorban ez a gyászolás ugyancsak megnyilvánulhat haragban és ellenálló viselkedésben. Bár ezeket a reakciókat nagyon nehéz szülőként kezelni, de fontos látni, hogy

a bánat egy természetes és szükséges reakció a gyermek részéről az örökbefogadásra, és ennek megélése segíti a későbbi alkalmazkodását.

3. Bűntudat, szégyen és elutasítottság érzés: A gyermekek gyakran saját magukat okolják amiatt, hogy róluk lemondtak a vér szerinti szüleik. Az egocentrikus gondolkodás (a gyermek a világot kizárólag a saját nézőpontjából tudja figyelembe venni) következtében a gyermekek rossznak, hibásnak, szeretetre nem méltónak érzik magukat, és emiatt szégyellik magukat. A bűntudat és a szégyen érzése mellett félhetnek attól is, hogy ha egyszer már elutasították őket, akkor ez ismét előfordulhat velük az örökbe fogadó családjukban is. Ilyen esetben ez a feszültség és szorongás állandósulhat a gyermekekben, aminek rengeteg negatív következménye lehet a pszichés jóllétükre, illetve súlyos esetben akár pszichés zavarok kialakulásához is vezethet.

4. Identitásproblémák: Bár az identitáskeresés minden serdülőnek kihívást jelent, azonban az örökbefogadottak számára ez akár egy egész életen át tartó küzdelmes folyamat is lehet, aminek alapvetően két oka is van. Az egyik ok, hogy elszakadtak a személyes gyökereiktől, és általában nem ismerik vér szerinti családjukat, a róluk való lemondás körülményeit, illetve születésük történetét. Ha az identitást úgy értelmezzük, mint „a saját élettörténetünk egységes narratívába foglalását”, akkor jól látható, hogy az örökbefogadottaknak több részlet is hiányzik az élettörténetéből. A másik ok, hogy az örökbefogadottaknak két, egymástól több szempontból is eltérő családjuk van, egy jól ismert, őket felnevelő családjuk és egy ismeretlen vér szerinti családjuk. Így ők mindkét családból hoznak örökséget, amelyet be kell építeniük az identitásukba, ráadásul úgy, hogy a vér szerinti családjukról általában csak mások által közvetített információik vannak, így sokszor csak fantáziákból merítkezhetnek. Emiatt az ő esetükben a serdülőkori identitásválság megduplázódik, hiszen

egyszerre kell foglalkozniuk mind a születési, mind az örökbe fogadó szüleik identitásával.

5. Intimitás: Az örökbefogadás többszörös vesztesége, az identitásproblémák, illetve az elutasítás és a szégyen érzése befolyásolhatja a gyermek szociális fejlődését, sőt, akár a későbbi kapcsolatainak minőségére és intimitására is hatással lehet. Ha az örökbe fogadott gyermek élete a kötődés törésével kezdődik, akkor később habozhat, mikor mások közelebb szeretnének kerülni hozzá. A gyermekek és serdülők félhetnek az intimitástól, illetve attól, hogy ők nem szerethetők, ami szintén nagy nehézséget okozhat a későbbi életük során.

A nehézségek és a veszteségek ellenére fontos tisztázni, hogy az örökbefogadás nem vezet elkerülhetetlenül pszichés problémákhoz. Azonban az örökbefogadás tapasztalata arra készteti a gyermeket, hogy már korai életkorban is foglalkozzon bonyolultabb érzelmi kérdésekkel, mint például az elutasítással, a veszteséggel, a szomorúsággal vagy a szégyennel.

Mi segítheti a gyermekeket a sajátos nehézségeikkel való megküzdésben?

Fontos, hogy az örökbe fogadó szülők tisztában legyenek azzal, hogy az ő gyermekük más, mint a vér szerinti gyermekek, hiszen ő sajátos kihívásokkal kerülhet szembe. A következőkben megnézzük, hogy a szülők hogyan segíthetik gyermeküket megküzdeni ezekkel a fentebb említett nehézségekkel:

1. A gyermek veszteségeinek megértése, illetve az emiatt érzett szomorúságának és dühének elfogadása a szülők részéről csökkentheti a gyermek szorongását. Fontos lenne, hogy a szülők nyíltan megválaszolják a gyermek kérdéseit élete minden szakaszában. A legjobb stratégia, amikor az örökbefogadásról szóló nyílt beszélgetések már a kezdetektől jelen vannak a család életében, illetve később is folyamatosak. Emellett fontos kiemelni, hogy ezek a beszélgetések mindig a gyermek érzelmi- és kognitív fejlettségi szintjéhez viszonyítva történjenek. 

2. A gyakran felmerülő bűntudat és szégyen érzése akár a gyermek egész életét végigkísérheti. Emiatt fontos lenne, hogy

a szülők megértessék a gyermekkel, hogy ő csak elszenvedője és ártatlan áldozata, nem pedig okozója volt a róla való lemondásnak.

Ilyenkor segíthet, ha a szülők elmagyarázzák a gyermeknek, hogy az örökbefogadás a biológiai szülei nehézségei következtében történt, és nem azért, mert a gyerek nem szerethető, hibás vagy rossz.

3. A gyermek újbóli elutasítástól és elhagyástól való félelme kapcsán a szülőknek meg kellene értetnie a gyermekkel, hogy az örökbefogadás és a családi összetartozás egy tartós és állandó dolog. Az örökbe fogadó szülők őszintén elmondhatják a gyermeknek, hogy ők nem fognak lemondani róla, és örökre szeretni fogják. A szülőknek hangsúlyozniuk kell az őszinteség fontosságát a kommunikációjuk során, mert a gyermek így bízni tud abban, hogy a világ egy biztonságos hely számára. 

4. A gyermek személyiségfejlődése és identitásalakulása szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy milyen képet tud kialakítani magában a vér szerinti szüleiről, és ezt a képet az örökbe fogadó szülők közvetítik a gyermekük számára. Fontos tisztában lenni azzal a lélektani törvényszerűséggel, hogy a számunkra fontos személyekről és a velük való viszonyunkról kialakított képünk határozza meg az önmagunkról kialakított képünket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az örökbe fogadó szülő olyan képet közvetít a gyermek felé, hogy a vér szerinti szülő őt eldobta, mert nem kellett neki, akkor a gyerekben az eldobott gyermek képe fog rögzülni. Ez a negatív kép komoly szorongást okozhat a gyermekben, mert idővel megérti az örökletes tulajdonságok szerepét, ilyen esetben pedig irreális félelmei keletkezhetnek arról, hogy ő milyen rossz dolgokat örökölhetett a vér szerinti szüleitől.

A gyermek önbecsülését súlyosan sérti, ha azt éli meg, hogy olyan szülőktől származik, akikről az ő örökbe fogadó szülei rossz véleménnyel vannak, 

emiatt fontos lenne, hogy a szülők ne közvetítsenek negatív képet a biológiai szülőkről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyílt örökbefogadás pozitívabb viszonyuláshoz vezet. Ilyenkor az örökbe fogadó szülők személyesen találkoznak a szülő anyával, megismerhetik az ő személyes élettörténetét és átérezhetik a helyzetét, amit később a gyermek felé is közvetíteni tudnak. Ezzel szemben zárt örökbefogadás esetén a vér szerinti családról való információk hiánya zavarhatja a serdülő autonóm identitásának kialakulását.

Hogyan válhat egészséges és boldog felnőtt egy örökbe fogadott gyermekből?

Egy kutatásban gyermekkorukban örökbe fogadott felnőtteket vizsgálva azt találták, hogy minél közelebbi kapcsolatban voltak felnőtt korukban az örökbe fogadó szüleikkel, illetve minél boldogabbnak érezték magukat az örökbefogadásuk miatt, annál magasabb volt az önértékelésük és az érzelmi egészségük. Az örökbe fogadó szülőkkel való szoros kapcsolat és a tőlük kapott szeretet segített csökkenteni az elutasítás és a veszteség érzését bennük. Sőt, erős összefüggést találtak az örökbefogadott örökbe fogadó szüleihez való közelsége és aközött, hogy mennyire nyíltan kezelték a családban az örökbefogadást. Ennek pozitív következményei vannak az érintett összetartozás és identitás érzésére, illetve teljesebbnek éli meg magát felnőttként. Következésképpen az örökbe fogadó szülők

szeretete és pozitív viszonyulása a gyermekhez segítheti korrigálni a korábbi veszteségélményeit, és a róla való lemondás traumáját.

Az örökbe fogadott gyermekek nevelése esetén is az a legfontosabb, hogy a szülei részéről a gyermek feltétel nélküli gondoskodást, egyéni sajátosságainak figyelembe vételét, és a szükségleteire ráhangolódó, együttérző szülői törődést és szeretetet kapjon. Ilyen feltételek mellett az örökbe fogadott és a vér szerinti gyermek egyaránt önálló, autonóm, megfelelő érzelemszabályozó és önismereti funkcióval rendelkező, egészséges és boldog felnőtté válhat.