Amióta világ a világ, az emberiség csodálja a bölcsesség tudóit. A bölcs alakja feltűnik a legtöbb nép mítoszaiban és legendáiban, de ugyanúgy napjaink filmjeiben és sorozataiban is megtalálható. Vonzódunk a gondolathoz, hogy valaki túljutott saját élete megpróbáltatásain és a megtalált tudást tovább adja követőinek. Mi különbözteti meg a bölcset az átlagembertől? Egy friss tanulmány alapján másképp érdemes feltenni a kérdést és ahelyett, hogy piedesztálra emelnénk a bölcsességet, inkább folyamatként érdemes felfognunk!
Habár szinte mindannyiunknak van elképzelése a bölcsesség fogalmáról, pszichológiai szempontból nehezen meghatározható. Nem egyszerűen kreativitásról vagy intelligenciáról beszélünk, de nyilvánvalóan nem is teljesen független tőlük. Kapcsolatban áll az érzelmek szabályozásával, de az együttműködési készséggel és a perspektívaváltás képességével is. A témát kutató pszichológusok általában adott időpontban felvett önbevallásos kérdőív segítségével igyekeznek közelebb kerülni a jelenséghez. Ez azt feltételezi, hogy a bölcsesség egy statikus változó. A European Psychologist nevű szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerzője, Igor Grossman szerint azonban a bölcsesség sokkal változékonyabb, mint gondolnánk. Elképzelt helyzetekben vizsgálták a résztvevők bölcsességét. Meglepő módon azt találták, hogy
a különböző témákban mutatott bölcsességi szintek nem jelezték előre egymást!
Például aki bölcsnek bizonyult olyan elvontabb témákban, mint az élet jelentése, nem feltétlenül tudta ezt kamatoztatni a családi konfliktusokkal kapcsolatban. A kísérleti személyekkel íratott beszámolók, amikben a résztvevők a mindennapi kihívásaikra reflektáltak, további bizonyítékokkal szolgáltak. A naplók tanulságai alapján bölcsességünk mértéke korántsem állandó, sokkal inkább folyamatosan hullámzó!
Nem látjuk a fától az erdőt
Grossman szerint ez azt sugallja, hogy bár a bölcsességünk rendelkezik bizonyos stabilitással, alapvetően kontextusfüggő. Kontextusváltással pedig akár tudatosan is elősegíthetjük a bölcsebb gondolatokat! Például amikor arra kérték a résztvevőket, hogy egy megoldandó helyzetet úgy kezeljenek, mintha egy évvel korábban történt volna, a bölcsesség magasabb szintjét észlelték. Ugyanilyen változást tapasztaltak abban az esetben is, ha a problémát nem saját magukhoz, hanem valaki máshoz kötöttek. Az eredmények alapján úgy tűnik, kreatívabbak és bölcsebbek vagyunk, ha másoknak kell tanácsot adnunk. Jobban mérjük fel saját tudásunk korlátait, kompromisszumkészebbek vagyunk és sikeresebben vesszük figyelembe mások szempontjait.
Mindezek fényében érdemes lehet egy nehéz döntés előtt feltenni magunknak a kérdést:
mit tanácsolnánk a legjobb barátunknak ebben a helyzetben?
Saját világunkba elmerülve gyakran nem vesszük észre a kézenfekvő megoldást, ami kívülről nyilvánvalónak tűnik. Az ezekhez hasonló átkeretezési technikák segítségével kiléphetünk az itt-most-én hármasának csapdájából, ami beszűkíti a gondolkodásunkat. A helyzettől való eltávolodást segítő módszerek egy kevésbé egocentrikus megközelítést tesznek lehetővé számunkra!
Salamon-paradoxon
A jelenség, hogy saját életünkkel kapcsolatban kevésbé vagyunk körültekintőek, Salamon-paradoxon néven ismeretes. A bibliai Salamon király messze földön híres volt bölcsességéről és rengetegen járultak elé útmutatásért, tanácsért. Magánélete ugyanakkor kaotikus volt, nem tudott betelni saját gazdagságával, fiából pedig inkompetens, zsarnok uralkodót nevelt, aminek következtében a királyság elbukott. Éppen ezért Grossman azt sugallja, hogy a bölcsességhez vezető út nem a korábbi példák feltétel nélküli követésén alapszik. Bár a kiemelkedő figurák mintaként szolgálhatnak, szerinte sokkal fontosabb a társas kontextus. A történelmi személyiségek és saját környezetünk idealizált figuráinak életében ne féljünk megvizsgálni, hogy bölcsességük mikor és miért érte el a korlátait! A társas hatások beemelése a bölcsesség eléréséhez természetesen nem teljesen új gondolat. A taoizmus is arra tanít minket, hogy
lépjünk túl az egyéni nézőponton,
valamint Szókratész is a társalgás jelentőségét hangsúlyozta az önmarcangolással szemben. Az új eredmények tehát szépen beilleszthetők a hagyományba. Azt sugallják, hogy a bölcsesség felé tartó út nem feltétlenül magányos, sőt a társaság gazdagíthatja tapasztalatainkat!
Felhasznált szakirodalom Grossmann, I. (2017). Wisdom and how to cultivate it: Review of emerging evidence for a constructivist model of wise thinking. European Psychologist, 22(4), 233-246. Grossmann, I., Gerlach, T. M., & Denissen, J. J. (2016). Wise reasoning in the face of everyday life challenges. Social Psychological and Personality Science, 7(7), 611-622. Polman, E., & Emich, K. J. (2011). Decisions for others are more creative than decisions for the self. Personality and Social Psychology Bulletin, 37(4), 492-501.
