Kedves Szülő!
Egy valamit mindenképpen fontos tudnod a kisbabádról. Az első pillanattól kezdve, ahogy világra érkezik, tanulni kezd rólad, magáról és az egész őt körülvevő univerzumról. Hogyan gondolkodik a világról? Hogyan válik egy gügyögő csecsemőből szószátyár óvodássá? Hogyan válhat belőle egy magabiztos és érzelmileg stabil felnőtt? Ezek a kérdések bizonyára már benned is sokszor felmerültek. Kétrészes cikksorozatunkban igyekeztünk összegyűjteni számodra pár hasznos tanácsot, amellyel könnyedén támogathatod csecsemőd fejlődését a hétköznapok során.
Mit érdemes tudni a nyelv és a kommunikáció fejlődéséről?
A csecsemők születésüktől kezdve megpróbálják a különböző szükségleteiket és érzéseiket kifejezni szüleiknek. Az újszülöttek kommunikációs képessége azonban kezdetben igencsak korlátozott. Sokszor különböző hangadásokkal vagy sírással próbálják kifejezni mondanivalójukat a környezetük számára. Máskor akár egész testük mozgásával vagy éppen csak arckifejezésükkel adják a világ tudtára, hogy mi jár a fejükben. Érdekes megfigyelés, hogy szülőként idővel megtanulunk különbséget tenni gyermekünk sírásmintázatai között. Ez a képességünk azért hasznos, mert a kisbaba problémájáról is kaphatunk így némi információt.
Két és fél hónapos koruk körül a kommunikációs repertoárjuk, az úgynevezett szociális mosollyal bővül. Felveszik a szemkontaktust a környezetükkel, és visszamosolyognak a rájuk mosolygó emberekre. Ez az új fejlődési szakasz egy minőségi változást eredményez a szülő-csecsemő érzelmi viszonyban. Hangkészletük hónapról hónapra bővül, a kezdeti gügyögéstől eljutnak a gagyogásig, majd halandzsázni kezdenek.
Egy éves koruk körül örülhetünk első szavaiknak.
Három éves korukra pedig már 3-5 szavas mondatokat is hallhatunk tőlük.
Lássuk, szülőként mit is tehetünk, hogy megfelelő alapot biztosítsunk kisbabánk nyelvi fejlődéséhez! Először is nagyon fontos megfigyelni és meghallgatni, hogy csemeténk hogyan fejezi ki gondolatait és érzéseit. Ha megtanuljuk felismerni, hogy egyes események milyen reakciót váltanak ki belőle, akkor egy új helyzetben hamarabb fel tudjuk ismerni a jelzéseit, és adekvátabban tudunk reagálni azokra. Sajnos az első életévekben még nem várhatjuk el kisbabánktól, hogy mindent megértsen a beszédünkből, és aztán értelmes szavakkal válaszoljon is nekünk. Azonban már most lehetőségünk van arra, hogy a kölcsönös interakció alapjait megtanítsuk a számára. Próbáljuk meg visszaismételni neki azokat a hangokat vagy szótöredékeket, amiket ő mondott! Így hamar rá fog jönni arra, hogy hatással van a környezetére, és a kiejtett „szavaira” választ fog kapni. Ez pedig hatalmas sikerélményt jelent a számára. Így legközelebb is motivált lesz arra, hogy megossza velünk az élményeit.
Érdemes minél többet olvasni, énekelni vagy sztorizgatni kisbabánknak. Ez egy nagyon hasznos és mókás módja annak, hogy új szavakat tanítsunk neki és színesítsük a szókincsét. Továbbá így egy általunk képviselt gondolkodásmódot is közvetíthetünk a számára. Mindig beszéljünk arról, amit most vagy később közösen fogunk csinálni! Ez lehet akár egy közös játéktevékenység vagy bevásárlás alkalmával a történések megosztása egymással, de akár a barátok vagy más családtagok meglátogatására való közös felkészülés is.
Fontos megemlítenünk ennél a témánál a dajkanyelv fogalmát, ami a pszichológiában a kisbabáknak szóló sajátos nyelvhasználatát jelenti. Ez a kisgyermek számára tulajdonképpen segítségül szolgál a nyelvelsajátítás bonyolult világában. A dajkanyelvet használó felnőtt beszédére jellemző a magasabb hangfekvés, a gyakoribb hangsúly, az éneklő hanghordozás, a lassabb beszédtempó, az egyszerűbb mondatok és inkább a főnevek, mint igék használata. Tartalmi szempontból is a baba figyelmének irányát követi és az ő igényeihez alkalmazkodik. Ha dajkanyelven beszélünk kisbabánkkal,
akkor garantáltan figyelemfelkeltőbbek és érdekesebbek leszünk a számára.
Azonban legyünk óvatosak, és próbáljunk meg nem átesni a ló túlsó oldalára! A bugyuta gügyögéssel a környezetünket könnyen az őrületbe kergethetjük, és feltehetően még kisbabánknál sem érjük el a kívánt eredményt.
Hogyan támogathatjuk az önkontroll fejlődését?
Az önkontroll fejlődése egy hosszú, rögös folyamat, ami még sokszor felnőttkorig is eltarthat. Arra viszont szülőként már az első életévekben is van lehetőségünk, hogy kisbabánkat ezen az úton a helyes irányba tereljük. Nagyobb gyerekeknél előfordulhat már, hogy pontosan tudják, mit kell és mit nem szabad tenniük. Azonban tényleges önkontrollnak azt a fajta engedelmességet nevezhetjük, ha akkor is a gondozók elvárásainak megfelelően viselkednek, amikor valójában nem akarnak, és éppen nincsenek felügyelet alatt.
Az önkontroll kialakulásának alappillére, hogy egy adott helyzetben le tudják-e gátolni kezdeti indulataikat.
Más szóval, át tudják-e gondolni a cselekedeteiket, még mielőtt megtennék őket.
Az önkontroll fejlődésének egyik legintenzívebb szakasza két és fél és hatéves kor között zajlik. Ahogy a gyerekek kognitív képességei fejlődnek, egyre jobban megtanulják tiszteletben tartani a környezetük szabályrendszerét. Sőt mi több, igyekeznek is ezeknek megfelelően cselekedni. Az önkontroll fejlődése az első három évben veszi kezdetét. Ideális esetben a kisgyermekünk képessé válik érzéseit és cselekedeteit, nagyjából a megtanult szabályoknak megfelelően kifejezni. Továbbá elkezdi megtanulni kivárni a sorát, játékokat megosztani másokkal és problémákat feloldani a társaival.
Nézzük meg, hogy támogathatjuk gyermekünk önkontrolljának egészséges fejlődését! Hasznos lehet, hogy ha szavakba öntjük azokat az érzéseket, amiket ő éppen átél. Pl.: „Most nagyon mérges vagy, mert el kellett jönnünk a játszótérről”. Ezzel a módszerrel segíthetünk neki megérteni a saját érzéseit. Az egy-két éves kisbabáknak adjunk egyszerűbb választási lehetőséget. Pl.: „Reggelire tejet vagy teát szeretnél inni?”. Ez a praktika segíthet abban, hogy önálló individuumként élhesse meg magát, és hogy megértse azt, hogy hatással van a környezetére. Megtanulhatja gyermekünk, hogy döntéseinek bizony következményei vannak. Előzetesen fontos lehet felmérnünk, hogy gyermekünk hány elemből képes választani. Kezdetben maximum két lehetőséget kínáljunk fel, utána már három vagy négy elemmel is próbálkozhatunk. Továbbá fontos szempont, hogy mindig olyan választási lehetőségeket kínáljunk fel, melyek számunkra is elfogadhatóak. Így a konfliktusok kialakulását is meg tudjuk előzni.
Bármennyire is nehéz, mindig próbáljunk meg higgadtak maradni, ha gyermekünk kiborul.
Mi vagyunk az elsődleges referencia személyek az életében. Ha azt látja rajtunk, hogy mi nyugodtak tudunk maradni az ő felhergelt állapota ellenére is, akkor hamarabb le fog csillapodni. Ezzel segítünk neki, hogy biztonságban érezhesse magát, visszaszerezze önkontrollját.
A cikkben áttekintettük, hogy mit mond a fejlődéslélektan a legkorábbi életévek nyelvi fejlődéséről és az önkontroll kialakulásáról. Megnéztük, milyen fontos mérföldkövek vannak kisbabánk életében. Továbbá megfogalmaztunk néhány konkrét tanácsot is, amivel megalapozhatjuk egészséges személyiségének kialakulását is. Cikksorozatunk következő részében további korai életévek tanulási képességeit támogató tippekkel igyekszünk szolgálni. Arra keressük a választ, hogyan fejlődnek a legkisebbek gondolkodási képességei, és milyen módszerekkel támogathatjuk őt. Továbbá, hogy hogyan tudunk egészséges önbizalmat kialakítani gyermekünknél. Vagyis hogyan nevelhetünk belőle egy magabiztos és a kihívásokat kedvelő felnőttet.
…
Károly Fruzsinának és Poós-Nagy Fruzsinának hamarosan workshop-sorozata indul a témában Szülővé válás lépésről lépésre címmel. Ha mélyebben érdekel a téma, várunk téged is ezekre az alkalmakra!
