Barátom, barátom, mondd meg nékem! Párom-e a hibás a veszekedésben?

Jó eséllyel senkinek nem esik nehezére elképzelni, ahogy egy nő barátaival beszéli meg párkapcsolata részleteit. A sztereotípiák hatása miatt talán egy fokkal már nehezebb elképzelni azt, hogy férfiakkal is előfordul ugyanez. Ennek számtalan oka lehet: élménymegosztás, esetleg dicsekvés. Cikkünkben részletesebben is megvizsgálunk néhány további indokot!

Hogy érzelmi támogatást kapjunk...

Problémáink kibeszélése jelentős megkönnyebbüléssel járhat. Ha mindez ráadásul olyan fülekre talál, amelyek tulajdonosai képesek igényeinknek megfelelően reagálni, még nagyobb lesz ez a fajta haszon. Persze ha gyakorta utazunk tömegközlekedéssel, könnyen szemet szúrhat, hogy az emberek általában szeretnek panaszkodni. Sokan közülük egyáltalán nem várnak semmilyen választ vagy segítséget. De legtöbbünk azért mégiscsak remél bizonyos reakciókat barátjától. Például azt szeretné hallani, hogy minden rendben lesz, hogy a problémák meg fognak oldódni. Van, aki önértékelésének növelését vagy legalább megerősítését várja társától. De az is kétségtelenül nagy segítség lehet, ha barátunk egyszerűen megnevettet bennünket, s humorral oldja fel a helyzet, problémáink súlyát. Mindig jó, ha van mellettünk valaki, aki feldobja hangulatunkat, mi pedig azáltal képessé válunk bizakodóbban, konstruktívabban látni a jövőt.

Hogy segítsenek kezelni a bizonytalanságot...

Egy párkapcsolat során többször is olyan szituációban találhatjuk magunkat, amikor nem vagyunk biztosak a helyzet jelentésében. Mi most csak randizgatunk? Vagy ez már egy komoly kapcsolat? Megcsal engem, vagy csak nagyon stresszes mostanság? Örülne ennek az ajándéknak, vagy nem? Ezt az üzenetet vajon hogy értette? Barátaink segítségünkre lehetnek véleményükkel: megfelelő iránymutatással, tanácsokkal szolgálhatnak. Segíthetnek esetleg tudatosabban is végigmennünk a helyzeten annak érdekében, hogy mi magunk oldjuk meg aktuális problémánkat. De persze az is előfordulhat, hogy nekünk már eleve van valamiféle részrehajlásunk az adott szituációban, s mi (ezt nem is palástolva) csak megerősítésért keressük fel segítőkész barátainkat.

Hogy segítsenek tisztábban látni...

Vannak helyzetek, melyekben olyannyira el vagyunk merülve érzelmileg, hogy képtelenné válunk tisztán látni. Ebből a gödörből legkönnyebben akkor húzhat ki minket valamelyik barátunk, ha külső szemlélőként támpontokat nyújt nekünk. Segít átbeszélni és végiggondolni a problémát, esetleg igyekszik párunk érdekeit is képviselni annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk. Az efféle szituációk nehézsége rendszerint abból adódik, hogy mi magunk annyira el vagyunk már veszve saját perspektívánkban, hogy nem látjuk az apróbb részleteket, kizárjuk a nekünk ellentmondó tényeket. Ez az a pillanat, amikor egy társtól könnyebben elfogadjuk azt, ha konfrontál minket a valósággal. A legjobb megoldás talán az, ha barátunk nem a párunk véleményét hozza fel ellenünk, hanem egy

semleges harmadik perspektíváján keresztül terelget minket a megoldás felé.

Hogy szórakozzunk...

A pletykálkodás, a veszekedések elmesélése esetenként szórakoztató is lehet a résztvevők számára. Barátságuk könnyen megerősödhet, ha a felek rájönnek, hogy hasonló problémáik vannak, egyfajta sorközösséget alkotnak. Innentől aztán beállítódás kérdése, hogy közös panaszkodás, vagy közös szórakozás lesz-e a beszélgetés vége. Mind közül talán ez a legfelszínesebb faktora annak, hogy miért osztjuk meg barátainkkal párkapcsolatunk negatív élményeit. Bár ha visszaugrunk az első ponthoz, amely szerint az érzelmi támogatás abból is fakadhat, hogy társunk megnevetett bennünket, akkor ez egy konkrét manifesztációja is lehet annak.

Mi történik, ha túlzásba esünk?

A barátokkal való beszélgetés és az általuk nyújtott segítség nagyon konstruktív lehet számunkra, azonban komoly problémákat is okozhat, ha nem tartunk be bizonyos határokat. Talán nem hibázunk túl nagyot, ha azt feltételezzük, hogy a legtöbb ember számára elfogadható, ha valaki párkapcsolati problémái miatt időről időre barátaihoz fordul segítségért. No de mi van akkor, ha valaki minden egyes problémáját elmondja barátainak – vagy nem csak a barátainak? Mondjuk kirakja a közösségi médiára néhány egyértelmű célzás formájában.

Ha a párunkkal való konfliktusok idején mindig csak barátainkhoz fordulunk, akkor a valódi problémamegoldás helyszíne áthelyeződik oda, s így párunk lesz a harmadik a kapcsolatban. Társunkkal átbeszélhetjük a helyzetet, megoldhatjuk a problémát, megállapíthatjuk, hogy a másik fél volt a hibás. A kimenetel szinte mindegy lesz, hiszen párkapcsolatunkban nem történik semmiféle fejlődés. Párunk ráadásul könnyen úgy érezheti, hogy ha semmiféle téma nem marad meg közöttünk, akkor mégis hogyan bízhatna meg bennünk? Hogyan próbálhatná megbeszélni velünk gondjait, ha egyszer tudja, hogy mások is ítélkezni fognak felette?

Mindezeken felül azt se felejtsük el, hogy társaink sokszor maguk sem objektív megfigyelők! Egyrészt mivel ők a mi barátaink, már eleve van valamilyen szintű elfogultságuk az irányunkban. Másrészt ugyanakkor saját élethelyzetük is kihathat tanácsaikra. Ha például egyik barátunkat épp megcsalta a párja, mi pedig azzal fordulunk hozzá, hogy kedvesünk mostanság elég sokat marad ki esténként...

nos, nem garantált az elfogulatlan tanács!

Végezetül abban az esetben, ha mást sem csinálunk, csak szidjuk a párunkat, akkor egy idő után barátaink sem fogják kedvelni őt, s minden tanácsuk egy irányba vezet majd. (Esetleg ránk unnak, ha mindig csak ugyanazt hallják tőlünk.) Éppen ezért mint sok más esetben, az arányok és a határok megtartása itt is nagyon fontos! Barátaink számos pozitív hatást gyakorolhatnak ugyan kapcsolatunkra, ám korántsem mindegy, mennyit fordulunk hozzájuk. Nem árt néha emlékeztetni magunkat arra, hogy problémáinkat végezetül így is, úgy is partnerünkkel kell majd megoldanunk, ha valódi eredményeket szeretnénk.