„Barely legal"– a tinédzserek túlszexualizálása

A gyermekpornográfia minden egészséges emberben viszolygást kelt, mégis a tinédzser szerep a felnőttfilmek egyik leggyakoribb típusa. A fiatalság és a szexualitás összekötése mindenképpen ingoványos talaj, de tagadhatatlanul nagy népszerűségnek örvend hosszú ideje. Evolúciós alapokra vezethető vissza, hogy a frissesség miért vonzó, ám a világban számos borzalmat hallunk e téma köré csoportosulva. Cikkünkben megkíséreljük közelebb hozni a jelenséget az olvasóhoz, felhívni a figyelmet a veszélyekre, de tényszerűen ábrázolni a fantáziákat. Tabukat döntögető olvasmány!

Beszéljünk a Lolitákról és a Loli lányokról!

1958-ban megjelent Vladimir Nabukov Lolita című novellája, melyben bepillanthatunk egy önmagát pedofilnak valló férfi és mostohalánya közötti szexuális kapcsolatba. A sokak által ismert régi klasszikus mű lényegében egy kiskorú bántalmazását eleveníti meg, mindezt erotikával fűtve, és a lányt hibáztatva a kívánatossága miatt. Lolita „rossz lány” címkéje a mai napig lemoshatatlannak tűnik, és általánosan elfogadott, hiába próbálják a szakmán belül több oldalról is eloszlatni ezt az elképzelést. A mű ma is vita tárgyát képezi, a kitalált karakter pedig számos népszerű vizuális ábrázolásban él tovább.
 
Ilyen például a „Lolicon” nevű japán szubkultúra, melyben „Loli Girl”-nek nevezett tinédzserek és fiatal felnőtt nők élnek, elutasítva a felnőttkort, és megélve a gyermeki ártatlanságot. Teszik mindezt úgy, hogy díszes és fodros ruhákba bújnak, melyek a viktoriánuskori gyermekruhákra emlékeztetnek. Olyan kiegészítőket is gyakran használnak, mint a cumi, a plüssmackó, a babasapka vagy más hasonló stílusú és funkciójú gyerekholmi. Gondolhatnánk azt, hogy ez csupán egy beöltözés (cosplay), de akik igazán elhivatottak ebben a kultúrában, azoknak ez sokkal mélyebb jelentéssel bír, és társadalmi üzenete van, mely a nemhez kötődő nyomásra és elvárásokra reagál.

Ők pont az érett női testet távolítják el maguktól, deszexualizálva azt, mégis, az ilyen külsejű lányok sokakban szexuális vonzódást váltanak ki. Bár ezek a fiatal nők teljesen más indíttatásból öltöznek és viselkednek gyermekien, ez mégis számos férfi fantáziáját megmozgatja. Annak ellenére, hogy a szakirodalom még nem tartja számon fétisként azt, ha valaki az aranyos dolgokhoz vonzódik, mégis vannak olyan személyek, akiknek ez szexuális izgalmat okoz. Nem nehéz kitalálni, hogy számukra az egész jelenség egy kincsesbánya. Azokat az ismert helyeket, ahol a Loli lányok előfordulnak, a rendőrség és a biztonsági szolgálatok rendszeresen őrzik, mivel

gyakran középkorú férfiak, turisták érkeznek a területre, hogy engedély nélküli fotókat készítsenek a lányokról,

akikben emiatt félelem alakult ki.

A „rorikon” nevű jelenség ezzel szemben teljesen mást takar. Gyűjtőfogalom olyan mangákra, animékre vagy videójátékokra, ahol kiskorú karaktereket tesznek szexuálisan túlfűtött vagy erőszakos, szituációkba. Ezt ma már a japán hatóságok a legtöbb esetben virtuális gyermekpornográfiának titulálják. Vita tárgyát képezi viszont, hogy akik élvezetüket lelik a rorikon animékben, mennyire tudják a látottakat elkülöníteni a valóságtól, és ha ez így is van, az miben befolyásolja a fogalom körüli indulatokat.

A „teen" szó jelentősége a pornóoldalakon

Hasonló lehet a helyzet a pornófilmekben látott gyermeki ábrázolással, bár ebben a témában még nem bővelkedik a szakirodalom. Egy 2011-es kutatásban 55 millió keresőszót elemeztek, és megállapították, hogy minden hatodik szexuális témát érintő keresés valamilyen formában tartalmaz életkori meghatározást.

A harmadik ezen a listán a „MILF” volt, melyhez olyan konkrét keresőszavak tartoztak, mint például a „sexy 40-year-olds”. Nem véletlen, hogy egy szűkített kutatás már erre a két kategóriára koncentrált, vagyis a tinédzserekre és a 40-50-es életkorú, érett nőkre. Ebben az esetben 100 videót vizsgáltak, és más mintákkal ellentétben, itt sokkal több ruha volt a női szereplőkön, mint a férfiakon. Ez vélhetőleg annak tudható be, hogy ezen szerepek eljátszása kifejezetten nagy számban igényel öltözködésbeli sajátosságokat. Ahhoz, hogy egy átlagos fiatal nőt kiskorúnak tüntessenek fel, sok esetben a miniszoknya, a szemüveg, vagy éppen a harisnyanadrág az eszköz.

A korábbi kutatások azt a tendenciát mutatták, hogy

Sőt, a meggyőzés csak 16 %-ban fordult elő, egyaránt megcélozva férfiakat és nőket, és soha nem volt erőszakos jellegű. A szerzők szerint ez vagy annak tudható be, hogy máshogy határozták meg a „megalázó” vagy „kizsákmányoló” jelentését, vagy talán annak a megállapításnak, hogy az emberek már érzékenyebbek az erőszakra. A kényszerítés ma már társadalmilag kevésé elfogadott, így a modernebb produkciókban nem szerepel olyan gyakran. Kiemelték azt is, hogy ennek a kérdéskörnek a feltárására alkalmasabb lenne egy interjúkon alapuló vizsgálat, hiszen nehéz ilyen érzékeny változókat számszerűsíteni. Ezen a ponton viszont megjegyeznénk, hogy az említett kutatás együtt vizsgálta az érett nőket és a fiatal lányokat szerepeltető videókat, arról viszont nem szólt, hogy a két csoportban hogyan oszlottak meg ezek az eredmények.

Lehetséges veszélyek és következtetés

A tinédzserek esetében előfordult viszont egy úgynevezett „casting couch” nevű videótípus, melyekben fiatal nőket vernek át. A történet szerint a lányok színésznőnek jelentkeznek pornófilmekhez, ám a néző számára hamar kiderül, ügynökségről szó sincs, a meghallgatást végző férfi pedig csak kihasználja őket. Az ilyen típusú felvételek tették ki a kutatás kizsákmányolást tartalmazó videóinak nagy részét.

Minden olyan videó, ahol tétovázás jelent meg, végül azzal végződött, hogy a bizonytalan fél élvezni kezdte a cselekményt.  Fennáll a veszélye, hogy így normalizálják a szakirodalomban „jelképes ellenállásként” ismert kifejezést, melyet akkor használnak, ha az egyén – általában a nő – nemet mond, ami valójában igent jelent, így az ellenállást nem kell komolyan venni.

Rengeteg kérdés merül fel a téma kapcsán. Nincs információnk például arról, ki miért keres rá ilyen típusú pornófilmekre. Előfordulhat, hogy mivel kevesebb az erőszak ezekben a videókban, esetleg mert hosszabb az előjáték, a női nézők a gyengédség miatt kattintanak. Nem tudjuk azt sem, hogy a „teen” keresőszót hasonló korúak részesítik-e  előnyben, vagy idősödő férfiak. Utóbbi esetében már felvetődik a pedofília gyanúja, hiszen bár legálisan egyik oldalon sem lehet valóban kiskorúakat nézni, a videók hangulata megteremtheti ezt az érzetet. Ha ebből az aspektusból nézzük, ezek a videók közvetetten nemcsak kielégítik a pedofilok vágyait, de fenn is tartják azokat. (Hogy mégis milyen gondolatok kavarognak egy ilyen ember fejében, azt részben megtudhatjuk egy cseh dokumentumfilmből, a Caught In The Net, vagyis Csapda a neten című filmből, mely nemrég jelent meg.)

A forgatókönyvekben leírtak befolyásolhatják a nézők szexuális fantáziáit, és az új szexuális normákat. Egyelőre nyitott kérdés, hogy a fentebb leírtak milyen hatással vannak globálisan a társadalomra, így jelen cikknek sem célja, hogy ítélkezzen, pusztán a jelenség körüli kérdéseket igyekezett közelebb hozni az olvasóhoz. Nem vonhatunk egyenes következtetést az említett pornófilmek nézése és a ferde hajlamok között, de az biztos, hogy sokkal nyíltabban kellene beszélnünk róluk. Csak így tudhatunk meg többet az egészséges szexuális fantáziák és a veszélyes kockázatok közötti különbségekről!