„Beszéljük meg?!” – Hogyan kommunikáljunk a gyerekkel?

Megfelelő kommunikáció a munkahelyen, az iskolában, a házastársak között, a családban, testvérek között... Néha már olyan érzésünk lehet, hogy mindenki arról beszél, hogyan kell beszélni. Talán úgy érezzük, a csapból is ez folyik. Viszont a tudomány mai állása szerint a jó kapcsolatokban (bármilyen jellegű is az) nagy szerepet játszik a megfelelő, értő kommunikáció a felek között. Nézzük most meg közelebbről, hogyan lesz jó a szülő és gyermek közötti párbeszéd!

Gyakran halljuk, hogy a bizalmas szülő-gyerek kapcsolat kiépítéséhez elengedhetetlen a jó kommunikáció. Az élet és a kapcsolat változásait, a kihívásokat és a problémákat úgy lehet jól venni, ha beszélünk róluk. Arról viszont annál kevesebb szó esik, hogy egész pontosan mik azok a tényezők, amikre érdemes odafigyelni. Az Amerikai Pszichológiai Társaság Segítő Központja (American Psychological Association Help Center) összegyűjtött néhány tippet, amelyekkel próbálnak alapvető pszichológiai fogalmakkal fűszerezett gyakorlati tanácsokat adni a szülőknek. Nézzük tehát, ők mit tartanak a megfelelő szülő-gyerek kommunikáció legfontosabb összetevőinek!

Állj rendelkezésére, légy hozzáférhető!

• Figyeld meg, mikor beszélget legszívesebben a gyermeked – lefekvéskor, vacsora előtt, utazás közben – és légy számára elérhető ilyenkor! Ez nem azt jelenti, hogy ki kell kapcsolnod a telefonod, vagy minden mást el kell felejtened. Csak annyit, hogy ha szeretne beszélgetni, akkor legyen rá lehetősége.
• Kezdeményezz beszélgetést! Ebből tudni fogja, hogy érdekel, mi történik vele. Egy kérdés helyett szerencsésebb egy gondolat megosztásával kezdened. Így lehetőséget adsz neki arra, hogy kifejtse a véleményét. Tovább tart a beszélgetés és több mindent megtudhatsz róla. Ahelyett tehát, hogy azt kérdeznéd: „El szeretnél menni hétvégén strandra?”, inkább azt mondd: „Azon gondolkodtam, hétvégén elmehetnénk valahová.”
• Szoríts időt minden héten egy-egy közös programra mindegyik gyerekkel! Ilyenkor csak ketten legyetek, és lehetőleg ne időzíts mást erre az időpontra!
• Ismerd meg azokat a dolgokat, amik érdeklik (kedvenc előadói vagy időtöltései), és mutasd ki érdeklődésedet irántuk!

  

Add a tudtára, hogy valóban figyelsz rá!

• Amikor a gyermeked a kétségeiről beszél, hagyd abba, amit csinálsz és figyelj rá!
• Fejezd ki érdeklődésed a témája iránt anélkül, hogy tolakodó lennél!
• Hallgasd meg a véleményét! Akkor is, ha neked nehéz azt hallani.
• Mielőtt válaszolnál, hallgasd végig a nézőpontját!
• Foglald össze vagy ismételd el, amit mondott! Ebből fogja tudni, hogy érted, amiről beszél. Valamint az is kiderülhet, hogy nem pontosan úgy értettél valamit, mint ahogy ő szánta.

Reagálj úgy, hogy meghallja és megértse!

• Fogd vissza az erős érzelmi reakcióidat – nem fog figyelni, ha dühösnek és támadónak tűnsz!

  

• Fejtsd ki a véleményed, de közben ne légy lekicsinylő az övével szemben! Nem gond, ha nem értetek egyet. Azzal hogy elismered az ő nézőpontját, ő is nagyobb valószínűséggel fogja ugyanezt tenni a tiéddel.
• Ne kezdd el vitatni, kinek van igaza! Ehelyett mondhatod: „Tudom, hogy nem értünk egyet, de én így gondolom.”
• A saját érzelmeid helyett inkább a gyermekedét helyezd a középpontba a beszélgetésben!

Ne feledd:

• megkérdezni a gyermeked, hogy mi az, amit vár tőled a beszélgetés során. Tanácsot, figyelmet, meghallgatást, vagy segítséget az érzéseivel, problémával kapcsolatban?
• hogy a gyerekek sokszor utánzással tanulnak. A gyermeked a te viselkedésed alapján fog megküzdeni a nehéz érzésekkel, helyzetekkel.
• beszélgetsz vele – nem kioktatod, kritizálod, megijeszted vagy bántó dolgokat mondasz rá.
• hogy a gyerekek – amikor nem utánzással – saját tapasztalataikból tanulnak. Nem kell beavatkoznod, amíg az önálló kísérletezés következményei nem veszélyesek.
• lehet, hogy a gyermek tesztel téged. Először csak egy kis részét mondja el annak, ami bántja. Ha értő fülekre talál, befejezi a történetet. Bátorítsd teljes figyelmeddel, elfogadásoddal, szavaiddal!

A fentiek alapján tehát az aktív hallgatás és a megfelelő reagálás az alapja a jó szülő-gyermek kommunikációnak is. A szülőként nagy feladatot és kihívást jelenthet a jó kapcsolat fenntartása a gyermekkel. Például egy saját és mások határait feszegető serdülővel, vagy ha a szülő bármilyen okból (munka, trauma, stb.) fokozott terhelésnek van kitéve. Emberek vagyunk, így mindenkivel megesik, hogy nem sikerül az elveinek megfelelnie egy fárasztó nap után. A fenti tippeket sem tudjuk minden helyzetben betartani. De irányelveket adhatnak, és felhívják a figyelmet a kölcsönös, megértő és hatékony kommunikáció legfontosabb elemeire. Kiegészíthetjük a listát saját tapasztalatainkkal, ismereteinkkel saját gyermekünkről. Mindenkiben van vágy a megosztásra. Így ha odafigyelünk a kommunikációnkra, a bizalmas viszony egyik kulcsa a kezünkben van.