Utazni, utazni és még többet utazni! Világot látni, élményt gyűjteni, felfedezni, tapasztalatot szerezni! A XXI. század igazi csodájának tekinthetjük a filléres repülőjegyeket és az akciós hosszú hétvégi kiruccanásokat, melyek a legtöbb ember számára manapság könnyedén elérhetőek. Ám minden csoda három napig tart? Hol lesz a határ a hobbiturizmus és a megszállottság között?
Manapság nagy divat egy hátizsákkal felkerekedni és az egész világot a nyakunkba venni. Nem meglepő, hiszen látnivalók egész garmadája kecsegtet minket a jobbnál jobb lehetőségekkel, filléres árakon. Mi sem egyszerűbb, mint venni néhány tízezer forintos repülőjegyet, majd elmenni valahová egy hosszú hétvégére. Vagy kettőre. Mindeközben belegondolunk-e abba, hogy mi célból tesszük mindezt?
A boldogsággeneráló tevékenységek keresése alapvető emberi tulajdonság. Az utazás mint örömforrás napjainkban annyira könnyen elérhető, hogy magától értetődő a fanatikus hátizsákosok és a vándorló bloggerek tömkelegének jelenléte. Az ilyen bejegyzéseket olvasva felmerülhet azonban a kérdés az ő indíttatásukat tekintve, mely lehetséges, hogy túlmutat egy átlagosnak tekinthető élvezeti szint megélésének keresésén. Az egyre elterjedő, úgynevezett viselkedéses függőség jelensége egyre több kutatót kezd foglalkoztatni, a szakemberek szerint bármely hétköznapi cselekvésből kialakulhat addikció. A szenvedélyes utazók motivációja azonban nagy valószínűséggel ugyanott gyökerezik, ahol a hobbituristáké: az örömforrást jelentő élmények minél sűrűbb megélésében.
Ahhoz, hogy felismerjük saját tevékenységünk célját, nem árt, ha először számba vesszük, mit miért teszünk.
A pillanatnyi örömszerzésen túl alapvetően rengeteget profitálunk egy kisebb nagyobb kiruccanásból, nem is csoda, hogy függőséggé válhat. Michalkó Gábor Boldogító utazás című könyvében részletesen kifejti, hogy az ilyen események miért növelik az ember elégedettségérzetét, melyek azok a tényezők, amik szerepet játszanak ebben.
Egy 2008-as magyarországi felmérés szerint az első kilenc általános boldogsággeneráló tényező közül három kapcsolódik konkrétan valamilyen utazáshoz.
Név szerint a partnerrel történő közös kiruccanás, a távoli „álomhelyek” meglátogatása, valamint a családi nyaralások hordoznak magukban olyan különleges impressziókat, melyektől boldogabbnak érezzük magunkat. Mi ennek az oka? A könyv az áramlatélményt említi, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert.
A cselekedeteink tudatos megélése az események és a célkitűzés megtervezése, az előkészületek, az energia-befektetés, valamint az összpontosítás által rendkívüli motivációt nyújt. Mindeközben képesek vagyunk magunk mögött hagyni azokat a negatív impulzusokat, rutinokat, melyek a hétköznapokban hátráltatnak, vagy az évek alatt unalmas klisékké váltak számunkra.
A környezetváltozás, a kötöttségektől mentes szabadidő eltöltése alap esetben első számú indíték egy kiruccanás lebonyolítására. Azonban legalább ugyanannyi örömmel „kényszerülnek” utazgatásra adni a fejüket azok az emberek, akik ezzel a foglalkozásukból adódó kötelező feladatukat teljesítik. A felmérések szerint a legboldogabb magyar emberek a konferenciaturizmus rendszeres résztvevői közül kerülnek ki, akiket a sorban a természetjárók és az üzleti utazók követnek. Az ilyen munkához társuló ambíciók beteljesülése, a magas fokú önmegvalósítás a maslow-i csúcsélménnyel hozható összefüggésbe, a növekedési szükségletek kiélésének tekinthető. Fontos azonban a sorrend szempontjából, hogy a nemzetközi összejövetelek társadalmi rétegei általában más boldogsággeneráló tényezőkben is jócskán bővelkednek, mint például presztízs és anyagi javak.
A hivatásos konferenciajáró üzletembereknél jóval gyakrabban találkozunk a szabadidőt kellemesen eltöltő turistákkal. Az utazás okozta boldogságélmény ilyen esetben más érzésekben manifesztálódik. 177 megkérdezett válasza alapján a következő asszociációk fogalmazódtak meg: gondtalanság, környezetváltozás, családdal eltöltött idő, tenger, közösség, önmegvalósítás, ráeszmélés, romantika, álomhely, helyiek, panoráma, vallásosság. Láthatjuk, hogy a legkülönfélébb motivációjú utak mégis valahol egy helyen gyökereznek: az önfeledt áramlatélménynek megtapasztalásában. Elengedhetetlen, hogy időnként megéljük, valamint minél gyakrabban át is adjuk magunkat annak a bizonyos flow-élménynek. Azonban ehhez nem kell mindenkinek az egész világot feltétlenül a nyakába vennie! Hobbiutazóként mindezeket az ambícióinkat tudatosan alakítva kiélhetjük kalandvágyunkat és feltöltekezhetünk egy bizonyos időre.
Felhasznált irodalom: Michalkó, G. (2010). Boldogító utazás. A turizmus és az életminőség kapcsolatának magyarországi vonatkozásai. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
